Megtérése(i)m messze nem augustinusi mérvű(ek) persze, hiszen soha, soha! nem keltem ki egyetlen fórumon sem az e-könyvek ellen. Mellettük sem nagyon, mert nem volt lehetőségem sok tapasztalatra szert tenni eddig. Egy jó ideje azonban foglalkoztat a dolog, és szeretnék ezzel kapcsolatban pár észrevételt megosztani, napok óta mocorog bennem, és most érzem, kitörni készül.
Szögezzük le máris az elején, hogy mit nevezünk e-booknak; jobban mondva zárjuk ki azt, hogy mi nem számít annak. Természetesen amit én mondok, nem a támadhatatlan igazság, de szerintem nem e-book egy beszkennelt-berekognitázott, hanyagul formázott wörd dokumentumban elmentett könyv, hanem inkább nudli, még akkor sem, ha nem .doc, hanem .rtf kiterjesztésű. Ugyanez a véleményem a .pdf fájlokról is. Így hát nem számít e-book olvasásnak az, hogy a monitoron nézem az oldalakat, mert akik ezt fárasztónak tartják, azokkal egyrészt egyetértek, másrészt ha arra van időm, hogy a monitor előtt üljek órákat, akkor a) éppen a kezembe vehetek egy papíralapú könyvet is a polcról b) gép előtt mindig más tennivalóm akad.
Egy Star Trek témájú novellafordítás alkalmával találkoztam először a .lit kiterjesztéssel. Amikor letöltöttem hozzá a Microsoft Readert, éreztem, hogy valami ilyesmire gondoltam én az e-book név hallatán. Egy fájl, ami könyvnek néz ki megnyitva, amelyben lapozhatok, könyvjelzőt használhatok, szövegkiemelőzhetek, aminek van borítója és hiperhivatkozós tartalomjegyzéke, és ami adott esetben képes és hajlandó a wörddel vagy a pédéeffel ellentétben önként és kifogástalanul újraformázni és újraszámozni önnön oldalait egy szempillantás alatt, ha teszem azt, kisebb képernyőre kerül. Ennél több funkcióra nem is nagyon van szükségem; a keresés valamint a desktop változatban elérhető hangos felolvasás már csak hab a tortán, szóval kitalálhatnak akármilyen formátumot akármilyen olvasóra, nekem ennél korszerűbb nem kell, hiszen elég, ha annyit tud, amennyit egy papírkönyv is tudhat. A papírkönyv előnyeiről ill. az e-könyv hátrányairól (vannak) egy esetleges vita reményében most szándékosan nem ejtek szót.
Mivel mostanában csak utazás közben van alkalmam olvasgatni, egyre jobban szerettem volna bevezetni az e-olvasást az életembe. Praktikus dolog, mert nem kell gondolkodnom reggel, milyen könyvet vigyek magammal, nem baj, ha útközben máshoz támad hangulatom, hiszen komplett könyvtár lapul a zakóm zsebében. Erre gondolva be is gyűjtöttem szépen vagy másfélezer sf témájú .litet angol nyelven. Tudom! hogy a bakelitet felrakni sokkal hangulatosabb, mint az empé három, nekem ne mondjad! én szerelmes vagyok a bakelitbe! – de nyilván a HÉV-en nem lehet nálad egy bőröndnyi bakelit plusz egy lemezjátszó erősítővel meg hangfalakkal. Egyszerűbb zsebrevágni egy öngyújtónyi lejátszót. Na, hát gondolható, hogy ugyanez a helyzet az e-bookkal is.
Járatom a pofámat, de az igazsághoz tartozik, hogy olvasóm sokáig nem volt. Megmondom, miért nem: mert drágállom. Evett a fene persze; e-olvasni akartam, volt is mit, de nem volt mivel. Mígnem a KMKO Egyház kebelére megtérvén fölfedeztem a mobiltelefon kijelzőjén való olvasás örömeit. Örök hálával tartozom ezért Vid.Eskin nővérnek és Signal atyának. Mintha a Paradicsom kapuját tárta volna föl előttem a Tequila Cat Reader nevű Java-alkalmazás, ugyanis .txt-ket alakít át „könyvbe”. Betűméret-változtatás, keresés, katalogizálás és önfeledt öröm. És még az én hat vagy hány éves 6020-as Nokiám is befogadta a cuccot. Felfoghatatlan minőségi váltás volt azonban, amikor megörököltem Fatime K800i-s Sony Ericssonját, csak e-bookozásra használtam, semmi másra. .docok .txt-be át, aztán egy Tequila, az így kapott .jar fel a telefonra, az installálja magát, neked meg a zsebedben egy szobányi könyv. Ha berágsz a Neurománcon, két gombnyomás és olvasod A jövő körvonalait. Ennyi huszonegyedik század még a magamfajta vén csontoknak is jár.
Ott voltak persze a .litek még mindig. Parlagon. A szívem szakadt meg. Tudtam, hogy lépni kell. Szerencsére a sors az utamba sodorta Marcit, akinek pokettpécéből volt egy fölösleges darab, viszont szüksége volt két hokedlire, amiből nekem volt is a pincében, alig fértem hozzá miattuk a fagyasztóhoz, amiben a hurkát tartjuk. Megköttetett az üzlet. A pokettpécé vette fel az e-olvasó szerepét. Az angol nyelvű .lit sci-fik fölmentek szépen, és már majdnem boldognak érezhettem magam.
Azért csak majdnem, mert nem szeretek angolul olvasni. Pöntyögök valamennyit angolul, naná, a meló miatt is muszáj, de a magyarul olvasás még mindig jobban kikapcsol. Magyar könyvet is szerettem volna a kis gépemre. Kicsit körülnéztem, és olyan dologra bukkantam, amire a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna.
.lit fájlt csinálni nem ördöngösség! Én azt hittem ez valami olyan titok, melynek csak a legnagyobb beavatott számítógépes mágusok vannak a birtokában. Holott a Microsoft RTR add-on a wörd menüsorába parányi ikonként beépülve egy kattintással .litet varázsol bármilyen dokumentumból! Még most is remegő ujjakkal gépelem ezeket a sorokat. Irdatlan mennyiségű wörd dokumentumban elmentett könyvem van, de ha még ez sem elég, MEK-ről rengeteg mindent le lehet szedni, apró módosítások, egy tartalomjegyzék, egy borító-jépégé – és máris kezemben a tökéletes e-könyv! Nekem ezt miért nem mondta senki eddig!
Tucatjával gyártottam magamnak a hétvégén az anyagot. És hogy aki eddig nem látott .litet, láthasson, az egyik könyvből most megmutatok, mondjuk, négy oldalt. Egy borítót, a belső címlapot megnyitott menüvel, a tartalomjegyzéket és egy oldalt a belsejéből. A képeket a desktop readerről szedtem le, egyértelmű, hogy poketten, mint mondottam, újratördeli-újraszámozza magát, tehát ott pl. ezerkétszáz oldalas a cucc. Nagyon faszául érzem most magamat. Az illusztrációnak használt e-könyv egyébként kiváló barátom, Béla kiváló könyve, amit mellesleg még a 6020-assal olvastam végig, Béla, ha ezt olvasod, milyen a borító szerinted! király, mi! meghiszem azt!
Úgy nagyjából ennyit az e-olvasásról. Tudom, Kindle meg digitális tinta meg mindenféle ésatöbbi, az az igazi, de én egyelőre beérem ennyivel. (Még mindig jobb, mint fekete alapon szürke betűkkel olvasni ezt a terjengős szófosást, hehehe, de aki a blogom külsejét szóvá teszi, kimoderálom, még hehehébb.) Geekségben mindig is le voltam maradva úgy jó tíz évvel. A lényeg, hogy az e-book a sok fölösleges elektronikai vagy számítástechnikai baromság mellett egy igenis nagyszerű és hasznos találmány, és én örülök, hogy a használója lettem.
Az offolás magasiskolája