Egy sztárüjforma csolovek kricsálása

A Metropolis a kulisszák mögött

2010. szeptember. 3. Mozgóképvilág, Retro-filmklub és Behind The Scenes-ban. 12 Hozzászólás

Dunát lehetne rekeszteni a Metropolis c. 1927-es német némafilm jelentősségéről, a sci-fi filmekre gyakorolt hatásáról és az elveszett-megtalált részletek kalandos sorsáról szóló cikkekkel, én ettől megkímélnék mindenkit; magán a Wikipédián is tartalmas, informatív és minden részletre kiterjedő szócikket talál az érdeklődő (ráadásul én is tartottam egy ötperces kiselőadást-bevezetőt, amikor a Tündérgyárban, a meetup után vetítettük). Digitális múzeumom elsősorban azt kívánja bemutatni képekben, hogyan is készült a németeknél egy ilyen nagyszabású alkotás.

A miniatűr díszleteken aprócska járműveket mozgató filmeseket ábrázoló fotómat már a BTS-rovat bemutatkozó bejegyzésekor elsütöttem, ezért nem rakom ki újra, ám azok, akik csak most kapcsolták be a készüléket, kattintsanak határozottan az egérgörgővel, mert tényleg szenzációs. Az alábbi fényképen viszont egy annál is korábbi fázist leshetünk meg: az ácsok a kis díszleteket tákolják össze éppen.

Itt pedig a rendező, Fritz Lang és asszisztensei az előre-vissza csúsztatható kamerával, amellyel a robbanást vették filmre:

Maria szerepében Brigitte Helm a szigorú rendezői instrukciókat hallgatja:

A robotlány jelmezébe is Brigitte Helm bújt bele személyesen. Láthattuk már őt egy forgatási fotón, az alábbi képen épp felfrissülni próbál a forgatás szünetében:

Itt Fritz Rasp („A Sovány”, aki Freder után kémkedik) és Theodor Loos (Jozafát) látható a rendező társaságában. (Rasp azért különösen érdekes, mert az ő szereplésével készült jelenetek 2008-ig nem is kerültek elő!)

Az utolsó simítások Alfred Abel (Joh Fredersen) öltözékén:

Az egyik kedvenc képem a sportolókat játszó statisztákról a stadion díszletei közt:

Karl Freund operatőr és Fritz Lang rendező az elárasztott város díszletei közt mosolyog:

Az utolsó képemen pedig magát az özönvizet filmezik:

Még egy érdekes anekdota a végére: Fritz Lang a nácik hatalomátvételét követően nem sokkal az új propagandaminiszter, Joseph Goebbels irodájába hívattatott. A rendező megijedhetett, hiszen félig zsidó származású volt: közismert a történet, hogy el is vált a feleségétől, (a Metropolist író) Thea von Harboutól, aki a náci párt tagja lett. Elképzelhető hát megrökönyödése, amikor Goebbels elárulta neki, hogy néhány éve Hitlerrel együtt megnézték a filmet, a Führer pedig azt a kijelentést tette, hogy szeretné, ha Lang készítené a náci propagandafilmeket…

A magam részéről ismét adok egy-egy pofont a kortársnak, a science fictionnek valamint az irodalomnak is,

2010. szeptember. 1. Mozgóképvilág, Retro-filmklub, King Kong, Behind The Scenes és Stop Motion-ban. 11 Hozzászólás

tudniillik újfent régikingkongosat posztolok. A most következő fényképeket Ernest A. Bachrach készítette (aki nekem olyan, mintha ő lenne a harmincas évek Allan Grantje); ő a legelső King Kong hivatalos werkfotósa volt.
Emlékeztek még például a Mint egyik tojás a másikra című képemre? Ezúttal egy kicsit más beállításban nézhetjük meg a két majombábot, és ilyenkor örülök, hogy nem szól hozzá senki a posztokhoz, mert most biztosan moderálnom kellene az ízléstelen megjegyzéseket…

Continue reading ‘A magam részéről ismét adok egy-egy pofont a kortársnak, a science fictionnek valamint az irodalomnak is,’

A majmok bolygója (Planet of The Apes, 1968)

2010. augusztus. 28. Mozgóképvilág, Retro-filmklub, Behind The Scenes és Majmok bolygója-ban. 7 Hozzászólás

A legutóbbi, 2001: Űrodüsszeiás BTS-tárlatomban sajnos nem tudtam a kitűnő „The Dawn of Man” című bevezető részből kulisszák mögötti fotókkal szolgálni, ám kárpótlásként elmondok egy ezzel kapcsolatos vicces pletykát: sokak szerint azért happolta el előle a maszkokért járó Oscar-díjat a nemsokára kitárgyalandó A majmok bolygója, mert a zsűri a 2001 tökéletes majomjelmezeire azt hitte, hogy betanított eredeti mázsomok.

Ez természetesen nem igaz, ám kitűnő apropó, hogy felvezessem ezt a másik legendás filmet ugyanebből az évből. A majmok bolygójával kapcsolatban sokféle vélekedéssel találkoztam már, a megszállott rajongástól kezdve a „nézhetetlen” minősítésen át egészen a bántó közönyig; jómagam a legelsőt osztom. Koromnál fogva olyan szerencsés vagyok, hogy a legfogékonyabb éveim alatt, ráadásul moziban láthattam először a filmet – akkoriban ez jelentette számomra a sci-fit, és manapság is etalonnak számít a szememben.

Mivel mocapes prequel (de még az is lehet, hogy reboot) készül (Andy Serkisszel, ki mással!), törvényszerű, hogy a Sztárüjformában terítékre kerül az eredeti. A következőkben néhány ritkábban látható műhelyfotóval hódolunk a filmnek.

Continue reading ‘A majmok bolygója (Planet of The Apes, 1968)’

Isten éltesse Ray Bradburyt!

2010. augusztus. 22. Megemlékezések-ban. 7 Hozzászólás

Ma ünnepli kilencvenedik születésnapját Ray Bradbury, a Marsbéli krónikák, a Fahrenheit 451 és temérdek más science fiction mű írója. Az űrhajó című novellája a dobogó legfelső fokán áll kedvenc novelláim örökranglistáján. Rendkívül ritka képet teszek közzé ebből a neves alkalomból: a Los Angeles Science Fiction Fantasy Society tagjainak csoportképét 1940-ből. (A sárgával bekarikázott, kedves mosolyú arc Ray Bradburyé, a kép további érdekességei: ugyanebben a sorban az ötödik, szerény fiatalenber az ugyancsak akkor húszesztendős legjobb barát, Ray Harryhausen, az asztalfőn pedig Robert Heinlein látható.)

Continue reading ‘Isten éltesse Ray Bradburyt!’

Sajdik Ferenc 80 éves

2010. augusztus. 21. Megemlékezések és Képzőművészet-ban. 15 Hozzászólás

Bizony, 1930. augusztus 21-én született a legendás és közkedvelt grafikus és karikaturista, Sajdik Ferenc. Jómagam először a mesefilmekből és a Ludas Matyi / Ludas Magazin lapjairól ismertem meg egyedi hangulatú rajzait; nekem ő volt a kedvencem, a Ludasokban mindig az ő karikatúráihoz lapoztam először. Kiváló humora van, a legkedvesebb mondatom tőle A Mona Lisa férje karikatúrasorozatának egyik képaláírása: „Mi az, hogy Mona Lisa, van neki tisztességes asszonyneve is, Giorgio Manzonettiné!” Tudni kell, hogy a sci-fivel is kapcsolatba lépett, hiszen tömérdek illusztrációjával találkozhattunk a Galaktika és a Robur hasábjain (pl. Bogáti Péter: Az időtojás vagy Dévényi Tibor: A Pannónia űrbázis), de illusztrálta Dévényi Gamma Kommandóját is, sőt, egy négyoldalas képregényem is van tőle, a Timothy és a robot – vagy még sőtebb, egy szagoskönyvem, Az orrhajó űrnek indul / Űrhajó az Orr bolygóról címmel! E neves alkalomból sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon ezek közül válasszak-e valamit, de bekötött Ludas Magazin évfolyamokból is szászszámra olvashattam volna be képeket – végül úgy döntöttem, hogy olyat rakok be, ami méltó ehhez a múltidéző bloghoz: saját, eredeti Sajdik-rajzaimat.

Legelőször is íme a boríték, amelyben a rajzok akkori, miskolci címemre érkeztek még a nyolcvanas években; a címzés és a feladó is azokkal a sajátosan sajdikos betűkkel:

A megszólításhoz tartozik némi magyarázat: negyedikes koromban Barna Viktor, Szintay Gergely és Csohány Gábor barátaimmal közösen szerkesztettük a Nebuló című osztályújságot. Riportokat készítettünk, cikkeket írtunk, ezeket Szintó írógépével gépeltük be, a képanyagot technokollal beragasztott újságkivágásokkal oldottuk meg, illetve nekem volt filctollal rajzolt képregénysorozatom: a Gulliver és a Münchhausen báró. A sokszorosítást el lehet felejteni: egyetlen példányban létezett a lap, ez járt kézről kézre az osztályban. A Nebuló logója pedig egy derűs tekintetű fiatal fiú volt, Sajdik Ferenc stílusát koppintottam le hozzá.

A kérés az volt, hogy ha már lopom a stílusát, rajzoljon egy igazi Sajdik Ferences „nebulót” – csak nekünk. Íme az eredmény, a mai napig kincsként őrzöm:

Sajdik Ferenc ezen felül egy önarcképpel is kedveskedett, ami igazi unikum, hiszen a figyelmes szemlélő a monitort egy bizonyos szögből nézve felfedezheti az áll és a nyak környékén valamint a bal szem sarkában a hibajavító festéket is!