Na.
Ma délben megérkezett az Enber a megrendelt Galaktikákkal. Nehogy bárki is azt higgye, hogy nem ültem tűkön egész délelőtt! Aztán azóta is áll a bál idehaza, mert még nem voltam hajlandó elrekkenteni őket valami rissz-rossz polcra, hanem szétterítettem a nappaliban, és NÉZEM.
Jöhet a fekete sorozat. Höhö.
Épp nézegettem a vaterán, hogy egy pali 56 ezerért vette meg a huszonkilenc darabot.
Egy másik helyen a 148-as kikiáltási ára 16 000 Ft volt.
Ez az egész egy nagy gaudi! Engem addig nem tesznek lóvá ilyen üzlettel, amíg igenis reális esély van arra, hogy e sorok olvasói közül valakinek két példányban van meg a fekete sorozat, és úgy dönt, közelgő születésnapom alkalmából (március 29.) azzal kedveskedik nekem, hogy elküldi ajándékba.
Mint ahogy azt is valószínűnek tartom, hogy valaki megörökli, és szaré’-hugyé’ elkótyavetyéli valami erzsébeti vagy lőrinci antikváriumban, ahol a mit sem sejtő antikváriumos egy százasért rám tukmálja darabját, ha hajlandó vagyok egyben elvinni.
Ki tudja? Lehet, hogy a Körtéren holnap meglátom, amint egy csöves árulja pokrócon, mert lelte valami lomtalanításkor.
Úgyhogy majd csak akkor kell elkezdeni aggódni, ha már mind megvan, egy hétre rá pedig valami pöcsfaragó szomszéd miatt tűz üt ki a házban, és minden a lángok martaléka lesz. Vagy ha a most hat hetes fiam tizenhat év múlva eladja, hogy legyen pénze zöldre. (Vagy H-anyagra, ugye, Phil?) Már a guta megüt miatta így előre is.
De akkor sok egyéb másnak is sanyi lesz! Helyre bakelitgyűjteményem van (egyedül az Erasure-től 79 db), a béegeimről nem is beszélve…
Talán kevésbé stresszes lenne inkább olajos vasakat gyűjteni.
Na.
Befejeztem.
A szófosást.
Az offolás magasiskolája