A teringettét! Megtaláltam azt a levelet, amelyet tizenkilenc (!) évvel (!!) ezelőtt (!!!) írtam Kuczka Péternek (!!!!). Egy kissé röstellem magam miatta, mindenesetre hű lenyomata egy ostoba sci-fi rajongó kamaszgyerek naiv, sekélyes és kiforratlan személyiségének, ezért bármennyire kellemetlen helyzetbe hozom is magamat miatta, hosszas vívódás után úgy határoztam, hogy szorítok neki egy kis helyet a digitális örökkévalóságban. Íme a levél:
“Kedves Galaktika Szerkesztőség!
Nem tudom, jó helyen járok-e, de reménykedem, hogy ezen a címen megtalálom a magyar sci-fi ősatyját, Kuczka Pétert, akihez kérdéseimmel és kéréseimmel fordulhatnék.
Kedves Kuczka Péter! Elsős gimnazista vagyok, és rajongok a tudományos-fantasztikus irodalomért. Szívesen beiratkoztam volna a Galaktika Baráti Körbe, de édesanyám, aki egyáltalán nem szereti azt, amit én, nem egyezik bele.
Itt kezdődnek az én bajaim. Évek óta szenvedélyes gyűjtője vagyok a Kozmosz- és 1988-tól a Galaktika Fantasztikus Könyveknek is. Sikerült megszereznem az 5000 példányban megjelent KOZMOSZ science fiction kiadványok. Bibliográfia című kiadványt, és ettől kedvet kaptam KFK-im és GFK-im katalogizálására. De a GBK megalakulása óta a tagok kapják azokat a könyveket, amelyeket én régóta vártam a gyűjteményembe. (Ez a kettő a Vissza a jövőbe valamint Az utolsó csillagharcos.) Szerencsére A bolygó neve: halál GFK-sorozatban jelent meg. Gondolom, A halálosztót is GBK-sok kapják majd meg (ha egyáltalán megjelenik).
Arra kérném Önöket, hogy ha már ilyen könyveket sosem láthatok a gyűjteményemben, a Hozsánna néked, Leibowitz! vagy a Bolygófalók című művek mellett (amelyek őszintén szólva nem túlzottan nyerték el a tetszésemet) meg lehetne jelentetni néhány Wells-könyvet is. Biztos vagyok benne - bár nem az én dolgom eldönteni -, hogy a sci-fi rajongó ifjúság rögtön lecsapna rájuk.
Higgyék el, mindent megadnék néhány ilyen “csemegéért”, esetleg Asimov Fantasztikus utazásáért, de még a Harmadik típusú találkozások második kiadásáért is, amit a mai napig sem sikerült megszereznem.
Bevallom, vannak titkos álmaim ilyesfajta könyvekről, de címeket nem mondok, mert a tisztelt szerkesztőség netán azt hinné, hogy én bele akarok szólni a szerkesztésbe, vagy (óh, ami még rosszabb!) hogy követelőző vagyok. Ezt pedig a világért sem tenném. De ki tudja? - talán ötletnek jók lennének.
Abba is hagyom ezt a fárasztó szöveget, és rátérek a másik problémámra. Könnyű lesz kitalálni, hogy mi az. Úgy van: a Robur.
Nem kérdezem, miért szűnt meg ez a kedves kiadvány, hiszen úgyis tudom a választ: nem volt rá kereslet, nem fogyott, stb. Én is láttam a szeretett Roburt pályafutása végén 5 Ft-ért (!) a könyvesboltokban, s nem hazudok, de könny szökött a szemembe, amikor megláttam, milyen sorsra jutott. Viszont:
Nem én vagyok az egyetlen, akinek lételeme volt a Robur, s nem egyedül sajnálom a kiadvány eltűnését. De én vagyok az, aki megkérdezem: nem lenne lehetőség, hogy újra találkozhassunk vele a könyvesboltok polcain? Bevallom, már nem egyszer álmodtam a 17-es Roburról. Ez megmarad álomnak?
Ha a Robur reneszánsza nem lenne megvalósítható, úgy arra kérném Önöket, hogy küldjék el nekem a Robur 2. számát. Nagyon hálás lennék, mert ez hiányzik a boldogsághoz.
Már írtam ez ügyben az Intergalaktikus Bazárba is, de úgy látom, hasztalan. Tudom, mert olvastam a Robur 8-ban, hogy a szerkesztőknek nincsenek fölösleges példányaik, de Pest mégiscsak nagyobb város, mint Miskolc. A második Robur nem vész el, és - remélem - nem is alakul át.
Ugye nem voltam nagyon szemtelen? Mindenesetre köszönöm, hogy meghallgattak.
Várom a választ!
Üdvözlettel egy sci-fi rajongó:
Kollárik Péter
1988. május 22., vasárnap”
Tulajdonképpen a levelet újraolvasva most az jutott az eszembe, hogy a lelkem mélyén nem is bánnám, ha az én fiamnak is ezek lennének a problémái 15 éves korában. Mert a mai 15 évesek mintha egy kicsit másak lennének.
Az offolás magasiskolája