A teringettét! Megtaláltam azt a levelet, amelyet tizenkilenc (!) évvel (!!) ezelőtt (!!!) írtam Kuczka Péternek (!!!!). Egy kissé röstellem magam miatta, mindenesetre hű lenyomata egy ostoba sci-fi rajongó kamaszgyerek naiv, sekélyes és kiforratlan személyiségének, ezért bármennyire kellemetlen helyzetbe hozom is magamat miatta, hosszas vívódás után úgy határoztam, hogy szorítok neki egy kis helyet a digitális örökkévalóságban. Íme a levél:
“Kedves Galaktika Szerkesztőség!
Nem tudom, jó helyen járok-e, de reménykedem, hogy ezen a címen megtalálom a magyar sci-fi ősatyját, Kuczka Pétert, akihez kérdéseimmel és kéréseimmel fordulhatnék.
Kedves Kuczka Péter! Elsős gimnazista vagyok, és rajongok a tudományos-fantasztikus irodalomért. Szívesen beiratkoztam volna a Galaktika Baráti Körbe, de édesanyám, aki egyáltalán nem szereti azt, amit én, nem egyezik bele.
Itt kezdődnek az én bajaim. Évek óta szenvedélyes gyűjtője vagyok a Kozmosz- és 1988-tól a Galaktika Fantasztikus Könyveknek is. Sikerült megszereznem az 5000 példányban megjelent KOZMOSZ science fiction kiadványok. Bibliográfia című kiadványt, és ettől kedvet kaptam KFK-im és GFK-im katalogizálására. De a GBK megalakulása óta a tagok kapják azokat a könyveket, amelyeket én régóta vártam a gyűjteményembe. (Ez a kettő a Vissza a jövőbe valamint Az utolsó csillagharcos.) Szerencsére A bolygó neve: halál GFK-sorozatban jelent meg. Gondolom, A halálosztót is GBK-sok kapják majd meg (ha egyáltalán megjelenik).
Arra kérném Önöket, hogy ha már ilyen könyveket sosem láthatok a gyűjteményemben, a Hozsánna néked, Leibowitz! vagy a Bolygófalók című művek mellett (amelyek őszintén szólva nem túlzottan nyerték el a tetszésemet) meg lehetne jelentetni néhány Wells-könyvet is. Biztos vagyok benne - bár nem az én dolgom eldönteni -, hogy a sci-fi rajongó ifjúság rögtön lecsapna rájuk.
Higgyék el, mindent megadnék néhány ilyen “csemegéért”, esetleg Asimov Fantasztikus utazásáért, de még a Harmadik típusú találkozások második kiadásáért is, amit a mai napig sem sikerült megszereznem.
Bevallom, vannak titkos álmaim ilyesfajta könyvekről, de címeket nem mondok, mert a tisztelt szerkesztőség netán azt hinné, hogy én bele akarok szólni a szerkesztésbe, vagy (óh, ami még rosszabb!) hogy követelőző vagyok. Ezt pedig a világért sem tenném. De ki tudja? - talán ötletnek jók lennének.
Abba is hagyom ezt a fárasztó szöveget, és rátérek a másik problémámra. Könnyű lesz kitalálni, hogy mi az. Úgy van: a Robur.
Nem kérdezem, miért szűnt meg ez a kedves kiadvány, hiszen úgyis tudom a választ: nem volt rá kereslet, nem fogyott, stb. Én is láttam a szeretett Roburt pályafutása végén 5 Ft-ért (!) a könyvesboltokban, s nem hazudok, de könny szökött a szemembe, amikor megláttam, milyen sorsra jutott. Viszont:
Nem én vagyok az egyetlen, akinek lételeme volt a Robur, s nem egyedül sajnálom a kiadvány eltűnését. De én vagyok az, aki megkérdezem: nem lenne lehetőség, hogy újra találkozhassunk vele a könyvesboltok polcain? Bevallom, már nem egyszer álmodtam a 17-es Roburról. Ez megmarad álomnak?
Ha a Robur reneszánsza nem lenne megvalósítható, úgy arra kérném Önöket, hogy küldjék el nekem a Robur 2. számát. Nagyon hálás lennék, mert ez hiányzik a boldogsághoz.
Már írtam ez ügyben az Intergalaktikus Bazárba is, de úgy látom, hasztalan. Tudom, mert olvastam a Robur 8-ban, hogy a szerkesztőknek nincsenek fölösleges példányaik, de Pest mégiscsak nagyobb város, mint Miskolc. A második Robur nem vész el, és - remélem - nem is alakul át.
Ugye nem voltam nagyon szemtelen? Mindenesetre köszönöm, hogy meghallgattak.
Várom a választ!
Üdvözlettel egy sci-fi rajongó:
Kollárik Péter
1988. május 22., vasárnap”
Tulajdonképpen a levelet újraolvasva most az jutott az eszembe, hogy a lelkem mélyén nem is bánnám, ha az én fiamnak is ezek lennének a problémái 15 éves korában. Mert a mai 15 évesek mintha egy kicsit másak lennének.
Amikor három éve kimentünk Euroconra, volt egy megdöbbentő élményünk: találkoztunk egy bulgár emberkével, aki örömujjongásban tört ki, amikor megtudta hogy magyarunk vagyunk (naja, rólam az isten se mondaná meg külföldön, hogy magyar vagyok, bár valszeg itthon se
), és kérdezte, hogy mi van Kuczkával, tök jól összehaverkodtak még évtizedekkel ezelőtt, és miért nem látni őt manapság Euroconokon látni…
Ezt nevezem villámgyors reakciónak, Merras-szan!
Még meleg volt a bejegyzésem, amikor te már hozzá is szóltál!
(Hogyhogy most meg el kellett fogadnom a hozzászólásodat?)
Várjál, én ugyanilyen idióta helyzetbe kerültem MOST, az íróolvasón. Németh Attilával és néhány rajongóval arról beszélgettünk, hogy fel kellene venni a kapcsolatot a régi nagyokkal, ugyan írnának már újra, mivel pedig nekem a kedvencem Dévényi Tibor, csillogó szemekkel azt mondtam:
- DÉVÉNYI TIBOR!
Dermedt csend támadt, majd Attila síri hangon megjegyezte:
- Péter. Dévényi Tibor meghalt.
Viszont balfrász mester a Solaria fórumon Sz. Sz. P.-t akarta eltemetni, pedig szegény még él és virul. Úgyhogy az ilyen megesik.
Sikerült rátalálnod a boldogságra?
(A Robur 2-re?)
Egy picikét vitatkoznék veled.. hál Istennek, a helyzet nem reménytelen.15 éves kamasz lányt nevelek. Bennem annakidején még az apám ültette el a sci fi iránti rajongás magvát, és.. (pirul) itt vagyok xx évesen..most én a lányomban
Minden nevelés kérdése. Mert a szülő akkor is nevel, ha épp nem szeretné.. akkor is, ha mondjuk rágyújt, vagy valakivel kiabál, vagy ha olvas, vagy nem olvas. Node, nem szeretnék tovább okoskodni,csak azt akartam mondani, hogy fel a fejjel, nem fog hihalni a sci fi iránti rajongás.
Van itthon néhány Roburom, csak még elő kell bányásznom. Keresed még a 2.-at?
bellamaria: Remélem, igazunk lesz; én is hasonló nézeteket vallok; csak négy évig csepeli kőművesinasokat tanítottam, és a levél beírásakor épp ők jutottak az eszembe.
Többeknek: Aranyosak vagytok, köszönöm érdeklődéseteket, de azóta sikerült. Kölcsönkértem a legjobb barátomtól, aztán soha nem adtam vissza. (Most is van ám valami, ami hiányzik a boldogsághoz: a fekete Galaktika-sorozat.
Ugyan adja már valaki kölcsön! Majd visszaadom, höhö.)
Mindenkinek: Jézusom, ti milyen képet láttok napok óta a naplóm fejlécén? Fekete-fehér gépnarancsosat vagy Csillagok háborújás, színes űrjelenetet? Mert én most egy könyvtárban ülök, pénzért netezek, és bizony az utóbbit látom
, pedig az előbbit kellene 
!!!
a “gépnarancs” a NA. link alatt van.
Így a blogba a Sw???? kép van.
Mé’,nálad otthon ingyé’ van a NET???
Hoozá’,akkó’ nekem is 2 vödörre …
de,ez akép van a kezdetektü,vagyis,mióta lecseréted …
Mindenki Halálcsillagos képet lát?
Mert akkor belőlem hülye van csinálva…
laikus:
Hihi 
- Természetesen otthon is pénzért, csakhogy a könyvtárban nem virtuális pénzre megy a játék, ott biz’ ropogós bankókat és csilingelő kacagású érméket kell enkezemmel az asztalra helyeznem, míg az otthoni netezésért belőlem kisajtolt pénz - a fizetésemhez, honoráriumaimhoz, sőt az egész ún. vagyonomhoz hasonlóan - mindössze elvont adathalmaz; absztrakció; folyvást változó hosszúságú (többnyire rövidülő) számsor tűnékeny számlaegyenlegemen.
Na, offtopic, nekem négy faszi látszik, egyikük bottal (meg műszempillával, de jó a szemem, hehe), amint gyönnek egy alagútféleségből kifele (tolcsókszagot érzek….!)
Akkor horrorsó.
Majd gyere fel vasárnap, lesz olvasnivaló, te baromarcú.
(Mármint a blogra gyere fel, a lakásomra fel ne gyere!)
Á!
Én is csak ezt az űrbeliset látom. Gépnari sehol.
Érdekes. Egyesek ezt látják, mások meg amazt… Megvan! - szerintem az ekszplóreresek látják jól, és a tűzrókások látják hülyén.