Új hónap, új Galaktika, hála annak a jó istennek már. Ilyenkor alig várom, hogy reggel mehessek érte a benzinkútra, aztán reszkessen mindenki, mert az autóban is ezt olvasom. Igaz, csak piros lámpánál és dugóban, de egy kis gyakorlással egy szép napon már a Szabadkikötő úton is megtanulom olvasni 110-es tempó mellett, az úgyis olyan jó kis egyenes útszakasz. Szívesen írnék ajánlót minden számról, de mire eljutok odáig, hogy az elejétől a végéig lelegeltem, addigra úgyis mindenki túl van rajta. Egyelőre csak László Zoltán (sezlony) multikulturalista-globalizációs sci-fijét, Sheckley őrmadarasát és a főszerkesztői előszót tudhatom a magaménak.
Már a múltkori számban megváltozott a betűtípus, és most írja Burger István, hogy számos hálálkodó levelet kaptak az olvasóktól azért, hogy lecserélték talpatlanról talpasra a karakterkészletet.
Egy doboz Gauloises-nál érzem a különbséget, nyilván Kunta Kintének sem lehetett mindegy, hogy van-e neki vagy nincs, de a betűk esetében ez a talpatlansági kérdés engem a legmélyebb döbbenettel tölt el. Ez csakugyan ilyen kulcsfontosságú tényező? Én annak idején nem egyfajta betűtípussal tanultam meg olvasni; ha így történt volna, a mai napig élvezhetetlen, sőt taszító lenne a számomra a Star Trek, a Portorico rum vagy a buszmegállótáblák feliratainak látványa. (Még szerencse, hogy a GALAKTIKA felirat a régi maradt.) Nincs ennek egy kissé nagy fenék kerítve? Simán el bírtam olvasni a régit is. Manapság nem nagyon kapok kézzel írott képeslapokat, ne adj’ isten: leveleket, ha mégis ilyen történne velem, akkor sem jönnék zavarba. Faksznizás nélkül megfejteném a betűkódot.
Mindegy, az olvasók öröme az én örömöm is, éljen a TALP.
A borító nagyon tetszetős, ám az én dobogómra nem került fel. Az én kedvencem a 201-es, nambertú a 195., míg bronzérmet a 199. szám kapott.
Szívesen megemlíteném itt az alkotók nevét, de sajnos nem tudom fejből, meg szerintem sokkal nehezebb is megjegyezni őket, mint régen. Be szerettem annak idején Gadó János, Ámon László, Jantner János vagy Korga György borítóit!
Viszont, ha már a külsőségeknél tartunk, ajánlom mindenki, de legfőbbképpen Merras figyelmébe a 13. oldalon látható illusztrációt. Nézzétek csak meg, mi van a szanitéchajó oldalára pingálva!
Szerintem ennél több nem is kell a boldogsághoz.
Először kicsit fura volt az új betűtípus, szerintem kicsit jobban olvasható. Nekem személy szerint jobban tetszik, mint az előző (bár az is tetszett, viszont a 176. számban használt pl. nem).
Kicsit fura, hogy a 203. Galaktika (pont a Nagy Testvért középpontba állító szám) hasonló betűtípust használ, mint amilyennel 1984 1. magyar kiadását szedték…