Szívesen hallgatom én a híreket, amennyiben politikamentesek, így aztán ma is örömmel értesültem róla, hogy miközben túrták fel a földet az M6-os továbbépítéséhez (amelynek elkészültét már szívrepesve várom), egyszer csak, mit ad isten, találtak holmi ősembercsontvázakat Bátaszéknél. Most aztán mindenféle DNS-vizsgálatnak fogják alávetni őket, úgyhogy a régészeknek nem árt majd nem rájuk tüsszenteni, ha nem akarják, hogy idióta és meglepő eredmények szülessenek. Eddig a hír.
Sajnos azonban képtelen vagyok úgy meghallgatni egy hírt, hogy rögtön tovább ne szőném róla a bugyuta álmaimat, úgyhogy a képzeletemben máris leklónozott ősemberhordák rongyolnak és randalíroznak az utcákon. Mindig is felcsigáztak az ősemberes sztorik, tulajdonképpen gyenge fizikumom dacára tökéletesen bele tudom élni magamat abba, milyen derekasan megálltam volna a helyemet akkoriban közöttük. Gyüszmékelnék egyre csak az őskori tájon, lengetném a kőbaltámat, és ha valaki éktelen haragra gerjesztene, csak odasuhintanék egyet bunkóval, de jó ősemberesen, és máris kiereszteném a stresszeket.
Imádtam nézni a Jean-Jacques Annaud-s A Tűz háborúját meg a Ringo Starros Cavemant (nemrég újra látható 
volt az MGM-en!), és kedvenc olvasmányélményeim közé tartozik Jack London Ádám előttje, H. G. Wells Kőkori története, és amit nincs gyerek, aki ne olvasott volna: Szentiványi Jenő A kőbaltás embere. Ezeket mind-mind nagyon tízezem. Ráadásul néhány hónapja sikerült egy online antikváriumban beszereznem kedves gyermekkori olvasmányomat, Veress Ferenc magánkiadásban megjelent Harc a barlangi medvével című kommunista ősemberverses-kötetét (minden egyes kommunista ősembervers mellett egy-egy egészoldalas Zórád Ernő illusztrációval!) De ha valakinek még eszébe jut ősemberfilm vagy ősemberkönyv, írja csak ide bátran!
Az offolás magasiskolája