Szívesen hallgatom én a híreket, amennyiben politikamentesek, így aztán ma is örömmel értesültem róla, hogy miközben túrták fel a földet az M6-os továbbépítéséhez (amelynek elkészültét már szívrepesve várom), egyszer csak, mit ad isten, találtak holmi ősembercsontvázakat Bátaszéknél. Most aztán mindenféle DNS-vizsgálatnak fogják alávetni őket, úgyhogy a régészeknek nem árt majd nem rájuk tüsszenteni, ha nem akarják, hogy idióta és meglepő eredmények szülessenek. Eddig a hír.
Sajnos azonban képtelen vagyok úgy meghallgatni egy hírt, hogy rögtön tovább ne szőném róla a bugyuta álmaimat, úgyhogy a képzeletemben máris leklónozott ősemberhordák rongyolnak és randalíroznak az utcákon. Mindig is felcsigáztak az ősemberes sztorik, tulajdonképpen gyenge fizikumom dacára tökéletesen bele tudom élni magamat abba, milyen derekasan megálltam volna a helyemet akkoriban közöttük. Gyüszmékelnék egyre csak az őskori tájon, lengetném a kőbaltámat, és ha valaki éktelen haragra gerjesztene, csak odasuhintanék egyet bunkóval, de jó ősemberesen, és máris kiereszteném a stresszeket.
Imádtam nézni a Jean-Jacques Annaud-s A Tűz háborúját meg a Ringo Starros Cavemant (nemrég újra látható 
volt az MGM-en!), és kedvenc olvasmányélményeim közé tartozik Jack London Ádám előttje, H. G. Wells Kőkori története, és amit nincs gyerek, aki ne olvasott volna: Szentiványi Jenő A kőbaltás embere. Ezeket mind-mind nagyon tízezem. Ráadásul néhány hónapja sikerült egy online antikváriumban beszereznem kedves gyermekkori olvasmányomat, Veress Ferenc magánkiadásban megjelent Harc a barlangi medvével című kommunista ősemberverses-kötetét (minden egyes kommunista ősembervers mellett egy-egy egészoldalas Zórád Ernő illusztrációval!) De ha valakinek még eszébe jut ősemberfilm vagy ősemberkönyv, írja csak ide bátran!
Ahhh, Kőbaltás ember, de jó kis regény volt az!
Merras!
Gyors vagy!
Akkor is ilyen gyors voltál, amikor meg kelletett nézni a Galaktika 13. oldalán a képet?
Mennyit perkáltál érte?
Biza! Csak sétálgatni, és kőbaltát lógatni. Semmi stressz, nincsenek határidők, forgalmi dugók, nem kell írni jelentéseket, beszmolókat, terveket, nem lesz vírusos a Windows, a főnök helyett pedig ott a kardfogú tigris veszélynek. (Gyanítom, hasonló a veszélyességi kategória!)
Nekem is kedvenc olvasmányaim voltak, amelyeket felsoroltál. Sőt! A haverokkal süvölvény korunkban egyik héten indiánosat játszottunk, másik héten szakócával püföltük egymást átélve újra olvasmányainkat.
Golding: Utódok
hja, ha a stresszlevezetés olyan egyszerű lenne, mint régen… (a stresszt okozó hormonok és vegyianyagok ugyebár lényegében azért vannak, hogy gyorsabban fussunk el az ellenfelek elől és biztosan ne essünk el rohanás közben)
csak fognánk a harrakát, hadonásznánk a macsa előtt vele, vagy megsütnénk az ult…
Asszem pár hét alatt mindannyian meghalnánk egy őskori világban. Ezek a történetek arra jók, hogy odaképzelve magunkat, hősnek látszódjunk. Az ember nem képzeli el a nyers hús ízét, az éhséget, a koszos vizet, az enyhén mérgező bogyókat, gyökereket, vírusokat, baktériumokat, bogarakat, férgeket, ragadozókat, baleseteket, sérüléseket.
Én is találtam még egyet. Könyv.
J. H. Rosny: A tűz meghódítása
[ford.: Laky Margit] Bp., Franklin Ny., 1956.
Valószínűleg ebből készülhetett A tűz háborúja.