A Solaria fórumán egy pulber nevű fiatal, lelkes fórumtárs zenei topikot nyitott, s mivel nem nézhettem tétlenül, hogy science fictionről ne essék szó, egy kicsit változtattam a koncepción; így utólag visszagondolva úgy érzem, nem tettem rosszul, hogy hozzászólásommal egy kissé más mederbe tereltem a témát, ugyanis a zene és a sci-fi kapcsolatát tárgyaljuk ki immár. Néhányan tanácstalanok voltak, én pedig több ízben is emlegettem egy nem túl ismert svéd zenekart, ám úgy vélem, az internetes naplóm zenei része kitűnő terep a részletesebb bemutatásukhoz, hiszen minden bizonnyal számot tarthatnak a science fiction rajongók nagy részének érdeklődésére.
Az S.P.O.C.K nevű formáció 1988-ban alakult. Már a megjelenésük is elárulja, hogy Star Trek rajongókkal állunk szemben. A kezdet kezdetén kedves levelet írtak a Paramount filmstúdiónak, amelyben érdeklődtek, hogy használhatják-e a Spock
nevet, mire a csúnya paramountos bácsik a következőt írták vissza: „Ez sokba fog kerülni, gyerekek.” Ekkor vették fel a Star Pilot On Channel K nevet, amelynek a rövidítését használják: ebbe aztán már nem lehet belekötni.
Öt év zenélgetés után jelent meg az első nagylemezük, amely a találó Five Year Mission címet kapta, s ezt több stúdióalbum is követte. A zenekar részletesebb történetéről, a faramuci nevű tagokról, a tagcserékről, a lemezekről és fellépésekről az együttes hivatalos rajongói oldalán sokat lehet olvasni, ott a szélin, a bannerek fölött, a Tízpontos oldalak nevezetű menüben el is lehet érni egy kattintással.
Gyakorlatilag akár mellékes is lehetne, milyen stílusú zenét játszanak, hiszen csupán a dalszövegeik miatt is megérdemlik a figyelmet. A dalok nagy része természetesen Star Trek témájú: némelyik konkrét epizódok történetét meséli el (Charlie X; Trouble With Tribbles; Mirror World), de általános trekkes témákat is feldolgoznak (Never Trust A Klingon; Neutral Zone; Dr McCoy stb).
A többi neves sci-fi film is megihlette a fiúkat, mint például a Star Wars (The Stormtrooper, amely hangulatában emlékeztet Kevin J. Anderson: A rohamosztagos meséje c. novellájára a Mos Eisley-i mesékből), az Alien-filmek (In Space No One Can Hear You Scream) vagy akár az E.T., a földönkívüli (E.T. Phone Home).
Vannak aztán saját kútfőből merített ötletek is: ilyen az egykori kozmikus szépségkirálynő történetét elregélő Astro Girl (a leányzó végül a galaxis piroslámpás negyedében, egy lepattant űrkricsmiben végzi pultoslányként) vagy a Last Man On Earth (a végén nem egészen Fredric Brown-i csattanóval, de azért szellemes fordulattal, a radioaktív sugárzás ugyanis egyúttal halhatatlanná tette hősünket… grrr…)
Az All ET:s Aren’t Nice arra hívja fel a figyelmet, hogy a kapcsolatfelvétel nem feltétlenül lesz olyan romantikus, mint sokan hiszik, ezért nem árt csatlakozni az ARM-hez (Alien Resistance Movement – létező mozgalom!); míg a Search The Sky-ban lelkes ifjoncok kémlelik az eget, hátha megjelenik valami (és lőn!).
Az elvontabb merengés sem maradhatott ki: az Edge Of Forever az idő természetét boncolgatja, míg a Take Me To The Stars az emberiségtől megcsömörlött és a jövőt félő ember segélykiáltása.
Zeneileg a nagy elődök előtti tisztelgésnek érzem a The Androids Are Here, az E-lectric illetve az I Am An Android című számokat (ez utóbbi szövege található a rólamfüleim „/c” szekciójában, bocs).
Apropó, ha már azt mondtam, hogy „zeneileg”! Kérem, ez itt a legtisztább, naiv, őszinte elektronikus űrpop, precíz ritmusokkal, kedélyes dallamvezetéssel. A velem egykorúak elkerülhetetlenül találkozhattak a Kraftwerk utáni és a house meg a trance zenék előtti, nyolcvanas évekre jellemző szinti-pop nótákkal; nekik biztosan tetszeni fog, még ha nem is kivétel nélkül, ez a kilencven százalékban vidám kis muzsika. Angolul egy kicsit is értőknek hálás darab, tökéletes nyelvtannal, a Past Perfect Tense, a feltételes módok vagy az igeidő-egyeztetések értő, hibátlan használatával, valamint a gyakran fölöslegesen hangsúlyozott határozatlan névelők ellenére is remek kiejtéssel. Hallgassátok már meg egyszer, üde, kellemes kikapcsolódásban lesz részetek.















Eddig is b@szta a csőröm,hogy mit takar6 a S,P.O.C.K link,de nem kattintottam rá elvbü
+ tudtam,hogy előbb utóbb úgyis emeséled …
Scifi & zene???
Nálam ebben a kombinációban “csakis” az instrumental jön számításba …
+ a jó,nagy “öregek” …
Hűha, Pjotr! Neked már bannered is van? Most láttam a Solaria-n!
Ó, már mióta…
Delenn csinálta, amikor kiraktam a Solariát az oldalamra.
Most úgy csodálkozol, mintha neked nem lenne…
Jó, hogy ilyen is van, kár, hogy nekem ez a fajta zene nagyon nem jön be
Hallgassatok futurepopot…
Örültem neked, TSQ, nem tudom, visszajössz-e még, végre valaki érdemben is hozzászólt. Mit értesz futurepop alatt? Pl. Elegant Machinery? Ja, ha van kedved, a S.P.O.C.K-tól néhány szám meghallgatható oldalt a zenelejátszóban.