Egy sztárüjforma csolovek kricsálása

Megjelent A pokolba tartó vonat című hangoskönyv; jómagam még nem szereztem be, csak most vettem észre a Kossuth Kiadó weboldalán, de már várom, hogy meghallgathassam. A hangoskönyvet épp nekem találták ki, ugyanis otthon nem mindig tudok nyugodtan olvasni, ellenben sok időt töltök autóban, aztán hadd szóljon! Egy kicsit el is bizonytalanodtam, ugyanis régóta várom már a beharangozott Régmúlt napok fénye c. hangoskönyv-novellaválogatást Csányi Sándor előadásában: ennek más ugyan a címe, és Fenyő Iván olvassa fel a novellákat, de szerintem ugyanarról a kiadványról van szó.

A cédén az “aranykor”, azaz az ‘50–es és ‘60-as évek nagyszerű angolszász sci-fi szerzőinek műveit találhatjuk. A novellák a következők:

1. Robert Bloch: A pokolba tartó vonat (The Hell-Bound Train; ford.: Avarossy Éva)
2. Bob Shaw: Régmúlt napok fénye (Light of Other Days; ford.: Bars Sándor)
3. Ray Bradbury: Langy esők jönnek. Marsbéli krónikák, 2026. augusztus (There Will Come Soft Rains. The Martian Chronicle, August 2026; ford.: Kuczka Péter)
4. Fredric Brown: Harmagedón (Armageddon; ford.: Csobán Eszter)
5. Isaac Asimov: A tréfamester (Yokester; ford.: Walkóné Békés Ágnes)
6. Eric Frank Russel: Az egyetlen megoldás (Sole Solution; ford.: Avarossy Éva)

Hoppá! És tudjátok, ki az az Avarossy Éva? Szerintem ugyanaz, mint Simóné Avarossy Éva, aki a Marslakók, mars haza! c. könyvet fordította Fredric Browntól; szerintem nagyon talpraesetten.

Egy kicsit fáj, hogy ilyen kevés (hat) novella került fel a duplacédére, mellesleg még mindig jobb, mint a Robottörténetek (I. Asimov) Schell Judit (kitűnő) és Szarvas József (még kitűnőbb) tolmácsolásában: ott mindössze négy robottörténetet tartalmaz a két cédé. Nem úgy, mint A hobbit (felolvassa Kaszás Attila, béke poraira, aki élvezhetőbbé tette ezt a nekem kissé szószátyárnak tűnő mesét) - ott, kérem szépen, ugyancsak két cédén elfért az a többszáz oldal, mp3-ban, mert úgy is lehet.

De nem kricsálok, ennek is örülni kell. Ebből is látszik, hogy vannak, akik mégis irodalomnak tartják a sci-fit. Megyek a boltba, veszem elő a pénzt, rakom be a korongokat az autóban, és hallgatom majd nagy-nagy örömmel.

Ilyenkor úgy érzem, érdemes élni.