Néhány nappal ezelőtt szóba kerültek a hangoskönyvek, úgyhogy kedvet kaptam, és ma ismét meghallgattam egyik kedvenc kazettámat: a Gépnarancs alapján készített BBC-4 rádiójátékot. (Az ám, rádiójátékról beszélek, nem holmi hangoskönyvről!) Ha valakit érdekel, 1998-ban készült a rádióadaptáció, a rendezője bizonyos Alison Hindell, a zenéjét James Hardy szerezte, Alexet egy Jason Hughes nevű színész alakítja, de mivel szerintem senki sem ismeri túlzottan ezeket a brit rádiós színészeket, a további szereplők felsorolásától, ha lehet, eltekintek.
A rádiójáték négy, egyenként 20-25 perces részből áll, tehát összesen mintegy másfél óra önfeledt szórakozást nyújt. Előfordulnak zenei betétek is, amikor a szereplők ritmikusan kántálnak a zenére, de szerencsére nem fakadnak dalra, tehát nem lesz musicaljellege a történetnek. Törvényszerű, hogy a rendelkezésre álló kilencven percben kissé tömöríteni kellett a dramaturgiát; a hallgatót mégis inkább az arányok eltolódása zavarhatja némiképp.
Ez alatt azt értem, hogy már az első epizódban, az első negyedórában megtörténik gyors egymásutánban a Karóvás kezdőjelenet (indokolatlanul elnyújtott “What’s it going to be then, eh?” skandálással), az összezörrenés Billiboy bandájával, majd rögtön F. Alexander otthonának feldúlása, az Örömódán való összeveszés Balfékkel - mellesleg a vezér-kérdés sokkal korábban szóba kerül, mint a könyvben… - és végül a vénasszony megverése és a csúfos letartóztattatás. A második epizód a börtöné, a harmadikban pedig aránytalanul hosszú a Ludovico-eljárás eredményének bemutatása. A negyedik epizódban is kissé hosszúra nyúlt a kórházi rész, az viszont mindenféleképpen pozitívumként hozható fel, hogy a filmváltozattól eltérően a történet itt is Alex feje lágyának a benövésével ér véget.
Na, akinek volt türelme idáig elolvasni a bejegyzésemet (ami egy ilyen nevű és fejlécű naplóban egyenesen “kötelező”), annak itt a jótetthelyébe jótvárj:
Nekem eredeti audiokazettán van meg a hangjáték, kiváló minőségben, borítóstul-mindenestül, de mivel mindannyian tudjuk, hogy szalagon őrizgetni egy ilyen értékes anyagot nem egy életbiztosítás, bedigitalizálni meg egyszerre vagyok képtelen és lusta, ezért ma utánanéztem a világhálón, nem lehetne-e valahogyan letölteni. (Így szereztem meg a Hitchhiker-rádiójáték mind az öt részét is). És egy olyan oldalt találtam, hogy csuda!
A Mefeedia nevű oldalon megdöbbentően sok letölthető sci-fi rádiójátékra leltem, olyan szerzők műveinek adaptációira, mint Edgar Allan Poe, Kurt Vonnegut, Neil Gaiman, Ray Bradbury, Isaac Asimov, George Orwell, James Blis vagy Murray Leinster.
Sok hangjáték még a ‘40-es - ‘50-es évekből való, igazi csemege, csak sajnos a hangminőség nem a legtökéletesebb: többnyire 24 meg 32 kbps. (Azt kell képzelni, hogy suttyó gyerekek vagyunk, és a konyhában hallgatjuk a Szokol rádión; úgy nem is olyan elviselhetetlen). A Gépnarancs 128-as, de az egy viszonylag új darab.
Ez az ára annak, hogy például a Birdsong For A Murderer című rádiójátékban nem más, mint Boris Karloff (!) a főszereplő.
Az offolás magasiskolája