Végeláthatatlan szóáradat egy önmagától kiépült koncepció kalandos, izgalmakban gazdag történetéről, enyhén tudathasadásos állapotban, szeretettel: megjegyzések

by: Chelloveck

Mon, 13 Aug 2007 19:58:57 +0000

Szia, Alma, isten hozott minálunk!
Rögtön az elején gondban vagyok, mert szarul tudok angolul és nem vagyok tisztában az irtó-woopsy jelentésével, még azzal sem, hogy a jelentéstartalma pozitív-e vagy negatív… Help!
Megfogalmazni nálunk is nehéz. De ha szorgalmasan olvasgatod a naplót, valamennyire képet kaphatsz arról, mi ez a nem-rajongás-hanem-valami-más.
Szét kell nézni, érdemes. Az érzést talán Sayed blogjának a címe fogalmazza meg a legjobban: A világ két oldala, avagy ahol minden sci-fi vagy semmi nem az. Én meg csak kricsálok itten, mint egy igazi sztárüjforma csolovek.
Különben a múltkor belém kötött egy amerikai csajszi, hogy őneki a 21. fejezet nélkül (á la amerikai változat) tetszik a könyv, jól be is rágtam. Én a könyvet többre tartom a filmváltozatnál (ami persze szintén toptízes), és direkt a 3*7 fejezettel, ahogy Burgess bácsi megírta.
Na nézelődj, örülök, hogy idetaláltál.

by: Alma

Mon, 13 Aug 2007 19:35:48 +0000

Most jöttem rá a “csavarra”. Látod, ha elég kitartó vagy, egy elhomályosult szemű bölcsészcsírából is ki lehet még csalni a napfényt. … ó. És végre rájöttem, ki kettingta nálam–

Több kommentem is van,
-először is irtó-woopsy lett az oldal tartalmilag;
-másodszor is Te és Ti még durvábban bele vagytok zizzenve ezekbe a témákba, mint én és ez rettenet megnyugtat (olyan otthon-vagyok-érzés);
-életem meghatározó élménye a film és Alex is, de semmiképp sem rajongás-érzés, ami itt bent van. Négyszer-ötször nekifutottam megfogalmazni, de semmi véglegesíthető eredmény.
Nálatok?

by: Kistestvér szemmel tart » A névválasztás okárul

Sun, 03 Jun 2007 00:30:08 +0000

[…] Miután félig-meddig le lettem leplezve (illetve én magam is besegítettem picit, ugyebár), úgy érzem, még egy kicsit kibontakoznék, és akkor most el is mesélem gyorsan, tesvérem Végeláthatatlan szóáradatára reagálva, hogyan is lettem én Sisterling (erről a végeláthatatlan szóáradatról valahogy a “kedvelátos zümmögény” jut eszembe, vajon miért?). Sajnos a hozzászólásokban megadatott lehetőségről lemaradtam, mert a glúpüj rokon most bezzeg villámsebesen dobálta fel az újabbnál újabb bejegyzéseket, én meg, mire kapcsolhattam volna (és bejöttem volna dolgozni az internet elé), már csak a lerágott csonton tudtam volna cuppantani még egyet, valószínűleg vajmi kevés visszhanggal. Másik okom is van ám: életjelet kívánok adni magamról addig is, míg kéknadrágos, kantárral és cigizsebbel felszerelt emberek meg nem látogatnak a napokban hátuk mögött húzva az én internetkábelemet az albérletembe. Ez már csak pár nap (szerintük), tehát hamarosan szaporodni fognak itt is a postok, bár a koncepció még mindig várat magára…Addig is lássuk a nevem:Sisterling. Itt már, kérem, több szál is fut, a legelső alkalom, mikor ezt a nevet használtam, akkor volt, miután életem első Szloncsevszki-könyvét elolvastam. (Mit elolvastam! Sokkal intimebb viszonyba kerültem a könyvvel, mintsem egy egyszerű elolvasás adhat, éppen eme intimitás miatt érzem úgy azonban, hogy erről többet inkább nem mondanék el.) Kicsit ideges lettem egyébként a könyvtől, és kellő bátorítás után elhatároztam, hogy írok már a hard sci-fi jeles képviselőjének egy e-mailt, hogy megkérdezzem: most akkor hogy is működik az a sok nano-izé? Mert az rendben, hogy rámkúszik egy egész nanofürdőszoba, meg lefolyik a fejemen a nanoruha, biztosan jól néz ki, miközben ez történik, de ugyan mitől? Hogy működnek a nanorobotok? Mi az, hogy egy bolygón, ahol a légköri viharok miatt egy darab rádió nem használható, a legválságosabb pillanatban mégis az egyik “csodával határos módon még mindig működött”? Miért nincs ez elmagyarázva a könyvben tudományosan, ahogy az egy jó sci-fihez illik? Két sör után már azt is meg akartam kérdezni, miért csak három dolgot csinálnak a szereplők, ha érzelmeket akarnak kifejezni? A karakterek, úgy tűnt, csak homlokot ráncolnak, sóhajtanak és néha az arcuk is elborul.Szóval összeszedtem a bátorságomat és kreáltam is egyből magamnak egy email-címet, ami azért nem túl árulkodó. Szerencsémre éppen akkor tört ki a gmail-láz, úgyhogy kaptam az alkalmon, és létrehoztam a nano.sister címet (eredetileg nanogirl lett volna, de az már foglalt volt, fene, fene). Megjelenítendő nevem viszont Sisterling lett a könyvben szereplő “testvérkék” után, ezzel a khmm, kvázientitással vontam volna kérdőre Szloncsevszki nénit.Időközben hozzám került a Door Into Ocean is, és miután ezt a könyvet is “lelegeltem” (ahogy idesanyám mondja), érdekes dolog történt: megszerettem ezeket a pici, karikaforma lényeket, a sztori végén már velük és értük izgultam, és felfedeztem, hogy valamilyen furcsa okból kifolyólag egészen érdekes lehet egy jellemábrázolás nélküli könyv is, ha megtaláljuk a titkot: Sloncsevszki néni vélhetően sokkal-sokkal jobban szereti a munkáját, mint az embereket. Lényeg a lényeg, hagyom most már békén Szloncsevszkit (állítólag úgyse válaszol, ha írnak neki), kifejezetten kíváncsi vagyok a többi könyvére is (bár időrendben jobb lett volna azokat megismerni), és immár büszkén viselem a Sisterling nevet.De! Itt még nincs vége a történetnek, bár most már tényleg igyekszem rövidre fogni. A Sisterling azért is nagyon találó, mert időközben lett nekem egy kőkemény blogger bátyám, akinek én, ugye, a kistestvérkéje vagyok! Ehhez a névhez pedig milyen frappánsan kapcsolódik a kinézetében orwelli egyszerűséggel megáldott blogom, ami így egy igazán snájdig, beszédes címet kaphatott. És minthogy most is éppen arra reflektálok, amit a bátyám írt nem is olyan régen, hát senki ne feledje (ő meg aztán pláne):Kistestvér szemmel tart! […]

by: chelloveck

Fri, 01 Jun 2007 22:19:10 +0000

Élcelődjél csak vele bátran, majd úgy jársz te is, mint Lovas Lajos…

by: corpus

Fri, 01 Jun 2007 19:23:01 +0000

Nyakörv?

by: orka

Fri, 01 Jun 2007 17:22:10 +0000

orka (kisbetűvel): kedvenc állat; fekete, intelligens, gyilkos híre van, mi kell még?

by: balfrasz

Fri, 01 Jun 2007 15:14:06 +0000

Brod! Te GAMF-ra jártál?

by: merras

Fri, 01 Jun 2007 14:40:57 +0000

Merras jelen, tanárúr, kérem!

(Hmmm, lassanként tanarblogs.net-re is át lehetne keresztelni az sfblogs-ot, már legalább 4en vagytok tanárok!)

A Merras eredete amúgy nem egy nagy durranás: van egy Codex nevezetű magyar szerepjáték, ami az eltelt idő ellenére is a legkedvesebb szerepjátékom, abban volt egy Vil-Arnis Merras nevezetű, igencsak brutálisan erős mágus karakterem, amivel játszottam. Azóta néminemű változásokon esett át, jelenleg egy tervbe vett, negyedrészt lefejlesztett online játékunk egyik főhőse.

by: chelloveck

Fri, 01 Jun 2007 14:01:27 +0000

Rendkívül örülök, hogy már eddig is sok nickname eredetére derült fény. Annak pláne, hogy megszólaltak olyanok is, akik eddig csak olvasgattak, annak még inkább, hogy új olvasókat is szereztünk, annak meg aztán végképp, hogy tegnap látogatottsági rekordot döntöttünk.
Kiadtam a feladatot, és ti derekasan teljesítitek; egy kicsit úgy érzem most magam, hogy én vagyok az ofő, ti meg az osztályom.
De úgy veszem észre, hogy van, aki lóg!
Olybá tűnik, hogy néhányan nem csinálnak házit!
Sheenard, sayed, merras, Hackett fiaim meg a többiek?

by: Alex Bates

Fri, 01 Jun 2007 07:54:53 +0000

A Bates gimis becenevem. Eredetileg Best volt, ami önmagában is némi duplacsavaros hókamóka. The Best, azaz a legjobb voltam (persze csak tanulmányilag) az osztályban. Ha fociztunk, mint általában a totál falábuakat, hátvédként szerepeltettek. Akkoriban volt világsztár a Best nevű hátvéd, hát gúnyból Bestként kezdtek emlegetni, ha jó nagyot rúgtam a levegőbe.
Történt aztán, hogy irodalmi kedvenceink között egyszerre sok lett a B betűs (Bradbury, Burns…. és H.E.Bates). Egy, a nevekkel mindig bajban levő haverom egy bulin vagy háromszor is Bates-nek szólított Best helyett, amin mindenki nagyokat röhögött, aztán ez maradt rajtam.
Az Alex polgári Sándor nevem angolosítása.