A „Mi határozza meg ma leginkább a science fiction irányát?” című szavazáson (noha a kérdés szerintem nem volt elég egyértelműen megfogalmazva) én is leadtam a voksomat, ugyanis szeretek szavazni – már ha nem politikáról van szó –, és érdekel a sci-fi is. A regényeket ikszeltem be, aztán olvasom ám először Sheenardnál, aztán Marikánál is, hogy ők bizony a tudományt jelölték meg. Mindenki szépen el is magyarázta, miért gondolja így; mindegyiküknek értem is az érvelését. Sayed azt javasolta, hogy indítsunk úgynevezett körblogot; nem tudom, mennyire gondolta komolyan, mivel azt sem tudom, mi az a körblog. Mindenesetre akkor én is rögzítem a naplómban a választásom indoklását (hátha éppen ez a körblog), aztán, ha valakit érdekel, akkor innen megtudja.
Meggyőződésem, hogy az írók olvassák egymás műveit – jobban mondva az anyanyelvükön megjelent, az anyanyelvükre lefordított vagy az általuk értett nyelven megírt illetve arra lefordított műveket. Ebből a pontosításból arra is következtethetünk, hogy elsősorban az angol nyelven megjelent művek szolgálhatnak elsődleges mérceként.
Az írók figyelemmel kísérik ezen művek sikerének alakulását, és többé-kevésbé le tudják szűrni, mi éppen az aktuális trend, mire harapnak az olvasók, illetve bizonyos esetekben akár alakítani is tudják az olvasói ízlést, bár az is lehet, hogy ez nem tudatos a részükről. Nagyjából fel tudják mérni, milyen témákról érdemes írni, milyen legyen a főhős jelleme (vagy hogy milyen vastag legyen a könyv). Ötleteket is kapnak arra, hogy a tudománynak melyik ágát, a tudomány fejlődésének melyik mozzanatát érdemes beépíteni az irományba. A novellák ebből a szempontból nem lehetnek annyira mérvadók, mert egyrészt követhetetlen a miljom megjelent novella, másrészt nem mindenhol van hagyománya annak, hogy több tucat sci-fi magazinja legyen az országnak, és naprakész, átfogó és teljes képet tudjon adni a tudományos-fantasztikus novellairodalomról. Ezért a regények tudják ténylegesen meghatározni a science fiction alakulását.
A filmeket nem említeném meg, mert úgy érzem, manapság a filmek célja a szórakoztatás, a pénzszerzés és a különleges hatások eléréséhez rendelkezésre álló technikai feltételek fitogtatása, ráadásul elenyészően kevés tiszta SF filmalkotás születik, a nézőszám növelése érdekében házasítani kell őt a kalandfilmekkel, krimikkel, horrorral vagy akár a fentiek mindegyikével egyszerre. A képregények (ma még? ma már?) nem szólnak, csupán a társadalom egy rétegéhez, a játékok és a sci-fi házassága pedig eleve komolytalan.
A regények olyannyira meghatározzák a science fiction divatját, hogy ma már senki nem fog Marsról érkezett kis zöld emberkékről vagy a gazdáik ellen fellázadó robotokról írni, csak ha akkora mestere a szatirikus sci-finek, hogy ezt a szakma és a szakma által befolyásolt olvasóközönség elnézi neki.
A népesség drasztikus csökkenésével nagyjából egy időben előmerészkednek ezek a mázsomemberek, és beilleszkednek szépen a társadalomba. Nincs már szó arról, hogy a Homo Sapiens a teremtés csúcsa, több értelmes emberszabású faj él együtt ebben az új világban.
Az offolás magasiskolája