Mivel a múltkor majdnem kirobbant egy heves flame Merras blogjában a Csillagok háborúja előzményeivel kapcsolatban, és mivel volt egy olyan érzésem, hogy igazából én robbantottam ki, lelkiismeret-furdalástól vezérelve megnéztem a tévében tegnap leadott második epizódot. Annyira tényleg nem tetszik az előzménytrilógia, hogy dévédén beszerezzem, úgyhogy ez most kapóra jött.
Az csakugyan igaz, hogy adnak némi pluszt a már megismert világhoz az új részek. Magam is örültem annak, amikor a Tatuinon meglátogattuk a fiatal Owen bácsit és Beru nénit, az ő jeleneteik segítettek abban, hogy egységessé álljon össze a hat rész. (Természetesen a harmadik epizód rengeteg jelenete gondoskodik erről, főleg a vége felé.)
Sosem voltam Boba Fett rajongója, de tisztában vagyok vele, hogy A Birodalom visszavágban elmondott néhány mondata és pár perces jelenete (A Jedi visszatérről nem is beszélve) mitikus hőssé tette őt számos rajongó szemében, éppen ezért kedves gesztusnak érzem a készítők és George részéről, hogy megmutatták az arcát (a gyermekkori és a felnőttkori arcát is, hiszen Jango klónja), valamint hogy elég jelentős szerepet osztottak rá. Az más kérdés, hogy nehezen hihető a számomra, hogy pont egy nyikhaj pénzbehajtó faszi génjei alapján készült a magamfajta „régi rajongók” számára csakis az öreg Obi-van szavaiból ismert, legendás Klón-háborúk összes klónja, de ne kukacoskodjunk. (C-3PO hajlékonysága is nehezen hihető volt a robotösszeszerelő-üzem jelenetében, amikor kapaszkodott; ezt a részt jobb lett volna a páncélos Anthony Danielsszel eljátszatni, hogy életszerű legyen.)
De a Jedik akkor is balfácánok.
Az offolás magasiskolája