Rúgja meg a ló, hogy ma este megint nem ott vagyok, ahol lenne a helyem, pedig Sayed még az utolsó pillanatban is szólt, hogy menjek el a Front Line Assembly koncertre, de mostanában, hogy így besűrűsödtek a napjaim, nagyjából annyiban merül ki a könnyed kulturális kikapcsolódás, hogy programokat ajánlok másoknak, én magam meg szépen otthon maradok. Azért is fájlalom a dolgot, mert a FLA meglehetősen science fiction-orientált zenekar; rendkívül elegáns lett volna beszámolni az élményről a sfblogomban. Amiatt pedig különösen vérzik a szívem, hogy amikor megkukkantottam az előbb a Mindphaser dot komot, döbbenten láttam, hogy a legutóbbi lemezük a Fallout, a koncertsorozat pedig a Fallout Tour címet viseli! Úgyhogy alig várom, hogy Sayed végre hazatámolyogjon és megírja a beszámolóját!
Persze nem panaszkodhatom, számtalan olyan koncerten jártam, amelyeket tiszta lelkiismerettel megemlíthetek sf rajongók előtt. Életem legelső (úgymond) nagy, külföldizenekaros, pestreutazós koncertjét nem apróztam el: Kraftwerkkel kezdtem! Taglaljam Ralf és barátai zenéjének – vagy színpadi show-jának – sci-fi vonatkozásait? Szerintem teljesen fölösleges.
Tizenkét évvel később ismét Magyarországon jártak, és én ismét elmentem megnézni őket! A tőlük megszokott minőség maradt a régi, a változást inkább magamon éreztem: nem volt már bennem annyi kraft.
Ha valaki azt hiszi, hogy nem mentem el Jean-Michel Jarre népstadionos, gigászi Chronology-koncertjére, az valakivel összetéveszt engem, mert én biz ott voltam! Miközben élvezettel hallgattam JMJ futoroinstrumentális zenéjét, olyan fantasztikus látványvilágban gyönyörködhettem, mint az akkor nekem még hihetetlennek tűnő bólogató lézerdinoszaurusz-nyakak és -fejek, vagy a hangok Jarre azbesztkesztyűs kézzel fénytűkbe való nyúlkálása általi megszólaltatása. Kár lett volna kihagyni, bár az üvegszálas székek miatt még szinte most is viszket a seggöm.
Számomra fantasztikumnak számított a KFT Budapest Sportcsarnok-beli, Bál az Interneten címet viselő fellépése, amelyre Johnnal, tanítványból lett barátommal mentem el. Hazel O’Connor, nagy cimborájuk egy dublini stúdióban tartózkodott, mégis élőben elénekelt két számot a KFT Magyarországon játszott zenéjére webkamerás összeköttetés segítségével, amikor én nemhogy azt sem tudtam, mi az az Internet, de még számítógépem sem volt.
Életem legmeghatározóbb koncertje a kisstadionos Erasure-fellépés volt, számomra a mai napig az maradt az etalon. Sokatmondó a címe: A Phantasmagorical Entertainment. Kedvenc együttesem varázslatos színpadi show-val készült, volt ott a western-témától a sci-fi témáig minden, jártunk víz alatt és az űrben is. Pazar látványtervvel és díszletekkel, elképesztő jelmezekkel és lélegzetelállító táncorgiával fűszerezték ezt a pajkos-homoromantikus elemeket sem nélkülöző elektronikus cirkuszt, melegen ajánlom mindenkinek a The Tank, The Swan And The Balloon című koncertfelvételt, aki nagyjából képet akar kapni arról, milyen érzés lehetett a részesének lenni.
Sisterlinget néhány évvel később elvittem a második Erasure koncertre, amely már a PeCsába szorult, de ott egy kicsit csalódott lettem; nem tartottam mókásnak, hogy sörrel és cigivel múlatják az időt a színpadon egy „Best Of” előadás keretében (amúgy is rühellem a bestof cuccokat: felszínes fasziknak találták ki).
Nitzer Ebb, Alphaville, Depeche Mode, Soft Cell (!), továbbá Napoleon Boulevard, Bonanza Banzai, Ákos, Korál, Torma valamint Nightwish és Apocalyptica szerepelnek még a fontosabb koncertélményeim között; ezekről nem emlékezem meg részletesebben; inkább az előbbiekről érzem úgy, hogy érdekesek lehetnek sci-fi kedvelő olvasóimnak. Meg nem is tesz jót a lelkemnek a túl sok nosztalgiázás: csak elégedetlenséget szülne.
Na, Sayed, mikor jössz már?















Bocsánat, csak most látom… Hát, részletes beszámolót azért nem adtam még, nézd el nekem, merthogy késő is van, alig látok és tönkreüvöltöttem magamat. Holnap talán összeszedem az értelmes gondolataimat is a koncerttel kapcsolatban és jön egy kimerítőbb verzió. Az SF ott volt mindig is ebben a zenében. Nem ennek a hülye világnak szól ez a zene itt körülöttünk, hanem nekünk. Nagyon jó volt.