Meglepően sok látogatója volt tegnap a naplómnak; tulajdonképpen ennél többen csak akkor jöttek, amikor bekerültem a GoldenBlog legjobb tízébe, és rengetegen bekukkantottak megnézni, hogy mégis miről is szól errefelé az élet. A tegnapi látogatókat viszont elsősorban a HungaroConos élménybeszámoló érdekelhette; sajnálom, hogy közülük sokan nem voltak ott és nem tudtunk személyesen találkozni. A GB szórakozáskategória-nyertese a szóbeszéd szerint százfős grillpartit szokott tartani a Városligetben a „rajongóival”, tehát „megérdemelten nyerte meg a díjat” – egy oldott hangulatú, 116 fős SF sörözésben én is benne lettem volna. És szerintem a Con szervezői is örömmel fogadták volna őket (bár így sem lehet ok a panaszra, díszes társaság gyűlt össze, olvassátok csak el cOrpus bejegyzését!).
Ennek kapcsán sokat spekuláltam azon, amiről Németh Attila is írt a Galaktika 205. számának szerkesztői előszavában, és nagyjából megvan a jelenségre a saját magyarázatom, hiszen az mindennél világosabb volt a számomra, hogy az Egyesület szervezőinek lelkesedésében nincs hiba.
1. Régen feltűnt már Magyarország bosszantóan fővároscentrikus volta. Emlékszem egy solariás vitára, most hozzáteszem, hogy én is kivétel nélkül felutaztam Miskolcról Budapestre, most pedig, hogy itt élek, még mindig leutazom a szüleimhez. Más országokban műsorozás nélkül utazgatnak egyik kisvárosból a másikba – nálunk ez nehézkes. Ezen nincs mit szépíteni.
2. Az a fránya internet, meggyőződésem, hogy az a legnagyobb ludas! Úgy veszem észre, hogy az író-olvasó találkozók mostanában mintha kisebb súllyal esnének a latba, mint fiatalkoromban. (Nem általában a kortárs irodalomról beszélek most, csak a sci-firől.) A különféle írói honlapokon, a fórumokban, az internetes naplókban első kézből kaphatunk információkat szerzőkről, életükről, munkamódszerükről, a művek keletkezési körülményeiről, kulisszatitkairól, utóéletéről, ráadásul gátlástalanul hozzá is szólhatunk. A net segítségével személyes találkozókat is szervezhetünk pillanatok alatt, ahol jól berúghatunk kellemesen elbeszélgethetünk velük.
Ez egyrészt természetesen remek dolog; én is jól érzem magam ebben a közegben. Csakhogy van ennek bizonyos deheroizáló hatása is. Ha feláldozzuk a romantikus találkozást kedvenc íróinkkal a velük való könnyű kapcsolattartás oltárán, tagadhatatlanul más lesz az élmény, mint amikor húsz-huszonöt évvel ezelőtt megilletődve összesúgtunk: „Hű, odanézz, ott a Nemere!” Ez tény.
3. Ugyancsak az internetnek köszönhető, hogy kiszélesedtek bármilyen mű nem-papíron-hanem-digitálisan való publikálásának lehetőségei. Az olvasók – a rajongók – kevés kivétellel előbb-utóbb vérszemet kapnak, maguk is írni kezdenek (vannak kivételek!), így nem véletlenül szoktam elhagyni a kötőjelet: az íróolvasó találkozókon gyakran több író van a közönség soraiban, mint olvasó. Hát dehogynem!
Annak az élményét azonban, hogy együtt lehetünk csupa olyan faszival, akik ugyanazok iránt érdeklődnek, mint mi magunk, hogy beszélgethetünk, vitázhatunk, röhöghetünk, sörözhetünk együtt – soha nem fogja tudni pótolni semmi. Irvine Welsh Trainspotting c. könyvében Mark Rentonék be voltak rágva az általuk „kotonban kúrás”-hoz hasonlított tévés futballközvetítésekre, mivel a sok lusta ember nem járt ki a meccsekre – hát a netes okoskodás semmiben sem más, mint a tévés foci. Tessék szépen kijárni a meccsekre!
(Mondom én, a papucsférj. 
)
Mi igazán kitettünk magunkért azt hiszem - mármint létszámban. Kár, hogy vasárnapra nem maradtál, mert a Sanyi-Benedek féle találkozó is egész jól sikerült. És találkozhattunk utána balfrásszal is és jól megnézegettük a friss Zsoldos díját.
Én amúgy pont fordítva látom az internet hatását - és erre nagyon jó példa az sfportal-sfblogs kombó is. Itt azért zajlik egy meglehetősen jó online élet, ami viszont igényt támasztott arra is, hogy akkor személyesen is (berúgjunk) kultúrálódjunk közösen.
Na, jó, persze, ezt én sem vitatom, de mi vagyunk a Kivétel!
mert meg lennél szeppenve, mint tízévesen Nemere láttán… 
A legtöbb esteben az online élet a valósat akadályozza!
Ráadásul, ha nem ismernéd online-ból őket, nem is mernél olyan hangnemben beszélni velük, ahogy szoktál
Köszönjük, hogy eljöttetek! Tényleg nagyon jól esett. Bárcsak néhány éven belül fel tudnánk nőni az igényekhez! Nem, nem a rendelkezésre álló alkohol mennyiségére gondoltam.
Ehhez muszáj hozzászólnom: milyen papucsférj? talán inkább papucsapa! De hát aki szerelmes a fiába…
(amúgy, ha nem lett volna 42 fok, vasárnap (lemehettünk) akarom mondani elmehettünk volna családostul)
Jujjujjj, családi vitát még nem látott az sfblogs, hajrá!
Nem is fog, hehehe.
Shit. Pedig már árultam a belépőjegyeket az sfportal főoldalán. Most vissza kéne adnom a pénzt, de már elittam, akarom mondani, elköltöttem könyvekre.
Virtuális hajhuzogatás? Hajrá! Én mindig az erősebbel vagyok. Ilyen a jellemem.
És akkor nekem ki fog drukkolni?
De itt szó nincsen hajhúzogatásról. Ez egy kedves bejegyzés akart lenni. (És tényleg majdnem lementünk vasárnap is.)
Beülhettetek volna Szincsák úr őőő izéjére. Állítólag nagy élmény volt. Én kihagytam, túl sok volt még a megbeszélnivalóm, meg oszt előtte én már hallottam egy-két elejtett szót tőle, az nekem éppen elég is volt ebből a témából. Asszem, Szélesire beültem volna. Ha most ezért valaki seggnyalónak tart, azt pofán verem. Persze csak virtuálisan, mert egyébként nagyon félénk vagyok. Ja lányokat nem, még virtuálisan sem. Imádom őket!
Életkor? Mer’ nem mindegy!
Corpus! Ez olyan indiszkrét volt!
Szerinted a 9 éves már nagyon öreg hozzám?
Na, bejelentkezve tán sikerül..
hát, érdekes, kipróbáltam kérésedre… bejelentkezés nélkül nem tok kommentelni hozzád. Most megint mi van?
Ez érdekes, mert ha magamnak kommentelek bejelentkezve, nem kér képet.
Merras, mit varázsoltál te ide?
Mielőtt a SpamKarma meg nem buggyant, minden jó volt. Ez a spames kép meg tök jól működik
a) a többi blogban
b) a K2-sökben (fairylona, cOrpus, én, csak meg kell nyomni, hogy Kilép vagy Változtat. De ezt nem írhatom ki a pólómra, hogy mindenki tudja!
Hackettében viszont se így, se úgy!
Azért szerintem tök jó, hogy nem kell egy újságot kiadnom, ha le akarok írni valamit és még a “nagyközönséghez” is eljuthat. Elég csak felcsattogni a netre és csinálni egy blogot. Egyébként én jobban szeretem a TV-ből nézni a meccseket. Főleg ha fúj a szél és hideg van. Bár a meleg sem túl jó. Messziről meg azt se tudom ki kicsoda és ha nincs szerencsém hazafele menet még jól meg agyabugyálnak.
Azért a virtuáltér sem sokkal biztonságosabb…