Egy sztárüjforma csolovek kricsálása

Talán a legtanulságosabb a rendkívül sokatmondó Támadás az űrből című erősen B- (de az is lehet, hogy Z-) kategóriás fekete-fehér japán sci-fi 1959-ből. Nagyon alacsony költségvetésű űrlények, nevezetesen a szferionok törnek a Föld elpusztítására, ám azonnal riasztják Starmant a Smaragd bolygóról, aki úszósapkával egybeszabott elasztikus kezeslábasában szeli a csillagközi űrt, s ha már itt van minálunk, egy összeesküvés felfedezése után lekaratézza a komisz földi tábornokokat is egy füst alatt. A lehető legkomolyabban mondom, hogy én abban a korban szeretnék élni, amikor ez jelentette a sci-fit, amikor nap mint nap hasonló filmeket lehetett nézni a tévében, és mind a készítők, mind a nézők komolyan vették az egészet.

Az Őskori nők a számomra oly kedves ősenberes témát dolgozza fel. A moziplakátból már sejthettem, hogy A tűz háborúja színvonalát azért nem lesz szabad mérceként felállítanom (az a film, ahol Anthony Burgess alkotta meg az ősenberek nyelvét, és ahol az egész forgatás alatt a lábát lógathatta Rae Dawn Chong kosztümöse – meg gondolom, Ron Perlman maszkmesterének sem lehetett túl sok dolga, hehe). A történelem előtti idők ősasszonyait tigris- zebra- és leopárdmintás rucikba öltözött cicababákként ábrázolja az alkotás, napjaink férfimagazinjaiban is megállnák a helyüket, míg párjaik kevés kivétellel olyan hercigek, mint egy WASP-hős egy magára valamit is adó űroperában. 1950-ben készült, de már színes, másra nem is nagyon maradt ezért pénz. Az alacsony költségvetésnek köszönhetően tisztességes őslények híján ősleopárdokra meg ősoroszlánokra vadásznak, és a lányok az egyik jelenetben még az őstóban is megősfürödnek (természetesen ősruha nélkül!)

Az előző két film megállja a helyét könnyed nyáresti kikapcsolódásként, a H. G. Wells műve alapján készült Eljövendő dolgok viszont döbbenetes erejű. Ha nem tudnám, hogy 1936-ban készült, meg nem mondanám, a filmtrükkök, a látványvilág még ma is elviselhetőek, sőt! Érdemes megnézni, nem sznoboskodásból, hanem mert tényleg csemege. Egyszer talán majd írok róla hosszabban is, mert igazán megérdemli.

E három film azonban csupán előételként szolgált ahhoz, amelyikre a legjobban fentem a fogamat: A hihetetlenül zsugorodó ember c. 1957-ben készült miniember-történethez. Egy kicsit gondban is vagyok vele, mert megérdemelné, hogy felkerüljön a tízes listámra, tehát az utolsó helyezettet le is szorítaná (amit sajnálok), és még nem döntöttem el, hányadik helyezést adnám neki. Különben már régen sejtettem, hogy ez lesz, de eddig nem sikerült megszereznem. Ennek a filmnek én minden kockáját elhittem! Az egyre kisebb méretű főhős köré épített élethű óriásdíszleteknek köszönhetően teljesen hiteles a látvány, de az élőszereplős (macskás, pókos) jelenetek a kicsit, de tényleg csak kicsit kezdetleges kékhátteres megoldással sem zavaróbbak, mint pl. A Kilimandzsáró havában, és a kalandok, a történet még ezt is feledteti.

Sok film sorakozik még készenlétben egyszemélyes retro-filmklubom adattárában, csak időt kell, hogy tudjak keríteni a megnézésükre. Az első félév után megszűnt az Uránia moziban tartott Galaktika Filmklub, magamnak kell megszerveznem, hogy pótolhassam a lemaradást filmek terén. Terítéken a Tiltott bolygó, A nap, amikor a Föld megállt (most készül a remake-je, majd jól összehasonlítom), a Gólem, a Boris Karloffos Frankenstein, és igaz, hogy már láttam kiskoromban, de jó lesz újra megnézni, ráadásul miniemberes: a Fantasztikus utazás.
Hagyjon engem békén mindenki a Transformersszel meg a Fantasztikus négyessel!