Akár ki is tehetném mottónak azt a mondatot, amely E. M. Braithwaite Tiszteletbeli fehér c. könyve magyar kiadásának borítóján is olvasható: „Csak neveket ne.” Nem bántásként írom ugyanis a bejegyzést, csak érdekességképpen.
Véletlen egybeesésként éppen akkor jelent meg az egyik általam látogatott blogban egy könyvismertető, amikor több, általam látogatott oldalon ismét szóba került a Zsoldos Péter díj. Aztán a szóban forgó könyvkritikával kapcsolatban egy másik oldalon a következő hozzászólást találtam (részlet):
„Enyhén szólva is felháborodtam az úr kritikáján. Ahogy olvastam, egyre jobban jött le, hogy egy bunkó fickó, aki annyira el van telve magától, hogy megnyerte azt a díjat (lehet most műveletlennek fogok tűnni, de nem igazán tudom mi is ez a díj, de ha ő nyerte meg, akkor igazán szánalmas zsűrije lehet).”
Így legalább az én oldalamon is található valami a Díjjal és a zsűrivel kapcsolatban. Csak azt nem tudom, az ilyenen sírni illik-e vagy nevetni. Én – csúnya dolog vagy sem – biza elnevettem magam.
Bannertorony
Kitüntetéseim:
A bronz és az ezüst fokozatot a bejegyzéseim számáért, az aranyat az sfblogs toplista filmes fordulójának összesítéséért kaptam.
A Vogon Építész Flották elhelyezkedése
És az üresen maradt helyek? Hic sunt leones, vagy mi? És azokat majd én fogom lebontani a saját kezemmel? Vagy hogy gondolja ezt Prostatikus Vogon Jeltz?
És végül: ami a rólamfülből kimaradt...
Az offolás magasiskolája