Ma botlottam bele véletlenül egy általam eddig abszolút ismeretlen bandába. Soha egy hangot sem hallottam tőlük, mégis úgy érzem (na, jó, egy kicsit nagyképűen, de ezt már mindenki megszokhatta tőlem), hogy egy fél százalékban részese vagyok a projektnek! Meg vagyok hatva. Bemásolok egy róluk szóló cikket, illetve annak elejét, aztán ott hagyom abba, ahol a csattanó van. Remélem, minél többen kapcsolnak.
Hogyaszondja:
Az Isten Háta Mögött esetében nemcsak a név zseniális és találó, hanem bizony a zenei atmoszféra is, amely azonnal hatás alá vonja a hallgatót: az IHM mélyre hangolt gitárjai egyszerre táplálkoznak a hagyományos (Black Sabbath, Led Zeppelin, Queens Of The Stone Age) és a nem hagyományos (Tool, A Perfect Circle, Isis, Neurosis) metál és stoner zenekarokból, illetve a kísérletező vonulatból (The Mars Volta, Sonic Youth, The Melvins, Fantomas), zenei gondolkodása a kilencvenes évek grunge előadóit idézi (Nirvana, Pearl Jam, Alice In Chains), szövegileg pedig a hazai metál izgalmasabb együtteseinek (például a Korognak) a hatásait ülteti át saját világába. […] A zenekar idővel egyre népszerűbb lett underground körökben: a neten és a koncerteken is szinte már isten háta mögötti” kultusz születésének lehettünk szem- és fültanúi az utóbbi két évben (a BudapestRockNRoll válogatáslemez-sorozat második részén és harmadik részén is szerepelt egy-egy IHM-szám, a már említett Közelítő távolító, illetve a Tavaszi nemződüh). 2005 novemberében aztán végre megjelent az új album, melynek címe [A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás] Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak könyvsorozatának egyik részéből, Az Élet, a Világmindenség meg Minden elejéről származik, ahol a főhős egy hideg és nyirkos barlangban eszmél fel, ahonnan a legelső busz is csak kétmillió év múlva indul: „A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás Arthur Dent hangja volt, aki felébredvén hirtelen tudatára ébredt, hol is van.”
Bocs!
Az offolás magasiskolája