Egy sztárüjforma csolovek kricsálása

Új év, régi feladatok. Nyüstölöm ezt a könyvet (hogy melyiket, legyen egyelőre meglepetés, aki tudja, ki ne fecsegje!), közben internetem egy szál se, hallgatásomnak ez is az egyik oka. Az első rész fordítója – az íróval együtt – feladta a leckét rendesen, nem egyszerű olyan szöveget magyarítani, amelyben minden második szó tulajdonképpen nem is létezik. Jó kis e-per-egy narráció, van benne baszdmegolás is, a múltkor a Solarián sokan ki is fejezték a rosszallásukat az ilyesmi ellen (bár egy másik könyv kapcsán); hála istennek erősségem az életszerű trágárkodás, nagy segítség, hogy bár egyetértek az ellenzőkkel és leírva bennem is visszatetszést kelt a csúnya beszéd, élőszóban magam is hobbiszinten, szabadidős tevékenységként űzöm, kiváltképp, ha a húgommal beszélgetek, ő lelkes edzőpartner, ennek a mondatnak meg má hol az eleje! ’98-ban a LapIcshoz egy Trainspotting-részlettel kopogtattam be próbafordítás gyanánt; konkrétan azzal, amelyikben Spud telefossa a barátnője ágyát.
Akadnak, akik nem tudnak mit kezdeni vele, és hazavágják az egyébként remek fordításaikat is az ügyetlenkedésükkel. Hogy csak egy jellemző példát mondjak: sokan előszeretettel fordítják az angol szövegekben túl gyakran előforduló (mint hamarosan kiderül, keresőoptimalizáláshoz különben kiváló) „fucking” szót „kibaszott”-nak, márpedig magára valamit is adó mocskos szájú pasas ezt a kifejezést nem alkalmazza. Nincs olyan, hogy „Hajtsd el a kibaszott kölyköket!” Ugye. Hogy nem mond ilyet az enber. Olyan van, hogy „Hajtsd el a kölyköket a picsába!” Arról nem is beszélve, hogy egy idő után kibaszott kurva egyhangú.
(Ciculi, te emlékszel az Adrian Mole-ra, amikor az apa a falhoz vágja a sajtot, ott is van ez a „ki..szott”. Na, azt is meg lehetett volna jobban csinálni, bár nekünk már így lett legendás.)
Szóval én igyekszem. A szokásos négyszáz oldal, az átlagosnál izmosabb, januárban belehúzok. Addig is mindenki BoldogÚÉK, ahogy tud.