Rájöttem, hogy semmiben sem különbözöm erkölcsileg a Mónika-show nézőitől. Én nem Maunikázom, viszont előszeretettel olvasok olyan blogbejegyzéseket és hozzászólásokat, amelyek egy úgynevezett “fikázás” következtében születtek; az ezekben uralkodó hangnem és vitakultúra semmivel sem különb az említett tévéműsorban láthatótól. Nemrégiben is találtam egyet (szerintem ugyanazt, ami szs bejegyzését ihlette), és az egyik szabad negyedórámban elolvasgattam a véleményeket.
Elöljáróban leszögezem, hogy nem olvasok olyan típusú regényt, amilyen ott szóba kerül, nevezetesen: megkonstruált világokban játszódó magyar fantasyt. Nem szeretem. A kilencvenes évek elején került a kezembe A Káosz éje, s mivel akkoriban az egri fősulis újság könyvrovatát vezettem, írtam róla egy meglehetősen elmarasztaló, ingerült “kritikát”. (Justin Tyme-nak, a Fantasya ős-fórumozójának talán meg is van még a szóban forgó cikk, de ha egy kicsit utánanézek a garázsban, talán még nekem is.) Ezek az irományok nem nekem születnek, tehát nem fogom felidegesíteni magam sem azon, ha fikázzák, sem azon, ha dicsérik őket és íróikat.
Viszont megakadt a szemem egy hozzászóláson, a hozzászóló meglehetősen indulatosan alázatra próbálja inteni a szerzőt. (Újabban gyakran találkozom ezzel az “alázat” szóval, úgy látszik, sokaknak kedvenc zsűritagja lehetett Soma Mamagésa a Megasztárból.) Szerintem ez így nincs rendjén. Az író nem előadóművész, nem paprikajancsi. Az író azt ír, amit akar. Ha tetszik nekem, keresni fogom a többi könyvét, ha nem, szívom egy kicsit a fogamat az ablakon kidobott pénz miatt, esetleg kivágom a könyvet a kukába, urambocsá’ ha az a dolgom, le is fikázom a kritikámban – de nem intem az íróját olvasóként alázatra. Az ég szerelmére, az irodalom nem a McDonald’s, ahol a vevőnek mindig igaza van!
No,ilyet se óvastunk még tüled.
Marika szerint a mi véleményünk is ez. vagyis az enyém.
Hogy ignorálni kéne az irónak a kritikát …
s hoyg ne offujam szét ezt is:
Alázatodért esedezem,kedves Péter bá’
Chelloveck, hogy Te milyen jó vérnyomásemelő módszert találtál!
Az meg ugyan igaz, hogy az író azt ír, amit akar, de ha már kiadja a könyveit, nyilván szeretné azt is, ha olvasnák. Ha olyan jól és jót ír, hogy eladja magát, akkor hurrá. Ha nem (és sokak ettől függetlenül is igénylik), akkor viszont jól jöhet az építő jellegű kritika, mert az ember másban mindig könnyebben veszi ugye észre a hibákat, mint magában… Ez pedig lehet hasznos is.
De: az író nem előadóművész című mondattöredékre reagálnék azért egyet, mert ez így úgy érthető, hogy az előadóművész csak gyakoroljon alázatot nyugodtan, míg az író kérje szépen ki magának.
Hogy nézne már ki egy alázatos Dave Gahan, amint a Sweetest Perfectiont próbálja előadni?
(Az hogy nézne ki, ha Soma Mamagésa lebaszná Dave Gahant a Sweetest Perfection után!)
Szerintem Soma mamagésa összepisilné magát a gyönyörtől. Ha nem, akkor nincs ízlése. Dave Gahant pedig nem féltem, szerintem simán helyrerakná tantrikus mamagésánkat (akivel egyébként semmi bajom, főleg mivel nem ismerem a hivatkozott műsort).
Hé, Chelloveck nem akarod növelni a blogod forgalmát? Egy mogyoróscsokiért vállalok bértollnokságot…jól főbe döngölöm a szemetes novidat, te meg viszontszekálsz!
Ha élelmesek vagyunk, akkor egy becsukhatatlan hirdetést is feldobunk ide, aztán majd sörözünk a pénzből. No?
Vedd mán föl az asszonyt törzsvendégek.
Itt integet oldalt.
(Az az anyukám! De mindjárt fölveszem.)
Igen, én is csodálkoztam, mert Fatime ott van, méghozzá pirosban (tehát már élőben is találkoztál vele :))már kezdtelek bigámiával gyanúúúsitani, he he.
sőt továbbá, barátra is alkalmazható?
onsai: mijaz a férjnevelő prakker? (:izgatottan figye
Na onsai, benne vagyok. De még előtte áruld már el nekem is, mi az a férjnevelő prakker. Nem bírom én követni ezt a női fegyverkezést; engem hagyományos módon, sodrófával kezelnek engedetlenség ellen.
sayed, hogy te nem ismered a Megasztárt! Akkor te
a) nem hallhattad Puskás Péter igen szar Strangelove-előadását sem,
b) nem tudhatod, hogy az alázat (Mamagésa), az izgalmas produkció (Presser Pici) és az átjött!!! (Pély Barna) kifejezések mind-mind a megasztáros szlengből szivárogtak be a köztudatba.
Nem lehet állandóan csakakultúra, csakakultúra! A szutyokmédiával is lépést kell tartani. Elrettentő példának itt van mindjárt onsai, aki nemrég még azt sem tudta, ki az a Kiszel Tünde.
De most már tudja. Tőlem.
És hát akkor nagyjából eddig tartott morálfilozófiai témám boncolgatása az írói alázatról, vagy még eddig se, innentől lehet megin offolni; bennem a jószándék mindenesetre megvolt, hogy komoly dolgokról is lehessen itt értekezni.
A Puskás féle produkcióra volt egy nagyszerű reagálás a Sláger Rádióban.
A történet annyi, hogy Boros nem látta, és így el sem tudta képzelni, milyen sz@r volt. Na, erre mondta Harag(g)atya:
“Képzeld el, amikor valaki zuhanyzik, és közben egyetlen csöpp víz sem éri a testét!”
Ja, onsai már tudja, ki az a Kiszel Tünde, a blogom meg naponta okoz csalódást a “Kiszel Tünde aktképek” keresőinek, mivel pont nálam sikerült felvilágosítani. Úgyhogy beírtam ide is, hátha növelem a te látogatottságodat is…
Szs, örülj neki, hogy nem Crabe aktkép után vadásznak…
Szóval nem olvastátok Nemere gyerekkönyveit! Jól van, kollektíve lebuktatok. A prakker az a fonott porolófa.
Azt, hogy ki az a mamagésa meg se merem kérdezni. Most komolyan, mikor értek rá a popcorn-csatornákra? Kb hat órát alszom, ti inszomniások vagytok?
Alázatról: szvsz nem lehet alázatra tanítani egy másik embert csak megalázni.
Valahol valamelyik rpg-s kritikus vagy látogató írta, hogy azért kell a kemény kritika,hogy legalább egy töredéke áthatoljon az író egóján. Ez butaság. Ha az ember nem váltja ki a másik védekező mechanizmusát, sokkal többet elér.
De ez így van a mindennapi életben is. Emlékszem, mikor egyszer ki kellett rúgnom egy hapsit, mert úgy elcseszte a munkát egy külső cégnél, hogy égtünk. Ráadásul rendszeresen pontatlan és megbízhatatlan volt. Nem megaláztam, hanem szépen elmondtam, hogy milyen jó képességei vannak, de mire kell még gyúrnia, meg milyen jellegű munkákra alkalmasabb. Megköszönte. Vicces, mi? Pedig kirúgtam.
Hogy képzeled ezt az ON-olást, onsai?! Hát az eszem áll meg.
Miféle hülye új szokás ez, a témával kapcsolatban hozzászólni… Még ilyet.
szs, köszi a segítséget, remélem, innentől kezdve csődülni fog a tömeg, én meg mindjárt be is linkelem hozzá onsai blogját, ahol azóta konkrét aktképet is lehet találni Tündéről.
(Hat órát aludni??? Te narkolepsziás vagy???)
Az internet jóvoltából könnyű az olvasónak közölnie véleményét az íróval. Ott vannak az erre szakosodott fórumok, írók honlapjai, és blogjai. De vajon az internet elterjedése előtt ugyanannyian ragadtak tollat, mint ahányan most a billentyűzet elé ülnek? Voltak az íróknak levélcímük, postafiókcímük?
Kétlem.
A web kökvetkező fázisa az lesz, hogy x összegért hozzáférést kapunk egy webes felülethez, és online látjuk, mit ír épp az író, és közbedumálhatunk, hogy “ne má, mér szivatod a hősömet, vazze?!” és ha az a genyó író nem hallgat ránk, rászabadítunk pár spmrobotot.
onsai: én jártam úgy - műhelyes kritika kapcsán -, hogy szépen elmondtam, mi a gondom az adott írással. (tehát nem nyilvános kritika volt, és nem is lealázó). válaszlevélben megköszönte, aztán később visszahallottam, hogy mit képzelek én, hogy az ő nagy MŰVÉT így megkritizáltam?
mondja ide, ni! :homlokára mutogat:
Chelloveck!!!! LÁTOD, AMIT ÉN LÁTOK???!!!!! sikerült kommentezni!!!!!!!!
:ugribugri:
OFF!! OFF!! OFF!
nekem fairylonánál sikerül ritkán bejutni az előkelő kommentdobozba…
Jud, én mindig levonom a hangnem ill. info felét, ha mástól hallok vissza valamit.
Tök dedó ez az “aszonta hogy” játék.
onsai: a forrásom (höhö) biztos volt, később pedig már jobban megismertem az illető “írót” is. és rájöttem, hogy azt a “felet” nem elvenni kell belőle, hanem hozzátenni
Peter: En se neztem a Megasztar-t.
Onsai: Jo, h mondod. Fogalmam se volt. Skin-t kellene mar valtanom, talan az ezt is megoldana.