Elért engem is, sheenardnak hála az internetesnapló-írók közt terjedő legújabb játék, amikor is fel kell sorolni, melyik volt az az öt olvasmányélmény, amely a legnagyobb hatással volt rám az elmúlt évben. Éppen nekem való feladat, mivel szeretek könyvekről irkálni, úgyhogy örülök, amiért Sándor rám is gondolt – ja, ugyanis a felsorolás végén ötfelé kell tördelni és öt enbernek tovább kell adni a stafétabotot.
2007 első hónapjaiban a legmeghatározóbb olvasmányélményem a Kismamák nagykönyve volt, ugyanis 2006. december 22-én született meg a fiam, Benedek. Közröhej tárgya lettem, amikor az első alkalommal, hogy egyedül fürdettem, kiraktam a kiskád mellé a könyvet, és abból puskáztam, milyen sorrendben és milyen mozdulatokkal mossam meg a gyerek kurta végtagjait.
Bihari Klára Elvált asszony című regényét is tavaly olvastam el; előzőleg csak novellákat olvastam az írónőtől, ám azt jó sokat, és imádtam őket. A regény, ki merem jelenteni, egy hálaisten volt; rögtön be is kellett szereznem egy másik példányt, mert a húgom kölcsönkérte és nem volt hajlandó visszaadni. Igaz, hogy egy az egyben női regényről van szó, konyhaablak-távlatból (© by balfrász), csakhogy Bihari Klára nőalakjai nagyon is jól tudják, hol a helyük. Hiteles karakterábrázolás, érdekessé tett hétköznapiság, sanyarú sorsok életszerű bemutatása – alighanem el fogom olvasni az írónő összes művét.
Corinne Hoffmann Afrikai szeretők c. regénye azért volt emlékezetes, mert ennyire egy könyvön sem rágtam be 2007-ben, mint ezen. Maga az alapötlet érdekesnek ígérkezett, kellő hírverés meg hallelúja meg vivát meg hogy-volt-ozás is kerekedett köré, én barom meg bevettem a maszlagot, hát a guta majd’ megütött, amikor olvastam. Egzotikusnak szánt ám teljesen érdektelen és valós élményeken alapuló, szarul megírt történet egy elkényeztetett, hülye, hisztis szőke picsáról, aki fekete faszra vágyott, ezért feleségül ment egy maszáj faszihoz, utána meg sajnáltatja magát a könyvben, pedig semmi különös nem is történik, csak amire az átlagenber számíthat ilyen esetben, annak is a kábé egynegyede. A könyvnek lettek később folytatásai, koppintásai, sőt film is készült belőle, olvassa el és nézze meg az, akinek két anyja van. Fos.
Joan Slonczewski – Na, ez is nő? Mi van már! – Ajtó az óceánba c. könyve az előzőeknél is meghatározóbb. Majdnem egy évig kotlottam rajta, intim viszonyba kerültem vele; azóta is tukmálom, de egyik ismerősöm sem hajlandó elolvasni, pedig bejegyzést is írtam róla egy kicsit lejjebb.
Antal József Diagnózisának már a beszerzése sem volt egyszerű; a születésnapomra könyörögtem ki a húgomtól márciusban. A könyv írójának akkoriban olvasgattam a naplóját és a könyvismertetőit a neten, és akkor még nem is sejtettem, milyen népszerű lesz azok körében is, akiknek nem rokonszenves a szerző és akik nem olvasták el a művet. Nekem nagyon tetszett, de nem írtam róla a blogomban, mert addigra már millió másik véleményt lehetett róla találni.
Az az öt enber pedig, akinek továbbadom a feladatot: kitsilatzi, bellamaria, corpus, JudLorin és Skip Donahue a.k.a. SpencerOlham. Nosza!
ó, nem úszom meg
(remélem, az is ér, ha nem 2007 volt a megjelenés éve)
Ér, persze, itt igazából arról van szó, hogy tavaly miket olvastál. Ha az egyik meghatározó élményed mondjuk egy görög klasszikus volt, az is ér - attól függetlenül, hogy pár ezer éve volt a megjelenés dátuma.
Húha, hogy én mennyire gyűlölöm ezeket a továbbküldős dolgokat :]
Na de komolyan, tavaly kábé ilyenkor megfogadtam, hogy nem foglalkozok ilyenekkel, annál is inkább mert a legutóbbi ilyen dolgot már csak két bloggernek küldtem tovább; fletónak meg tomcatnek, és egyikük sem folytatta, pedig tomcat biztos, hogy törzsolvasóm, mert már többször is kommentelt.
Na de köszönöm, nemsoká újraindul a blog, és az lesz a első dolgom, hogy folytassam, -bár én a listázásokat sokkal jobban komálom- de most influenzás vagyok meg lusta geci is, de majd folytatom.
Na azért.
Nincs rinyálás.
Én sem szeretem a továbbküldős dolgokat.
De ez könyves. A könyv pediglen a legjobb barát, kérem.
Akarjuk tudni, mi volt a legemlékezetesebb 5 könyv tavaly.
Olyanoknak kell elküldeni, akik biztos, hogy egyáltalán elolvastak legalább ötöt.
És még néhány komment, aztán meglesz az ezredik.
(Én szs-től kaptam az ő blogjának ötszázadikjára egy könyvet, az Ellensúlyt ajándékba, dedikálva, de tőlem kutyagumit sem fog kapni az ezredik.)
(Fletó mint BLOGGER.
)
Hehe, az Afrikai Szeretőkön én is szívtam a fogam anno!
De szerencsére az én szenvedésem csak a mozifilmes verzióra korlátozódott. A könyvet nekem adhatták volna azután akár ingyen is, akkor se kellett volna. (a hely a polcon értékesebb). 
Vándor, ki itt jársz, vidd hírül…. megcselekedtem.
Jól tetted, Bélám, nosza más is imígy cselekedjen,
Hadd lássuk mielőbb, vajh’ miket olvas a nép!
Köszönöm, meg fogom csinálni, habár azt hiszem, csalódás lesz… tavaly főleg a lányom helyett olvastam a háziolvasmányokat :(. Egy olvasni kedvelő embernek nem olvasó gyereke… mint mikor a tyúk kiskacsákat költ ki, és azok beleugrálnaak a vizbe…
pedig debizisten olvastam neki kiskorában, habár akkor is inkább a tévét akarta nézni. Csodálkoztak is az ismerősök, hogy a gyerek miért beszél olyan pestiesen (hehe)
Bellamaria: még rákaphat az olvasásra, emlékszem, mennyire utáltam olvasni középiskolás koromban, nagyon kevés kötelező olvasmány tetszett. aztán azt hittem, egyetemista mindenre ráér, majd MOST bepótolom a ki nem olvasottakat, de nem ment. továbbra sem tetszettek
(na jó, azért sarkítok, Stendhal Vörös és Feketéjének háromszor futottam neki, színdarabokat meg képtelen vagyok olvasni, inkább irány a színház!)
mostanra “könyvfaló” lettem, szerintem idén többet olvastam, mint a középiskola négy (letöltendő) éve alatt…
szerintem az embereket rá kéne nevelni, hogy olvassanak a buszon. nagyban lerövidíti az utat