hadiosveny barátunk még novemberben megörvendeztetett minket a Cloverfield c. film előzetesével, ezzel is hozzájárulva az ún. “viral marketing” sikeréhez. Igaz, én nem éreztem, hogy itt, Magyarországon olyan hű-de-nagyon feszült, türelmetlen várakozás előzné meg a február 14-én esedékes bemutatót – talán azért nem, mert ez a film nem nekünk készült.
Ugyanolyan vegyes érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban, mint annak idején a Blair Witch Project megnézése után. Hasonlóan ahhoz, a Cloverfield is egy átlagember videokameráján keresztül láttatja az eseményeket, új nézőpontba helyezve ezzel a “New York lakói szaladnak az óriásszörny elől” típusú történetet. A szörny elől futós filmeket csípem. Az erőltetett formabontást és áldokumentumfilmesdit már nem annyira; a műbalhé lényege úgyis csak az, hogy elvegyék a moziba járók pénzét, amit vagy szívesen adunk oda, vagy nem.
A rövid (videokazetta-hosszúságú) filmhez mérten meglehetősen (ám jogosan) hosszúra nyúlt a bevezető. Az Amerikai Védelmi Minisztérium archívumába került felvételen egy romantikus tavaszi reggeli ébredés jelenetei után egy egy hónappal később tartott haverbúcsúztató buliba csöppenünk. A fiatalok mulatoznak és kameráznak (meg szakítanak), ám egyszer csak iszonyú égszakadás-földindulás, persze mindenki összecsinálja magát, hiszen nem volt még olyan régen 2001. szeptember tizenegyedike. A tévé bemondja, hogy jő a rettenet, úgyhogy mindenki elveszti a fejét. (Még a Szabadság-szobor is.) Hamar kiderül, hogy terrortámadásról szó sincs, egy tengerből jött, felhőkarcolónyi rémség tapodja a várost, és arra tényleg kiválóan alkalmas egy gipszjakab videokamerája, hogy az átlagember szemszögéből mutassa be a pánikhangulatot, hiszen nem kapunk magyarázatot arra, honnan jött ez a fertelmes lény. Talán 20 000 öl mélyről…*
A túlságosan nagyra nőtt szörnyekkel sztoriszempontból az a baj, hogy elképzelhetetlen velük egy épkézláb adok-kapok. Ezért alkalmazták a Jurassic Parkban a velociraptorokat vagy az amerikaiak Godzillájában a süldő godzillakölyköket. Aktuális gigászunk esetében ezek a kis haramiák a lény bőrén élősködő állatkák (minden tengeri óriásnak vannak ilyenjei); a magasból aláperegve ezek a miniatűr (tehát derékig érő) paraziták fogják “kicsiben” zaklatni a szerencsétlen szereplőket, mert még a biztonságosnak vélt metróalagútba is beférnek. Az emberek rettegnek, tanácstalankodnak, Rob társaival megmenti a hűtlen exbarátnőt, az igyekezet amerikaiasan megható, nézve egy merő unalom, ám a helikopteres menekülési kísérlet elég izgalmas, és láthatjuk a magasból lefilmezett lényt is, majd nappali fénynél is megcsodálhatjuk: mi örülünk ennek, ők kevésbé. Hepiend meg egy szál se.
Azért írtam, hogy nem nekünk készült a film, mert az amerikai nép az, amely annyiszor megtapasztalta a váratlanul jött, megmagyarázhatatlan szörnyűségeket, mint a Pearl Harbor elleni japán támadás vagy az ikertornyok elpusztítása; már-már genetikailag öröklődővé vált náluk, hogy egy pezsgőpukkanástól is kitöri őket a frász. Ha ezt szem előtt tartva nézzük a képsorokat, talán jobban fog tetszeni a Cloverfield.
* Kézikamera ide, mellékszereplőként alkalmazott filmtrükkök oda (szeptember tizenegy meg amoda), mégiscsak be kell ismerni, hogy azért ilyet is láttunk már. A Cloverfield nagy elődei az ötvenes évek tengeri-óriásszörny filmjei, a japánok Gojirája ’54-ből, de még inkább a The Beast From 20,000 Fathoms ’53-ból. J.J. Abrams előtt nem fogok hasra esni, tudom, hogy ő találta ki a Lostot, ám ez engem egyáltalán nem hat meg (nem nézem). Egy dolog miatt viszont megemelem előtte a kalapom: kitűnően be tudja magát biztosítani a magamfajta okostojás faszkalapok szemét megjegyzései ellen. Hiszen erre mondhatja Abrams, hogy “Ácsi, egy szóval se mondtam, hogy feltaláltam a spanyolviaszkot, hiszen ott a végén a hommage is: It’s still alive!” – Ugyanis a The Beast From…-nak is a következő mondat szerepelt a plakátján: It’s alive! Mindenesetre nem szidom a filmet, de nem is dicsérem, akit érdekel, nézze meg. Végül kedvcsinálónak (vagy elrettentésül, ahogy tetszik) egy kocka a harmincötödik percből:
Az offolás magasiskolája