hadiosveny barátunk még novemberben megörvendeztetett minket a Cloverfield c. film előzetesével, ezzel is hozzájárulva az ún. “viral marketing” sikeréhez. Igaz, én nem éreztem, hogy itt, Magyarországon olyan hű-de-nagyon feszült, türelmetlen várakozás előzné meg a február 14-én esedékes bemutatót – talán azért nem, mert ez a film nem nekünk készült.
Ugyanolyan vegyes érzelmeim vannak a filmmel kapcsolatban, mint annak idején a Blair Witch Project megnézése után. Hasonlóan ahhoz, a Cloverfield is egy átlagember videokameráján keresztül láttatja az eseményeket, új nézőpontba helyezve ezzel a “New York lakói szaladnak az óriásszörny elől” típusú történetet. A szörny elől futós filmeket csípem. Az erőltetett formabontást és áldokumentumfilmesdit már nem annyira; a műbalhé lényege úgyis csak az, hogy elvegyék a moziba járók pénzét, amit vagy szívesen adunk oda, vagy nem.
A rövid (videokazetta-hosszúságú) filmhez mérten meglehetősen (ám jogosan) hosszúra nyúlt a bevezető. Az Amerikai Védelmi Minisztérium archívumába került felvételen egy romantikus tavaszi reggeli ébredés jelenetei után egy egy hónappal később tartott haverbúcsúztató buliba csöppenünk. A fiatalok mulatoznak és kameráznak (meg szakítanak), ám egyszer csak iszonyú égszakadás-földindulás, persze mindenki összecsinálja magát, hiszen nem volt még olyan régen 2001. szeptember tizenegyedike. A tévé bemondja, hogy jő a rettenet, úgyhogy mindenki elveszti a fejét. (Még a Szabadság-szobor is.) Hamar kiderül, hogy terrortámadásról szó sincs, egy tengerből jött, felhőkarcolónyi rémség tapodja a várost, és arra tényleg kiválóan alkalmas egy gipszjakab videokamerája, hogy az átlagember szemszögéből mutassa be a pánikhangulatot, hiszen nem kapunk magyarázatot arra, honnan jött ez a fertelmes lény. Talán 20 000 öl mélyről…*
A túlságosan nagyra nőtt szörnyekkel sztoriszempontból az a baj, hogy elképzelhetetlen velük egy épkézláb adok-kapok. Ezért alkalmazták a Jurassic Parkban a velociraptorokat vagy az amerikaiak Godzillájában a süldő godzillakölyköket. Aktuális gigászunk esetében ezek a kis haramiák a lény bőrén élősködő állatkák (minden tengeri óriásnak vannak ilyenjei); a magasból aláperegve ezek a miniatűr (tehát derékig érő) paraziták fogják “kicsiben” zaklatni a szerencsétlen szereplőket, mert még a biztonságosnak vélt metróalagútba is beférnek. Az emberek rettegnek, tanácstalankodnak, Rob társaival megmenti a hűtlen exbarátnőt, az igyekezet amerikaiasan megható, nézve egy merő unalom, ám a helikopteres menekülési kísérlet elég izgalmas, és láthatjuk a magasból lefilmezett lényt is, majd nappali fénynél is megcsodálhatjuk: mi örülünk ennek, ők kevésbé. Hepiend meg egy szál se.
Azért írtam, hogy nem nekünk készült a film, mert az amerikai nép az, amely annyiszor megtapasztalta a váratlanul jött, megmagyarázhatatlan szörnyűségeket, mint a Pearl Harbor elleni japán támadás vagy az ikertornyok elpusztítása; már-már genetikailag öröklődővé vált náluk, hogy egy pezsgőpukkanástól is kitöri őket a frász. Ha ezt szem előtt tartva nézzük a képsorokat, talán jobban fog tetszeni a Cloverfield.
* Kézikamera ide, mellékszereplőként alkalmazott filmtrükkök oda (szeptember tizenegy meg amoda), mégiscsak be kell ismerni, hogy azért ilyet is láttunk már. A Cloverfield nagy elődei az ötvenes évek tengeri-óriásszörny filmjei, a japánok Gojirája ’54-ből, de még inkább a The Beast From 20,000 Fathoms ’53-ból. J.J. Abrams előtt nem fogok hasra esni, tudom, hogy ő találta ki a Lostot, ám ez engem egyáltalán nem hat meg (nem nézem). Egy dolog miatt viszont megemelem előtte a kalapom: kitűnően be tudja magát biztosítani a magamfajta okostojás faszkalapok szemét megjegyzései ellen. Hiszen erre mondhatja Abrams, hogy “Ácsi, egy szóval se mondtam, hogy feltaláltam a spanyolviaszkot, hiszen ott a végén a hommage is: It’s still alive!” – Ugyanis a The Beast From…-nak is a következő mondat szerepelt a plakátján: It’s alive! Mindenesetre nem szidom a filmet, de nem is dicsérem, akit érdekel, nézze meg. Végül kedvcsinálónak (vagy elrettentésül, ahogy tetszik) egy kocka a harmincötödik percből:
Meghúzgálhatom a füledet?
Mint a Gyilkos paradicsomokban mikor valaki kimondja a paradicsom szót, és erre mindenki bepánikol és fejvesztve elmenekül.
Azt olvastam, hogy nem nagyon mutatják a Cloverfieldben a szörnyecskét. Ez mennyire igaz?
Oh, hadiösvény blogját előbb olvastam és felelőtlenül aszontam, úgyis meg lesz nézve. Hát. A 35. perc képkockájának láttán erős kétségeim támadtak. Ez még viccnek is karcsú.
cOrpus, ezt a szörnyikétől kérdezed? Mert akkor vagy nagyot kell nyújtózkodnod, vagy lifttel kell menned.
hadiosveny: mindenesetre többet mutatják, mint az Ideglelésben a blairi boszorkát.
sayed: a szörny valóban nagyon gyatra, a film viszont nem vészes, egész nézhető. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ismertetőben sikerült tárgyilagos hangot megütnöm és fenntartanom, nem aljasult elmebeteg őrjöngéssé. Ez nálam már szinte dicséret.
A nyelve alapján valami origami lehet. Nem?
Tudom, tudom: most biztos ki fog derülni, hogy ez valami létező állat milliószorosra nagyított verziója és nem néztem elég national geographicot.
Nem, ilyen állat nincs. Az orrluka helyén lévő, legfelső két agyaránál az egy rézlap? Dzsízusz Krájszt!
Megnézhetitek. Nekem tetszett, bár hozzá kellett szokni, hogy egyetlen fix kameraállás sincs…