Ha már sorozatot nézek (évad satöbbi), nálam a sokak által nézhetetlennek tartott Star Trek – The Original Series az etalon. Az egész itt kezdődött, itt még minden olyan, amilyennek Gene Roddenberry megálmodta. Milyen Rick Berman! Ez az igazi Star Trek, a maga kezdetleges trükkjeivel, ám szerethető Enterprise-legénységével. A sorozat, amelyben a hajók egymással szemben állnak le űrcsatázni (akár a tengeren), és csakis oldalra térnek ki, sohasem fehehehel vahahagy lehehehe. A sorozat, amelyben, ha a hajó találatot kap, kiesnek az emberek a székükből, ám a kabinjaikban a dísztárgyak a helyükön maradnak. Imádni-, egyszersmind tisztelnivaló remekmű.
Legújabb szerzeményemmel az a baj, hogy négylemezes, tehát egy korongon 15-20 órányi anyagnak kellett helyet szorítani, ezt pedig a képminőség sínyli meg. De nem ez a lényeg. Hanem az, hogy bármikor kézbe lehet venni, simogatni, gyönyörködni benne. Mert létezik ugyan millió és egy sci-fi (vagy sf-közeli) sorozat, de ezt az egyet mindenkinek ismernie kell.
Néhány érdekes adat.
Említettem a székből való kiesést, szerintem ebben Uhura tartja a csúcsot: kilencszer pottyan a fenekére.
A legszebb szállóigék: “I’m a doctor not a…” (bricklayer, magician stb.) Bones találmánya, kereken tíz alkalommal fordul elő az eredeti sorozatban; ugyancsak a doki megállapítása a “He’s dead, Jim”, tizenkilencszer hallhatjuk, Spock kedvelt szavajárása, a “Fascinating” pedig nem kevesebb, mint negyvenhat alkalommal hangzik el.
Kirk kapitányunk csillagflottás egyenpólója hétszer is elszakad dulakodás közben. Hét régebbi viszonyára derül fény (a nyolcadikra a második mozifilmben), és a sorozat több tucat részében egy (azaz egy) nő közeledését utasítja vissza.
Mosanában azon dolgoznak, hogy egy ún. “enhanced version” keretében újraalkotnak néhány trükköt, hátteret, hogy egy kissé emészthetőbb legyen a mai effektkényeztette közönségnek a sorozat. Szerintem ez fölösleges. A Star Trek TOS így tökéletes, ahogy van.
Az offolás magasiskolája