Megint saját magamról kell írnom, már nekem kellemetlen, de készült velem is egy interjú. Járathattam a pofámat kedvemre, hála istennek; a scifi.hu oldalon olvasható, L. N. Peters készítette. Úgy érzem, igen jól sikerült, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy L. N. Peters nagyon ügyesen kérdezett. Inkább egy kedélyes csevegésre hasonlít, és végre lehetőségem nyílt beszélni olyan dolgokról, amelyekről már nagyon rég szerettem volna, csak éppen a kutya sem kérdezte meg tőlem. Úgyhogy javaslom, minél hamarabb kattintsatok ide, ha meg akartok tudni olyan érdekességeket is, amik a blogból kimaradtak.
2008. március. archívuma.
Visszatekintő: Mi történt 35 évvel ezelőtt
2008. március. 29. Az Élet, a Világmindenség meg Minden és Megemlékezések-ban. 23 HozzászólásNevezetes nap volt 1973. március 29. A világ figyelmét ugyan sajnos elterelte az a hír, hogy ezen a napon az utolsó amerikai katona is elhagyta Vietnamot, és sokan oda sem bagóztak, mi történik másutt, pedig egy miskolci kórházban ezen a napon tátotta kricsálásra csöppnyi száját egy tündéri kisfiú, Petike. Születéséért nagy árat fizetett az emberiség: ezen a napon 132 991 ember távozott az élők sorából, hogy helyet csináljon neki.
[A március 29-ét később sem lehetett minden évben felhőtlenül ünnepelni. Az önfeledt vigasságot 1994-ben beárnyékolta egyik kedvenc drámaíróm, Eugene Ionesco halálhíre, majd egy évvel később a Tarzan Boy című világsláger előadója, Baltimora választotta ezt a napot, hogy befejezze földi pályafutását.
Együtt ünnepelhetném a születésnapomat Kosztolányi Dezsővel és Rejtő Jenővel, sajnos azonban egyikük sincs már közöttünk. Jó eséllyel megihatok viszont valami rendeset néhány olyan születésnapossal, akikkel a közös ünneplésen kívül talán az érdeklődésünk is közös lehet valamennyire. Közéjük tartozik Alekszej Gubarev, a hajdani Szovjetunió bátor kozmonautája, Eric Idle angol színész, aki amellett, hogy a Monty Python csoport tagja, a Hakni az űrben (The Road To Mars) c. sci-fi regény írója is egyben, Vangelis, görög származású zeneszerző, megannyi tudományos-fantasztikus film, köztük a Szárnyas fejvadász komponistája vagy a francia származású Christopher Lambert, a Hegylakó és a Fortress főszereplője.
Lucy „Xena” Lawless új-zélandi és Lucy Liu amerikai színésznő alighanem kettesben ünnepel; egyszerre születés- és névnapot is, ráadásul mindketten kereken negyven évesek ma, rájuk tehát nem nagyon számíthatok. Van viszont egy szülinapos, akivel szívesen koccintanék: a Star Trek TNG csodaszép tanácsadónőjét alakító Marina Sirtis.]
Hoppá, befejezem az álmodozást: felébredt a fiam, megyek kakis pelenkát cserélni. Egy szó mint száz: harmincöt éve történt, hogy megszülettem, tehát ha egy átlagos emberi életkort hetven évben állapítunk meg, akkor én mától fogva már kifelé megyek. Félelmetes.
Klaatu barada nikto!
2008. március. 24. Mozgóképvilág, Csak science fiction, Retro-filmklub, Recycled és Blogovízió-ban. 3 HozzászólásAki ismer engem vagy rendszeresen olvassa a blogot, tudja, mennyire szeretem a remake-eket. Aki mégsem, annak elárulom. Semennyire. (Talán Peter Jackson King Kongján és a Spielberg-féle Világok harcán kívül nincs is olyan újrafeldolgozás, amire szívesen emlékeznék.) Mivel azonban vita nélkül egyetértünk abban, hogy a 2008-as eddigi sci-fi filmtermés enyhén szólva is szegényes, érthető, hogy reménykedve várok minden újdonságot. És talán a The Day The Earth Stood Still egy olyan film, aminek az újraforgatásából sok mindent ki lehet hozni, mint ahogy könnyedén elképzelhető ugyanennek az ellenkezője is. Majd év végén kiderül.
A mesés ötvenes években százszámra készültek a science fiction filmek, ezek némelyike a legócskább B-kategóriás, mégis imádnivaló szemét, ám akad köztük nem egy örökbecsű klasszikus. A The Day The Earth Stood Still, ha őszinték akarunk lenni, mind történetében-mondanivalójában, mind megvalósításában meglehetősen… khm… közepes, mégis megtalálhatjuk a legjobb sf filmek százas listáján, sőt, sok helyen még az első tízbe is belefért. Ki tudja, talán éppen az adja a film sajátos báját, hogy nincs túlbonyolítva. Én is nagyon szeretem, ráadásul Gort a filmtörténet egyik leghíresebb robotja, annak dacára is, hogy ismeretlen, elpusztíthatatlan fémötvözetből készült teste járás közben úgy hajlik, mint az összetekert polifoam matracok.
Az persze nyilvánvaló volt már eddig is, hogy a hidegháborúra meg az atomkor fenyegetéseire nem lehet alapozni a történetet, túl idejét múlt már ez a félelem, tehát az egész forgatókönyvet alaposan újra kell majd gondolni. Sokak első tippje valószínűleg a terrorizmus lehetett, ám ma hallottam, hogy a főszereplő, a sci-fi rendezők által szívesen foglalkoztatott Keanu Reeves egy nyilatkozatában elárulta: az általa megformált Klaatu nevű ultrapacifista idegen az új verzióban meglehetősen zöld érzületű lesz. A globális felmelegedést fogja rossz szemmel nézni, és úgy fogja érezni, fontosabb a természet megóvása, mint az emberi fajnak csúfolt néhány nyikhaj mitugrász fennmaradása. Elképzelni sem tudom, a Föld megállítását hogyan lehet látványosan megmutatni a filmvásznon, ezt az eredeti változat is teljesen hibátlanul ábrázolta, egyet azonban megígért még a pletykás színész: Gort annyira profin fog kinézni, hogy a tíz ujjunkat megnyaljuk utána. (Kissé fájlalom, hogy a gyermekeink emlékezetében már az új robot fog élni, a régi jó öreg Gort biztosan nevetség tárgya lesz a szemükben.) Végül azt is kifecsegte, hogy aggodalomra semmi ok: az azóta szállóigévé vált “Klaatu barada nikto” mondat azért az új változatban is benne lesz!
Jelenet az eredeti filmből:
Klaatu barátságtalan fogadtatására bepöccen a nagydarab Gort
„A járásom peckes, / Lépteim jó nagyok, / Szép dülledt a mellem, / Nagyon híres vagyok.”
2008. március. 19. Önfény-ban. 23 HozzászólásSzoktam vaterázni, a rendkívül fantáziadús Kollarikpeter felhasználói néven. Szemfülesebbeknek bizonyára feltűnt, hogy az oldalmenü hirdetései között is felbukkan néha egy Vatera-reklám. Sok könyvet kapni rajta, gyakorlatilag fillérekért. A legutóbb viszont egy birodalom visszavágos öngyújtót vettem magamnak (dohányos vagyok tudniillik). Jött is a szokásos levél, hogy ennyit és ennyit kell majd fizetnem, erre meg erre a bankszámlaszámra, és a végén olyan kérdést tett fel az eladó, hogy az egész napomat bearanyozta.
Na, én azt mondom, ha már direkt nyitottam Önfény című kategóriát, hát legyenek már bejegyzések is benne.
SF FC avagy a verhetetlen tizenegy
2008. március. 13. Minősíthetetlen idiotizmus-ban. 11 HozzászólásNem vagyok az a kimondott focirajongó. A közelgő futball-világbajnokság tiszteletére mégis összeállítottam a tökéletes focicsapatot, aztán kiderült, hogy az idén nem is focivébé lesz, hanem olimpia, na ennyit rólam meg a sportról. Sebaj, addig majd gyakorolnak. A válogatott összeállításában fontos szempont volt az állóképesség, a kitartás, a küzdeni akarás, és persze az sem hátrány, ha a játékosok nem ijednek meg a saját árnyékuktól. Ezek a srácok a világ összes csapatát lezúzzák, meggyötrik, szétalázzák.
Zim tizedes, a Starship Troopers kőkemény kiképzőtisztje, a csapatom kapitányaként izzítja majd a lelkesedést a többiek szívében.
Andrew Scott őrmester a Tökéletes katonából. Ha beindul, nincs megállás. Sérülésnél elég jegelni.
A hihetetlen Hulk. A kapuban a helye, elég, ha meglátja a közeledő labdát és bepöccen, nincs az az isten, hogy beengedjen egy büntetőt.
A Kurgan, a Hegylakó halhatatlanja. Gátlástalan, fáradhatatlan vadbarom. Hasznos tagja lesz a csapatnak, és nem fog holtan összeesni a pályán, mint manapság oly sokan.
A T-800-as jelzésű Terminátor. Igaz, ő valójában gép (élő szövet a belső fémvázon), de ki veszi észre? Még izzadni is tud, ha nagyon muszáj.
Vasquez. Ő az egyetlen nő a csapatban, de az Aliensben tanúsított viselkedése és tökös beszólásai alapján remekül be fog illeszkedni a fiúk közé.
Chucky, a babatestbe költözött pszichopata gyilkos a Gyerekjáték c. horrorfilmből. Kicsi a bors, de nagyon suttyó.
Clarence Boddicker, a Robotzsaruban garázdálkodó bűnbanda ellenszenves vezetője, kegyelmet nem nagyon ismer. Hadd gyepálja csak az ellent!
Roy Batty, a Szárnyas fejvadász replikánsainak vezérként tisztelt alakja. Bírja a gyűrődést a fiú, négy évig mindenképpen.
Kicsi Alex a Gépnarancsból. Fiatal, energikus, elszánt siheder, tetszenek a vetődései és a becsúszó szerelései. Nélkülözhetetlen, meg aztán drúgom is, naná, hogy beveszem.
Egy klingon katona. Gyakorlatilag mindegy, melyik; először Chang tábornokra gondoltam, de az ő hajviselete nem elég focistás, mivel nincs neki.
Ők tehát az SF FC aranylábú gyerekei. Cserejátékosokat, utánpótlást szívesen fogadnak.
Megnéztem ennek az időszámításunk előtt tízezer évvel játszódó filmnek a… hm, fogalmazzunk úgy: tesztvetítését; muszáj volt, a várakozásról ugyanis lelkes bejegyzést írtam nemrég. Tulajdonképpen már a második előzetes láttán éreztem, hogy csalódást fog okozni, de ha már ilyen izgatottan beharangoztam, nem engedhetem meg magamnak, hogy úgy tegyek, mintha nem is létezne (pedig szívesen úgy tennék).
Lebeszélni persze senkit nem szeretnék róla, csak éppen az történt, hogy a moziplakátok megtévesztettek, és azt hittem, korrekt, látványos ősenberes filmet fogok látni, ehelyett kaptam egy légből kapott történetet egy kerék nélkül, a miénknél zordabb körülmények közt élő jóképű társaságról, akik tökélyre vitt taktikával vadásznak mamuthoz hasonlító behemótokra, romantikus érzelmeket táplálnak egymás iránt, csukott szájjal étkeznek, csak hát mindez jó régen történik. Az általuk bejárt helyszínek azonosíthatatlanok, és akár az évszakok változnak csak, akár a misztikus vidékek éghajlata más és más, annyit kell vándorolniuk közöttük, hogy a cselekmény szerintem simán átnyúlik i. e. 9999-be is anélkül, hogy aggódnom kellene közben a szereplők sorsa miatt. A plakátokon emlegetett hős is csak egy idegesítő figura volt a szememben. El tudom képzelni, hogy van, akiket érdekel ez a kalandosnak szánt mese, engem túlzottan nem tudott lekötni, aki azonban hozzám hasonlóan valami komputeranimációval felturbózott tűzháborújára számít, az készüljön fel, hogy mást kap helyette. Pedig úgy gondoltam, napjaink trükktechnikájával hihetetlenül élvezetes őskori mozit lehetne forgatni. Úgy látszik, manapság mégis kevés lehetőséget látnak az ilyenben. Mindegy, volt benne sok mamut meg valami aepyornis, meghatóan hálás óriáskardfogú óriástigris, barlanglakók helyett hosszú hajú, kopasz, sőt fekete bőrű embercsoportok egyaránt, hófödte csúcsok és egekbe szökő piramisok – egy kissé kaotikus lett számomra az összkép. Semmiből sem maradtam volna ki, ha nem látom ezt a filmet, már bánom, hogy egyáltalán végigültem. Olyan hülyének nézett érzésem lett tőle.
Csak csajok. Nőnapi különkiadás
2008. március. 8. Az Élet, a Világmindenség meg Minden és Csak science fiction-ban. 4 HozzászólásNa, ha már nőnap van, néhány olyan science fiction, amelyben csak nők lakta világokat találni, nőolvasóimnak, szeretettel:
# Poul Anderson: Virgin Planet (1959) Szűznemzéssel és klónozással kevert módszer szerint szaporodó nők várják a Férfi eljövetelét.
# Jayge Carr: Leviathan’s Deep (1979) Itt földi férfiak fedeznek fel és hódítanak meg egy nőlakta világot. Csúnya bácsik!
# Laurajean Ermayne [Forrest J. Ackerman, csak álnéven]: The Radclyffe Effect (1969) Hogyan viselik a nők azt, hogy eltűnnek a világból férfiak. Azért nem is olyan könnyű nélkülünk, lányok!
# Caroline Forbes: London Fields (1985) Majdnem minden férfi kipusztul, nagyítóval kell őket keresgélni. A normálisabbakat a valóságban is…
# Katherine Forrest: Daughters of a Coral Dawn (1984) Földi nők új világot keresnek letelepedési céllal. Sok sikert, hölgyek!
# Leona Gom: The Y Chromosome (1991) Működőképes női világ; vannak ugyan pasik, de nem vesznek részt tevékenyen a társadalomban. Olyanok, mint én.
# Nicola Griffith: Ammonite (2002) Itt is csupa nő, ezek közösülnek, terhesednek, szülnek, csak épp férfi egy szál se. Fura elképzelés.
# Sandi Hall: Wingwomen of Hera (1987) Egy újabb szűznemzéssel szaporodó faj a hérai, szóval semmi extra, előfordul az ilyesmi.
# Joanna Russ: The Female Man (1975) Nem az a kimondott feminista utópia, de jól elvannak a Whileaway nevű világ asszonyai férfiak nélkül is.
# Joan Slonczewski: A Door Into Ocean (1986) Hm. A Shora nevű hold vízinői. De ismerős valahonnan.
# James Tiptree, jr: Houston, Houston, Do You Read? (1976) Férfiakból álló űrhajóscsoport a csak nők lakta jövőbe téved, á la Pierre Boulle.
# Donna J Young: Retreat: As It Was! (1979) Állítólag az emberi fajt régen csak nők alkották… Azok a régi szép idők, mi?
Na jó, befejeztem, megyek a virágboltba. Férfitársaim, el ne felejtsétek!
Az offolás magasiskolája