Megnéztem ennek az időszámításunk előtt tízezer évvel játszódó filmnek a… hm, fogalmazzunk úgy: tesztvetítését; muszáj volt, a várakozásról ugyanis lelkes bejegyzést írtam nemrég. Tulajdonképpen már a második előzetes láttán éreztem, hogy csalódást fog okozni, de ha már ilyen izgatottan beharangoztam, nem engedhetem meg magamnak, hogy úgy tegyek, mintha nem is létezne (pedig szívesen úgy tennék).
Lebeszélni persze senkit nem szeretnék róla, csak éppen az történt, hogy a moziplakátok megtévesztettek, és azt hittem, korrekt, látványos ősenberes filmet fogok látni, ehelyett kaptam egy légből kapott történetet egy kerék nélkül, a miénknél zordabb körülmények közt élő jóképű társaságról, akik tökélyre vitt taktikával vadásznak mamuthoz hasonlító behemótokra, romantikus érzelmeket táplálnak egymás iránt, csukott szájjal étkeznek, csak hát mindez jó régen történik. Az általuk bejárt helyszínek azonosíthatatlanok, és akár az évszakok változnak csak, akár a misztikus vidékek éghajlata más és más, annyit kell vándorolniuk közöttük, hogy a cselekmény szerintem simán átnyúlik i. e. 9999-be is anélkül, hogy aggódnom kellene közben a szereplők sorsa miatt. A plakátokon emlegetett hős is csak egy idegesítő figura volt a szememben. El tudom képzelni, hogy van, akiket érdekel ez a kalandosnak szánt mese, engem túlzottan nem tudott lekötni, aki azonban hozzám hasonlóan valami komputeranimációval felturbózott tűzháborújára számít, az készüljön fel, hogy mást kap helyette. Pedig úgy gondoltam, napjaink trükktechnikájával hihetetlenül élvezetes őskori mozit lehetne forgatni. Úgy látszik, manapság mégis kevés lehetőséget látnak az ilyenben. Mindegy, volt benne sok mamut meg valami aepyornis, meghatóan hálás óriáskardfogú óriástigris, barlanglakók helyett hosszú hajú, kopasz, sőt fekete bőrű embercsoportok egyaránt, hófödte csúcsok és egekbe szökő piramisok – egy kissé kaotikus lett számomra az összkép. Semmiből sem maradtam volna ki, ha nem látom ezt a filmet, már bánom, hogy egyáltalán végigültem. Olyan hülyének nézett érzésem lett tőle.
Én is megejtettem egy “tesztvetítést”, és már épp írni akartam egy postot, egyenesen Neked címezve. Okafogyott lett, mert mást én sem tudtam volna írni róla.
(Hogy mást ne emeljek ki; nem is vadásztam srt-re, mondván, a makogás az angolosul is csak makogás, erre olyan ékes angol nyelvet kaptam, hogy csak na!)
Ez az első szályt, amin kritikát találok, hát… Tényleg, ez egy kib@szottul vontatott marhaság. Néhány helikopter, egy rézágyú és pár éppen emberréváló makákó azért még hiányzik a moziból. Gratula Rolinak.
tényleg ennyire balfasz vagy, hogy fekete háttérre sötétbarna/szürke betűvel írsz? amúgy a kritikád 1 mondatban összefoglalva: nem volt történelemhű. kihagytam vmit?
Szia, Angelo, te jobbfasz.
Nem hagytál ki semmit, csak a lényeget.
Egyáltalán nem a történelemhűségről szólt a poszt, de ezt biztosan a szürke betűim miatt nem vetted észre. De azért gyere máskor is. Ne balfaszkodj; ha már nem vagy hajlandó venni egy normális monitort, nyomj egy CTRL+A-t!
Hát én bizony 15 percnél tovább nem bírtam nézni. Én is az előttem szólókhoz hasonló mozit vártam, ősemberbemutatót lényegében, ehelyett kaptam egy orbitálisan nagy baromságot. Erkölcsökről, érzelmekről, taktikai vadászatról beszélni egy olyan korban, ami köztudottan a legsötétebb korszaka volt az emberiségnek, hát én nem tudom, mit vártak az alkotók, de űberröhej lett a film.
A készítők valószínűleg nem láttak perspektívát egy szimpla ősenberes filmben, mert úgy gondolták, napjaink felturbózott igényű mozibajárói hamar elunnák. Nem is az a baj, hanem hogy annyira lelkes voltam, annyira vártam ezt a kurva filmet, annyira bíztam benne, erre tessék.