2008. május. archívuma.

Törülközőnap

A Törülközőnap tisztelgés minden év május 25-én Douglas Adams (1952–2001) sci-fi író emléke előtt. Ezen a napon a rajongók és tisztelők mindenhova a törülközőjükkel mennek, amiről így ír a Galaxis útikalauz stopposoknak:

Törülköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá. Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.”

Nem árt, ha a Törülközőnapot megtartók a mellékelt banneren keresztül elérhető oldalon fel is töltik aznap készült törülközős képüket. Én az idén már a fiammal együtt emlékeztem meg az íróról.

Barátaim, keblemre!

Jaj. Hogy jártam.

Többször is kaptam már hi5-os barátkérőt, nem annyira akartam foglalkozni vele, elég nekem az iwiw (meg a két scifis, az SF WIW és az InterGalaktika), de aztán tegnap felnéztem már, mi lehet ez, aztán láttam olyan lehetőséget, hogy Barátok keresése, megnyomtam mindenféle gombokat, és mire észbe kaptam, az oldal A GMAILES CÍMLISTÁMBAN SZEREPLŐ ÖSSZES MINDENKINEK elküldött egy barátkérő e-mailt!

Aki nem akar vele foglalkozni, de olvassa a blogomat, azoknak elnézést kívánok a zaklatásért, de én most nem bírok minden üzenetre válaszolni, reggel tele volt visszautasítással a postafiókom. Sokan elfogadták, hála istennek tele lettem hi5-os barátokkal; a legkellemetlenebb talán az, hogy a címlistában több százan voltak, köztük olyanok is, akiről azt sem tudom, ki fia-borja, meg talán olyanok is, akikkel utáljuk egymást.

Ezúttal egy málenkij málcsiké a főszerep

Felmerült többször (a legutóbb a május 9-én tartott SF-sörözésen több enber részéről is) az a többé-kevésbé jogos igény, hogy jó lenne több babás képet látni a blogban, ha már a scifi.hu-n azt olvasták, hogy a család megszállottja vagyok. Bevallom, a Kollárik Benedekről szóló blogot csakugyan elhanyagoltam, alighanem hibernálni vagy törölni fogom, ugyanis a fiam életét én is inkább megélem, mintsem hogy lejegyezzem napról napra, úgyhogy azok kedvéért, akik kíváncsiak arra, milyen kisfiú lehet az, aki Dr. Martens rugdalózót és King Kongos pulóvert tart a ruhatárában, aki az apjával 2001 - Űrodüsszeiát néz (igaz, csak a The Dawn of Man c. rész tetszik neki), aki a fürdőkádban Luke Skywalker bácsival játszik, akinek az apukája telefonján a kedvenc csengőhangja a Photographic és a klingon támadás zenéje, íme néhány kattintásra nagyulós kép. Ígérem, bizonyos időközönként újakat is teszek föl majd, és a másodiknál készítek egy külön kategóriát is ezeknek a bejegyzéseknek.

hideg-jatszoter.jpg anyaval.jpg anyaval-2.jpg

kozos-olvasas-apaval.jpg alvas-apaval.jpg alvas-apaval-2.jpg

nemet-dogok.jpg kisebb-kutyaval.jpg a-gore.jpg

Judit

Bemegy az ember korán reggel mosolyogva, mit sem sejtve az olcsó netkávézóba, hogy a szabad öt perce alatt gyorsan megnézze, történt-e valami a sci-fi élet háza táján, és az ajánlóban egy cím nélküli blogbejegyzésre kattintva olyan hírt pillant meg, hogy az első mozdulat ösztönösen a “vissza” gomb. És a lelke mélyén reméli, hogy biztosan csak valami félreértés az egész. De nem az.

Egész nap emészti a tehetetlenség és a düh. Este fél kilencig dolgozik, tanár kollégák és tanítványok veszik körül, akik kurvára nincsenek képben, és neki muszáj jó képet vágnia, türelmesen mosolyognia, pedig a gondolatai teljesen más körül forognak, csak nincs kivel megosztania.

Így jártam én ma. Esélyem sem volt, hogy leüljek valakivel, baráttal, ismerőssel, akivel közös az érdeklődési körünk, pedig jó lett volna beszélni róla, legalábbis úgy éreztem. Persze a beszélgetési szándéknak úgyis csak zavart hallgatás lehet ilyenkor az eredménye, dobálózás buta közhelyekkel életről és halálról, valamint annak latolgatása, mennyire kicsi az esély arra, hogy egy defekt miatt a leállósávban az autómentőre várakozó autóba belerohan egy alighanem alvó sofőr mikrobusszal, hát még annak milyen elenyészően kicsi a valószínűsége, hogy az összetört autóban ülő három, sci-fi találkozóról hazafelé utazó ember éppen kedves ismerős, barát. Név szerint Trethon Judit, Tama Gyula és Czelf István.

Gyulát és Istvánt nem ismertem személyesen, Juditot viszont igen. Az ő emléke előtt tisztelegve szeretném most elmesélni, honnan. (Azt hiszem, nem túlzok, ha kijelentem, hogy olvasóim jelentős százalékának a Trethon Judit név fogalom.)

Emlékszem, legelőször az IPM Junior: Alfa című magazinban láttam a nevét tizenegy-két évesen, A Jedi visszatérről szóló háromoldalas cikk alatt. A tekintélyt parancsoló hangzású név azonnal beleégett az agyamba, nem mellékesen a cikk is kitűnő volt: a legjobb, amit addig a témában olvastam. Amikor kiskamaszként szó szerint függőséget okozott a Robur ifjúsági sci-fi magazin, már szinte ismerősként tekintettem rá, és mindig imádtam a cikkeit. Az Apróságok a filmvásznon című írása például évekig, napjainkig rengeteg támpontot adott a miniemberes történetek megismeréséhez, összegyűjtéséhez. A későbbiekben is mindig észrevettem, ha egy tanulmány végén vagy egy könyv fordítójaként ott szerepelt a neve, és amikor a KFK gyűjteményemet bővítgettem, az általa összeállított bibliográfiában húztam ki szövegkiemelővel a megszerzett kötetek címeit. A Nulladik típusú találkozások után pedig már arcot is tudtam kapcsolni a névhez.

Fordítói szárnypróbálgatásaim idején egy kissé közel is került egymáshoz az életünk. A King Könyvkiadónál ő fordította Paul és Hollace Davids gyerekstarwars könyveit, és amikor felkerestem a kiadót 1993-ban, Schrauf György nekem ígérte az L. Neil Smith által írt Lando Calrissian regényeket. Aztán kiderült, hogy Judit fordítja majd azokat, emiatt egy kissé csalódott is voltam akkoriban, majd a végén a harmadik kötet mégis az enyém lett. Ismeretlenül kollégák lettünk.

A történetről az összes főiskolás csoporttársam tudott, tehát abban a közösségben mindenki megismerte a Trethon Judit nevet. Annyit beszéltünk róla, hogy bár nem sci-fi rajongók, mégis mind emlékeznek rá.

A tavalyi HungaroConon láttam csak először személyesen őt, legalábbis azt hiszem, és bár a baráti társaságomból szemlátomást mindenki régóta jól ismerte, én csak félve pislogtam feléje. Én ilyen régivágású, romantikus ember vagyok, meg is voltam szeppenve kellőképpen, amikor aztán nyáron a Szefantoron végre személyesen megismerkedtünk. Megilletődve mutatkoztam be neki, ám Judit varázslatos személyisége csodát tett, és perceken belül olyan önfeledten beszélgettünk, mintha ki tudja, mióta ismernénk egymást. Aranyos volt, vagány és közvetlen, s bár nem mutattam, de nagyjából úgy éreztem magam, mint Arnold Schwarzenegger, amikor megismerkedett Reg Parkkal. Aznap éjszaka sms-t írtam az egyik hajdani csoporttársamnak, akivel tíz év alatt egy árva sort sem váltottunk, és ebben azt újságoltam el neki, hogy nem mással pingpongoztam, mint magával Trethon Judittal.

Trethon Judit, Szefantor 2007A táborban az is szóba került, hogy Judit mennyire nincs jelen a neten, semmi blog, semmi közösségi oldal, így aztán kellemes meglepetésként ért az, hogy, még egy hónapja sincs, az InterGalaktika oldalán beregisztrált, rám talált, üzenetet váltottunk és barátnak jelöltük egymást. Megtisztelve éreztem magam, és titokban eltervezgettem, milyen jó lesz, hogy a Szefantorokon mindig összefutunk majd, a kisfiam, aki mellette cicizett fél évesen, rendszeresen találkozik majd “Judit nénivel”, jövőre szépen köszön is neki, meg ilyenek. Megvolt a közös hang, a közös érdeklődés, a közös munka, a közös múlt… És egy ilyen ostoba balesetnek köszönhetően nem lesz semmi a közös jövőből. Döbbenetes dolog, de ezt otthon a családomnak hiába próbálom elmondani, nem biztos, hogy megértik, átérzik. Tegnap még nézegettem az adatlapját és az üzenetét. Mit sem sejtve.

Sárdi Margit tanárnő azt írta az Sfportálon a hozzászólásában, hogy reméli, a sci-fi rajongók méltón megemlékeznek majd róla. Tőlem most, így hirtelen ennyire telt.

InterGalaktikus invázió

Ma többször is megfordultam az InterGalaktika közösségi oldalán, és döbbenten láttam, hogy a mai napon vagy 130 új taggal bővült az oldal. Félelmetes volt, hogy szinte percenként lépnek be új emberek. Valaki lenne olyan kedves felvilágosítani, hogy ez minek köszönhető? Netán a PeCsa-beli sci-fi nappal van összefüggésben a dolog? Osztottak valami szórólapot? Nem hittem a szememnek. (Ráadásul május 3-án elvileg Shutdown Day volt… )




 

counter

Társalgó

De egy dolgot nem árt azért észben tartani: A chat elszáll, a komment megmarad.


Kincses Kalendárium

május 2008
H K S C P S V
« ápr   jún »
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Az offolás magasiskolája

  • Google AdSense (4)
    • Jávori István: Szegény Chelloveckot még az ág(oogle) is húzza! :(
    • Chelloveck: Szerintem az lehetett gyanús, hogy megvettem a pécsi magasházat és beültettem...
    • SFblogs.net Admin: Aztat, hogy valaki(k) túl sokat kattintottak a hirdetéseidre, és az algo...
    • nita: Ezt nem vágom! Mit jelent az, hogy veszélyt jelent a fiókod a hirdetőkre?????????
  • Törülközőnap (20)
    • Marsattack: Furcsán nézett volna rám a tanár ha vizsgára beállítok egy törölközővel ,...

Ez itt a reklám helye! Ez itt a reklám helye!

Bannertorony

Néhány mücök

BlogCatalog

WYW Kereső

Who links to my website?

Add to Technorati Favorites

__________________________

(Ha nem látod a zenelejátszót, akkor meg kell próbálni egy másik böngészőt; sajnos IE alatt nem működik.)




Kitüntetéseim:

A bronz és az ezüst fokozatot a bejegyzéseim számáért, az aranyat az sfblogs toplista filmes fordulójának összesítéséért kaptam.

A Vogon Építész Flották elhelyezkedése

Locations of visitors to this page

És az üresen maradt helyek? Hic sunt leones, vagy mi? És azokat majd én fogom lebontani a saját kezemmel? Vagy hogy gondolja ezt Prostatikus Vogon Jeltz?

És végül: ami a rólamfülből kimaradt...

Interjú a scifi.hu-n


SEO, Friss hírek, információk, Napellenző, Sci-fi & fantasy news, Expats Budapest, női magazin. Business Internet
Joomla Toplista SG.hu