Folytatom végre, amit tizennyolc lapszámmal ezelőtt abbahagytam, és e hónapban ismét a Galaktika olvasóit boldogítom egy fordításommal. (Ha még valakiben nem állt volna össze a kép: a Novellaajánló c. kategória azt a célt szolgálja, hogy a galaktikás munkáim követhetőek legyenek, végül is nem káptalan az enber feje; még a végén elfelejteném, miket műveltem.) Jót tesz a kis mimóza lelkemnek amúgy, mert az, hogy megyen itt a gátlástalan önpromóció, az egy darabig nagyon jópofa, de egy idő után mindenkiben csak elégedetlenséget szül, ráadásul csak a gúgl hirdetésekből nem is igazán lehet megélni.
Frank M. Robinson mester Keleti szél, nyugati szél c. kisregénye autós-érdekes – ezért is ajánlom elsősorban Skipnek –, környezetszennyezési jajkiáltásokkal. Ami miatt egy kicsit aggódom, hogy folytatásokban jelenik meg, ugyanis attól tartok, hogy sokan azt mondják majd: eh, inkább egyszerre olvasom el, aztán mire a következő szám megjelenik, mindenki lusta lesz az előzőt leemelni a polcról. Na, nem! Tessék szépen elolvasni az első részét, és igenis legyen szíves mindenki izgulni augusztusig, hogy vajon mi lesz a vége. (Én már tudom!)
Kíváncsivá tettél.
Bár az örömöm nem teljes, mert mostanság egyetlen G megvásárlása is lelkiismereti válságot okoz - anyagi megfontolások -, nemhogy többé.
Én mindig egyben olvasom el az ilyeneket, mert különben elfelejtem az elejét. Így viszont már alig várom a következő számot, hogy végre egyben legyen és elolvashassam végre!
Skip: talán vannak még könyvtárak, ahová jár a Galaktika.
Skip, vagy kölcsönkérés. Szívesen állok rendelkezésedre, ha gondolod.
Egyébként az egyetlen dolog, ami nem tetszik a Galaktikában, az a folytatásos kisregények erőltetése. Eleinte elolvastam az első részeket, majd a második, harmadik részhez újraolvastam, mert a felét már elfelejtettem. Az utóbbi időben meg már csak akkor olvasom el a folytatást, ha egyáltalán rémlik valami az előzőből és pozitív élmény volt valamiért. Megvan rá az okom, mert ha a szívemre teszem a kezem, csak kettő tetszett eddig igazán: Balfrász Justitiája és McDonald A dzsinn felesége.
És ez azért baj, mert úgy érzem, hogy a folytatásos novellák nemhogy a céljukat nem érik el, de arra nevelnek, hogy szelektáljak a Galaktikában, ami pedig az egyetlen újság, amit az elejétől a végéig el szoktam olvasni.
OFF: Láttam, bekerültél a Goldenblogban a Kultúrális blogok versenyébe, gratula! Bevallom, én a szórakozás kategóriában nevezetem, bár nem sok esélyem van…
(Szerintem nem az OFF-okat kellene külön feltüntetni, hanem az ON-okat. Hehehe.)
Kulturális? Ez meglep. Én is az Önfeledt szórakozás kategóriában neveztem, tavaly is abban voltam, mitől lettem én azóta ilyen kulturális faszi?
Habár, ha ezt a bejegyzést nézed, akár még a Gasztroblog kategóriában is indulhatnék…
Ezek szerint oda lettél átsorolva, biztos nem látták, amikor kármomkodsz a hozzászólásokban.
Amúgy én rendes kislány vagyok, elolvastam a novella első részét, és eddig tetszett.
Jól tetted! Aki nem olvasta el, annak úgy kellett! Naná, hogy tetszett, fasza sztori! Hetvenkettőben írta a jó öreg Frank, a második kedvenc évtizedem scifiileg, akkor még nem volt semmi tudományos(kodó) kivagyiskodás vagy huszonegyedik századi íróieszköztár-fitogtatás a művekben (jelenleg Ken MacLeodot fordítok, azért vagyok ilyen csipkelődős hangulatban).
És ahogy Thripio mondta a Tatuin sivatagában: Még csak most jön a java!!!
Különben nincs miért gratulálni, utánananéztem: ezek a blogok csak a nevezettek.
(Tavaly Önfeledtben az első tízben voltam!, de az idén leszarom az egészet, mert akkor azok, akik olvasnak, sem mind rám szavaztak, volt, aki a Napirajzra adta a voksát, az meg faszául meg is nyerte. Úgyhogy még a bannert sem teszem ki, minek!)
Igazából furcsa ez a Goldenblog, legalábbis szerintem sok blog van, amelyik egyetlen kategóriába sem sorolható be egyértelműen. Amúgy a kult kategória első 10 helyezettje kintvan, hááát, az első egész érdkekes…
Ken MacLeodot olvasok most, még nem merek egyértelműen nyilatkozni, de annyira nem jön be.
Én örülök, hogy a Szórakozásból a Kultúrába kerültem; nekem ez dicséret. Tiszta kulturált csolovek vagyok, és aki olvas, az is az! Milyen Szórakozás! Itten, kérem, komoly dolgokról van szó! Nem szól semmiről a blogom, de amiről nem, arról nagyon igen!
Elég az, ha csöpögtetek egy kis világnézetet! Azt pedig, úgy gondolom, elértem. (Könyvesblog? meg Endless ? Nesze neked, kultúra. Esssélyem nem lett volna eme többszerzős, okos blogok mellett. Hajrá napirajz.)
Ra se rants.
Mar keszulok a When Worlds Collide-ra.