Egy sztárüjforma csolovek kricsálása

Döbbenetes élményben volt ma részem, nektek sem árt megkapaszkodni. Hogy az izgalmakat a végletekig fokozzam, az almánál kezdem. Azt kell tudni, hogy elhelyezkedtem; két napja főállásban dolgozom abban a csepeli középiskolában, ahol négy évet már lehúztam a kétezres évek elején. (Visszahívtak, én pedig alaposan átgondoltam a dolgokat, és arra a következtetésre jutottam, hogy huszonévesen még roppant jópofa, hogy az enbernek nincs bérlete, karórája meg bejelentett állása, ám az én koromban az ilyesmi már inkább aggasztó.)

Na, de a lényeg, hogy battyogok mit sem sejtve, gyanútlanul, még egyszer hangsúlyozom: egy iskolában, ahol kisebb gondom is nagyobb, és abszolúte de nem számítanék rá, és egyszer csak kit látok? Kinek az arcát gigászi méretűre nagyítva az Országos Felsőoktatási Információs Központ tavalyelőtti reklámplakátján, teljesen felkészületlenül, hogy az állam is leesik? Ki bazsalyog rám hirtelen mint villámcsapás derült égből?

Drága barátunk, megannyi sf-novella és regény Zsoldos Péter díjas szerzője, László Zoltán!!!