Amikor a második generációs magyar Depeche Mode rajongók egy része elkezdte a kissé agresszívebb hangzású, ám hasonló hangszerelésű zenéket igényelni, és amikor a science fiction rajongóit elkezdte megcsapni a durvább cyberpunk előszele, tehát nagyjából a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, akkor lett igazán ismert idehaza az EBM (electronic body music) stílus, és annak úttörő képviselője, egyszersmind névadója, a belga Front 242. Simán beleteszem őket a sf-zene kategóriájába, be én, Art & Strategy c. számuk már régóta meghallgatható oldalt, a zenelejátszóban. A zenekar már 1981-ben! megalakult, két évvel később pedig testet öltött a klasszikus Jean-Luc DeMeyer / Patrick Codenys / Daniel Bressanutti / Richard Jonckheere formáció.
Külföldön nem tudom, hogyan alakult a zenekar karrierje, nálunk a nagy áttörést az 1988-as Headhunter c. daluk hozta meg (a videoklipet Anton Corbijn rendezte, de le sem tagadhatná), valamint az ehhez kapcsolódó, a sorban a negyedik stúdióalbum, a Front By Front. (Nekem különben az előző három jobban tetszik, de a többséghez hasonlóan én is csak utólag ismertem meg ezeket.) Az 1991-es Tyranny >For You<-t már türelmetlenül vártuk, állítólag a mai napig az volt a brigád legsikeresebb lemeze – természetesen a Tragedy >For You< (amelynek klipjét mindjárt megnézhetitek, ugyancsak Corbijn, de színes) kötelező darab lett a klubokban, magam is rengeteget őrjöngtem rá legénykoromban. Ám számomra ezután már nem jelentett kihívást az együttes, ráadásul a többi EBM banda dömpingje mellett egy kissé egyhangúvá is kezdett válni ez a technoindusztriálmilitarista hangzás, és inkább a lágyabb dallamok (Erasure, Yazoo, Soft Cell) felé fordultam. Tehát nekem már a 06:21:03:11 UP EVIL és a 05:22:09:12 OFF is kimaradt; jó okom van feltételezni, hogy csak töketlenkedtek ők is, de aki másként tudja, az szóljon.
A bejegyzés apropóját az szolgáltatja, hogy az idén december 6-án hazánkban koncerteznek a fiúk, a Sportmax 2 Aréna színpadán. Aki szerette / szereti őket, azzal most bizonyára ugyanúgy madarat lehet fogatni, mint tavaly, amikor a Front Line Assembly látogatott el hozzánk. Reneszánszát éli a stílus? Mindenesetre mostanában el vagyunk kényeztetve, tizenöt évvel ezelőtt kellett volna ezeket a gyerekeket idehozni, centimétereket kopott volna a Martensünk… A Front 242 a nyolcvanas évek második felében elérte, hogy a DM előzenekara lehessen; szerintem az lenne az igazi, ha a mostani koncerten az ő előzenekaruk az Escalator lenne. Nem, Skip?
Tragedy >For You<:
Headhunter:
Rhythm of Time:
Az offolás magasiskolája