Korlátozott lehetőségeimhez képest igyekszem jó sok helyen megjelenni, és miközben mindenkit erre buzdítok, a lelkem mélyén elégedetlenséget szül a régmúlt sci-fi rendezvényein való merengés, ám szombaton először éreztem igazán úgy, hogy lehet még valami a sf-közösségi életből. Ezt a lendületet ha folytatjuk, talán még Szabó Sanyi listáján is pipát tehetünk a közösségi élet mellé. Egy tízpontos, leakalappal, hálaisten nap volt, és a kétkedők megnyugtatása végett 
azt is elárulom, hogy nem voltak sem furryk, sem ufológusok; beöltözött Star Trek-rajongók is csak azért, mert az SFportal háromévese mellett a magyar Star Trek Klub tizenötéves születésnapját is megünnepeltük. Jaj, de meg vagyok elégedve!
Érdekes, hogy mindenki mást lát és értékel ebből a rendezvényből. Nem kell messzire mennem példáért: én Károly Peti barátommal indultam el, aki iszonyatosan otthon van trekker témákban, halálra élvezte a programokat és a meghívott vendégek előadásait, míg én a könyvkiadói tervekről szólókon kívül egy előadásra sem mentem be; az ott összeverődött könyves társasággal a Galaktika-stand köré székeket hordtunk, úgy csodásítottuk magunkat. Ez a legtöbbször így szokott lenni, de most annyira jó volt a traccsparti, hogy még bagózni sem mentem ki órákig. Ráadásul megismerkedtem végre még néhány olyan enberrel személyesen, akikkel eddig csak a neten osztottuk az észt, azok alakulnak is át mindjárt narancssárgává a Karóva-törzsvendégek lapján. Vittem fényképezőt, pedig nem szoktam, de alig csináltam fényképeket, mert nem értem rá.
Nem mentem haza üres kézzel: enyém az „új” Shelley-könyv, Onsai a kezembe nyomott egy nagy zacskó Arcképcsarnokot (benne olyan ínyencségekkel, mint pl. Antal József-zsengék 2000-ből, például!); ezúttal is hálás köszönet neki és persze Ildikónak is, majd nyáron megyek a többiért 
A bulizáró árverésen Jonathan Cross Kvartettjét vettem meg kemény 1500 fabatkáért – majd elosztogattam a maradék fabatkáimat, amit én is úgy tarháltam össze előzőleg –, azóta már olvasom is bőszen.
A Trombiban márt várt ránk néhány semmirekellő egyén, akik nem jöttek el a MOM Parkba, és eljött sörözni a négy díszvendég is; Vaughn Armstrong megjegyezte, hogy a magyar SF rajongók (és itt inkább ránk, könyvesekre gondolt, nem a sorozatosokra) szerinte egy rendkívül összetartó és barátságos brigád; látszik rajtuk, hogy élvezik egymás társaságát, díszvendég ide vagy oda, és ez a fő.
A Próféta szóljon belőle!
“[]…a magyar SF rajongók (és itt inkább ránk, könyvesekre gondolt, nem a sorozatosokra) szerinte egy rendkívül összetartó és barátságos brigád;…[]”
Nem értem ezt az újra és újra felbukkanó (nem csak nálad) kissé negatív félhangot a “sorozatosokkal” kapcsolatban. Különösen, hogy a két csoport között azért elég nagy az átfedés.
Bocsánat, nem névtelenül akartam hozzászólni. Én voltam az előző.
Semmi negatív felhang nem volt benne, nekem legalábbis nem állt szándékomban ilyet pendíteni; különbséget is csak azért tettem, mert Vaughn Armstrong mondta így a Trombiban.
Ami engem illet, én azt sem bánnám, ha
a) még nagyobb lenne az átfedés
b) én is több sorozatot nézhetnék, mert sok (főleg a Star Trek) nagyon érdekelne, csak nem mindig van időm.
(És nyilván a “sorozatosok” legalább annyira összetartóak és barátságosak - ha nem jobban -, szerintem neki az (is) tetszett, hogy ezen a conon nem csak ők voltak jelen, hanem “könyvesek” is.)
Elnézést, ha félreérthető voltam; ha tömöríteni akarok, mások mindig úgy érzik, mintha skatulyázni akarnék, pedig nem is.
“egy rendkívül összetartó és barátságos brigád”
Ezt csak megerősíteni tudom. Kívülről belecsöppenni ebbe a társaságba, számomra “zavarbaejtő” volt, de sokkal gyorsabban oldódtam fel, mint számos más esetben, és ez a barátságosságnak köszönhető. Annak ellenére, hogy az internetes dolgokat leszámítva idegen voltam, egy pillanatig sem éreztem magam kirekesztettnek.
Na, ennek örülök. Amikor én legelőször belecsöppentem, én is meglepődtem azon, hogy a szokásosnál könnyebben oldódok. Hála istennek, hogy jól érezted magad!
(Ja, aki részletes beszámolót szeretne az előadásokról is, azonnal menjen át dzséjthez, aki most is hozza a színvonalat.)
Olyan gusztusosan mesélsz róla, hogy irigykedni kezdtem…
Hát eljöhettél volna! Pl. Tony is ott volt!
Na nem baj, majd nyáron!
Na, most nézem a képeket.
Akkor te vagy az a fekete pólós fazon?
Pontosan ahogy Hackett beharangozott!
Cigiből kevés fogyott délután, de a magyarázás meg a lelkesedés nem maradt el…