2008. december. archívuma.
Ezzel a sztárüj képeslappal kívánok minden olvasómnak BÚÉ
2008. december. 31. Az Élet, a Világmindenség meg Minden-ban. 3 HozzászólásBoldog karácsonyt vukiknak és embereknek!
2008. december. 24. Star Wars, Az Élet, a Világmindenség meg Minden és Blogovízió-ban. 7 HozzászólásRitka csemegével kedveskedem a blogom olvasóinak. A harminc évvel ezelőtt, mindössze egyszer sugárzott, azóta is kiadatlan The Star Wars Holiday Special című tévéfilmből láthattok egy érdekes részletet. A vukiknál a karácsony megfelelője az Élet Napja, ez alkalommal pedig nem más énekel nekik (és nektek), mint maga Leia hercegnő, személyesen. Ezzel a kis részlettel kívánok én mindenkinek boldog karácsonyt.
Amikor másodszor is megállt a Föld
2008. december. 23. Mozgóképvilág, Csak science fiction, Retro-filmklub és Recycled-ban. 9 Hozzászólás
Nehéz helyzetben vagyok ezzel a The Day The Earth Stood Still Againnel, mert dicsérni nem nagyon tudom, de úgy istenigazából szidni sem. Nagyon nehezen vettem rá magam a megnézésére, már a bemutató óta tervezem, de jóleső érzés kijelenteni, hogy túl vagyok rajta végre. Mindenki tudja, hogy utálom a remake-eket, de igazából azon tudok bosszankodni, ha egy legendás (és remek) filmből készítenek egy dühítően csapnivaló új változatot (pl. A majmok bolygója vagy A légy). Ellenben ha egy legendás (ám gyengécske) moziból egy nem sokkal ostobább feldolgozás születik, az hála istennek nem ingerlő annyira.
Ezúttal ez történt. Én szeretem ezt az ’51-es mozit, de talán azért, mert a) el tudom képzelni, hogy a mondanivalója, a látványvilága és a dramaturgiája igenis komolyan vehető volt akkoriban, b) még gyermekkoromban olvastam Trethon Judit cikkét a filmről a Roburban, és hosszú éveken át ácsingóztam utána, ezért egyfajta szeretetteljes tisztelettel (vagy tiszteletteljes szeretettel) tudtam élvezni minden percét. Az új változat ugyanazokat a hibákat tartalmazza, mint az eredeti, csakhogy neki azok már nem bocsáthatók meg ilyen könnyen.
A legnagyobb problémám a földönkívüli(ek) pökhendi hozzáállása ebben is és a régiben is. Már elnézést, de nem értem, honnan veszik ezek a nyavalyás űrlények a bátorságot, hogy az enbereket terrorizálják, nekem ne mondja senki, hogy bármiféle jogalapjuk van ilyen drasztikus lépésekre, akár háborúskodunk, akár a Földünket pusztítjuk, elmehetnek ők a majdnem megmondtam, hová. Ennél még a vogonok indoklása is elfogadhatóbb.
Keanu Reevesnek elég ellenszenves arca van ahhoz, hogy Klaatut megformálja. De hogy minek kellett ezt a pulikutya képű néger kisgyereket betenni a kisgyerek szerepébe… na persze azt is tudom. Mert a két dudás elve alapján a másik ügyeletes scifi-sztár, Will Smith mégsem játszhatott benne, nosza, tegyük akkor be a fiát! Utálom, hogy vannak ilyen ügyeletes scifi-sztárok, és nem is kezdek el bővebben összeesküvés-elméleteket gyártani, mert akkor sosem lesz vége a bejegyzésnek, de senki sem érzi, hogy ez egy vicc? A következő az lesz, hogy Spielberg megújrázza a Gólemet, és a saját üdvöskéje, a másfél méter magas Tom Cruise bújhat az agyagóriás jelmezébe, szóval kész röhej.
Hogy a szállóigévé vált „Klaatu barada nikto” mondatot nem voltak képesek elhelyezni a forgatókönyben, arra nem is találok szavakat. Gort külseje és mozgása viszont tetszett, mint ahogy a film javára vált a figura újszerű megközelítése is, volt benne egy-két látványos jelenet, ezt nem tagadhatom, ha nem 2008-at írnánk, akár még lelkesedni is lehetne miatta, de önmagában ez a tény, valamint az, hogy az eredeti változat tempóját, naivitását és hangulatát úgy-ahogy sikerült megőrizni, még nem fog jó filmet varázsolni ebből a nagyobbvolta-füstje-minta-lángja fosadékból.
S(cif)ilent Night
2008. december. 18. Olvasmányélmények és Staféták és körblogok-ban. 21 HozzászólásAz elsők közt kaptam a felkérést, közvetlenül az ötlet kiagyalójától, Onsaitól, aztán annyira az utolsók közt írom meg, hogy én már nem is nagyon passzolom tovább. A feladat az, hogy soroljam fel, mely öt sf-könyvet raknám be a fa alá, ha karácsonykor ilyesmire vetemednék. Maga az alapgondolat is a fantasztikum határát súrolja, dehogy adok én másnak ilyet! Megtartom magamnak mind. Na jó, egy-két tippem azért akad. Tulajdonképpen ilyenkor kell nagyon objektívnak lenni, mert ha az enber nem elég óvatos, egy ilyen felkérésből könnyen a saját kedvenc könyvek listája kerekedhet ki, csakhogy a) olyat már írtam b) nem illendő még ilyenkor is a saját ízlésemet a másikra tukmálni. Én nagyon vigyáztam, de még így is bekerült egy.
Olvasni már magabiztosan tudó gyermeknek, kiskamasznak, kérem, én a Robur 17 számát adnám spárgával összekötve. Ennél jobb, több nem is kell kezdésnek. A Galaktika kistestvéreként emlegetett egykori sorozat sajnos már jobblétre szenderült, ám rövid pályafutása alatt egyik legfőbb szellemi táplálékomnak számított, és kitűnően segített eligazodni a tudományos fantasztikum világában. Aki nem olvasta, szégyellje magát!
A méltatlanul elfeledett Szárnyas fejvadász 2. – Az emberi tényező című könyvet K. W. Jetertől melegen ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel, hogyan alakult a kiégett replikánsvadász sorsa a filmet követően. Jeter, Dick tanítványa és barátja megpróbálta az öreg könyvét valahogy összefésülni Ridley Scott filmjével, bár sokak szerint – szerintem is – inkább a filmváltozatot gondolja tovább. Különben a legutóbbi találkozón Acélpatkányra rá is lőcsöltem egyet…
Drága jó apukám annak idején bizony sokat segített benne, hogy rátaláljak a sci-fi irodalomra. Egy időben ugyanazokat a könyveket olvastuk. Őrá, úgy vettem észre, Frank Herbert Dűnéje gyakorolta a legnagyobb hatást, és azt hiszem, egy kicsit rossz néven is vette, amikor a könyveimet elhordtam otthonról. Mi a KFK-sat olvastuk rongyosra, ám az azóta megjelent Szukits-féle kiadás sokkal mutatósabb; méltó a mű nagyszerűségéhez. Neki mindenképpen ezt adnám.
Na, itt jön az, hogy bekerült az egyik toplistás könyvem, nem tehetek róla, de Szever Ganszovszkij Három nap egy esztendő című rövidke regényét egyszerűen muszáj mindenkinek elolvasnia. A két főszereplő élete csudálatos módon egyszer csak több százszorosára gyorsul, és az olvasó tanúja lehet elképesztő kalandjaiknak a csigalassúsággal mozgó, megváltozott világban. Tudományos fantasztikum a javából, a leginkább mégis két konkrét személynek ajánlanám: Sayednek, mert tudom, hogy szereti az idővel kapcsolatos írásokat, valamint Solymosgyunak, mert úgy érzem, neki is tetszene.
Végül pedig, amit hajlandó lennék bárkinek a fája alá biggyeszteni, mert biztosan vagyunk egy páran, akik megvesznének egy ilyen ínyencfalatért, egy egyszerű, A5-ös méretű két-háromszáz oldalas könyvecske. Borítóján három sokatmondó szó áll:
Markovics Botond: Novellák.
F. J. Ackerman: A Holnap világai (Worlds of Tomorrow) – Könyvismertetőnek álcázott megemlékezés. Megemlékezésnek álcázott könyvismertető
2008. december. 9. Olvasmányélmények, Csak science fiction és Megemlékezések-ban. 10 Hozzászólás
Az elmúlt héten szívelégtelenségben elhunyt a 92 éves Forrest J. Ackerman, akit többek között Mister Science Fictionnek is becéztek tisztelői, akinek a legenda szerint a sci-fi kifejezést is köszönhetjük – azt a sci-fi kifejezést, amit mára divatos lett bizonyos elnézőn-lekicsinylő jelentéstartalommal felruházni: jómagam nem is értem, miért, úgyhogy hajlandó vagyok erről bármikor vitatkozni. Forry Ackerman olyan, mint Roy Batty; sokat látott; úgy sörözött Asimovokkal meg Bradburykkel, ahogyan én Szélesikkel meg Markovicsokkal. Erről most eszembe is jutott, hogy beh szívesen lennék én a magyar Ackerman, de persze ahhoz még nagyon sok babot kell ennem.
Minek is írnék most Ackerman cameo-szerepeiről, be kell írni a nevét a wikipédiába és kész, ott a lista. Számomra ugyanis Ackerman mint rajongó, tisztelni, becsülni való, lelkes rajongó és mint gyűjtő, alapos, rendszeres, irigylésre méltó gyűjtő jelentős. Az ő mentalitását sajnos nemigen fedezhetni fel mostanság a sci-fi rajongók körében; a maiak (tisztelet a kivételnek) legnagyobb gondja, hogy akár írókörökbe való tömörüléssel, akár melldöngetve-egyedül íróként lendítsenek a fantasztikum szerintük kátyúba ragadt szekerén. Mellesleg Ackerman mint rajongó/gyűjtő 1953-ban rendkívüli Hugo-díjat is kapott ám.
Egykori lakása, az Ackermansion tulajdonképpen egy gazdag múzeum. Ej, de szívesen lennék én éelnappali portás benne! Számomra ez az egyik álommeló. Nem unatkoznék ott, az biztos, de ha mégis, legföljebb vinnék magammal könyvet… 
A gyakran a kukából kihalászott, gyakran csillagászati összegekért vásárolt filmes kellékeket most nem is veszem figyelembe, csak azt az irdatlan mennyiségű, töméntelen könyvet és magazint, amit felhalmozott: egy dicső (!) kor dokumentumait. Úgy gondolok rá.
Van nekem ez a könyvem, ugye. A Holnap világai a ’20-as évektől a ’60-as évekig bemutatja a sf-folyóiratok és könyvek legjellemzőbb, magyar enber által mégis sokszor először látott borítóit, közel háromszázat, tematikus elrendezésben. Dicső kort írtam, és erről bármikor hajlandó vagyok vitatkozni – ezek ugyanis a lelkesedés évei, a bizalmatlanság évei, a remény évei, a reménytelenség évei… a sci-fi történetének ha nem is aranykora, de mindenképpen az eseménydús kamaszkora, az álmok és a szabadjára engedett, féktelen fantázia birodalma. E kor sf-„termékei” sokaknak ma már megmosolyogtatók talán, mégis: a ponyvák – na meg a B-kategóriás filmek – nélkül most nem lehetne arról vitázni, miért is nem tartják irodalomnak a sci-fit. Mert nem lenne sci-fi!
Forry Ackerman megbecsülte a sci-fit. Megbecsülte, és a maga módján vigyázott rá. Ápolta, őrizte, szerette, népszerűsítette, követendő példa is lehetne sokaknak akár. És erről az egy dologról nem vagyok hajlandó vitatkozni.
Hagyományteremtő kezdeményezés! Lapszemle a Sztárüjformában!!! Vivát! Reggeli lapok cikkeiből szemezgetünk. Hogy volt!
2008. december. 3. Minősíthetetlen idiotizmus-ban. 10 HozzászólásOlvasom az úságban:
„Természetesen az olvasás nem önmagáért való, hanem a később megszerzendő tudás alapja, és a társadalom és a gazdaság versenyképességének záloga.”
(Szerintem meg anyád.)
„Michael Phelps lett az Év Sportolója 2008-ban.”
(Ó, bakker, én egész végig azt hittem, hogy Klampár Tibor asztaliteniszező fogja elnyerni ezt a megtisztelő címet.)
„2009 a Gorilla Éve lesz.”
(Kár, hogy nem az orangután éve, szomorodott el – joggal – Michael Phelps, az Év Sportolója.)
„Közmunkára ítélték a pókembert.”
(Jókor!!! 98 ezer forintot fizettem azért a kurva szúnyoghálóért; ha én ezt előre tudom… )
„Kísérlet. Űrsör a javából. Űrsört készítettek Japánban orosz segítséggel.”
(Hogy is mondta Armstrong? Kis lépés az embernek, egy hosszúlépést mindenkinek!)
„Könyvajánló – Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög.”
(Tényleg, az Íliász megjelent már? A Karácsonyi Könyvvásárra ígérték, állítólag fasza.)
„Endorfin szabadul fel a toll hatására.”
(Én inkább tintázok; attól is szabadulnak fel ilyen endorfinok.)
Na jó, halva született ötlet ez a lapszemle. Én a mai nappal ugyanis befejeztem az újságolvasást. Persze könyvet a továbbiakban is fogok olvasni: nem venném a lelkemre, ha miattam szenvedne helyrehozhatatlan károkat a gazdaság versenyképessége.
Az offolás magasiskolája