Az elsők közt kaptam a felkérést, közvetlenül az ötlet kiagyalójától, Onsaitól, aztán annyira az utolsók közt írom meg, hogy én már nem is nagyon passzolom tovább. A feladat az, hogy soroljam fel, mely öt sf-könyvet raknám be a fa alá, ha karácsonykor ilyesmire vetemednék. Maga az alapgondolat is a fantasztikum határát súrolja, dehogy adok én másnak ilyet! Megtartom magamnak mind. Na jó, egy-két tippem azért akad. Tulajdonképpen ilyenkor kell nagyon objektívnak lenni, mert ha az enber nem elég óvatos, egy ilyen felkérésből könnyen a saját kedvenc könyvek listája kerekedhet ki, csakhogy a) olyat már írtam b) nem illendő még ilyenkor is a saját ízlésemet a másikra tukmálni. Én nagyon vigyáztam, de még így is bekerült egy.
Olvasni már magabiztosan tudó gyermeknek, kiskamasznak, kérem, én a Robur 17 számát adnám spárgával összekötve. Ennél jobb, több nem is kell kezdésnek. A Galaktika kistestvéreként emlegetett egykori sorozat sajnos már jobblétre szenderült, ám rövid pályafutása alatt egyik legfőbb szellemi táplálékomnak számított, és kitűnően segített eligazodni a tudományos fantasztikum világában. Aki nem olvasta, szégyellje magát!
A méltatlanul elfeledett Szárnyas fejvadász 2. – Az emberi tényező című könyvet K. W. Jetertől melegen ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel, hogyan alakult a kiégett replikánsvadász sorsa a filmet követően. Jeter, Dick tanítványa és barátja megpróbálta az öreg könyvét valahogy összefésülni Ridley Scott filmjével, bár sokak szerint – szerintem is – inkább a filmváltozatot gondolja tovább. Különben a legutóbbi találkozón Acélpatkányra rá is lőcsöltem egyet…
Drága jó apukám annak idején bizony sokat segített benne, hogy rátaláljak a sci-fi irodalomra. Egy időben ugyanazokat a könyveket olvastuk. Őrá, úgy vettem észre, Frank Herbert Dűnéje gyakorolta a legnagyobb hatást, és azt hiszem, egy kicsit rossz néven is vette, amikor a könyveimet elhordtam otthonról. Mi a KFK-sat olvastuk rongyosra, ám az azóta megjelent Szukits-féle kiadás sokkal mutatósabb; méltó a mű nagyszerűségéhez. Neki mindenképpen ezt adnám.
Na, itt jön az, hogy bekerült az egyik toplistás könyvem, nem tehetek róla, de Szever Ganszovszkij Három nap egy esztendő című rövidke regényét egyszerűen muszáj mindenkinek elolvasnia. A két főszereplő élete csudálatos módon egyszer csak több százszorosára gyorsul, és az olvasó tanúja lehet elképesztő kalandjaiknak a csigalassúsággal mozgó, megváltozott világban. Tudományos fantasztikum a javából, a leginkább mégis két konkrét személynek ajánlanám: Sayednek, mert tudom, hogy szereti az idővel kapcsolatos írásokat, valamint Solymosgyunak, mert úgy érzem, neki is tetszene.
Végül pedig, amit hajlandó lennék bárkinek a fája alá biggyeszteni, mert biztosan vagyunk egy páran, akik megvesznének egy ilyen ínyencfalatért, egy egyszerű, A5-ös méretű két-háromszáz oldalas könyvecske. Borítóján három sokatmondó szó áll:
Markovics Botond: Novellák.
Az offolás magasiskolája