Benjamin Button különös esete kapcsán (van ugye ez az ürge, aki ahogy öregszik, úgy fiatalodik) ugyan kiben ne merülne fel a kérdés, miként is festene, mondjuk, egy zabálnivaló kisfiúként. Az én arcom olyan lenne, mint amilyen az első képen látható, míg a második kedves középiskolásként mutat be - a következőből pedig az derül ki, hogy néznék ki, ha csakugyan sztárüj lennék.
Sokáig nem tudtam beleélni magam, milyen érzés lehetett, amikor Takeshi Kovacs a Broken Angelsben egy afro-karibi burokban tért magához. Ha mindez velem történne, a negyedik képen látható arc nézne vissza rám a tükörből.
Sokan mondták már (dicséret volt-e vagy gúny? nem tudom), hogy arcom egy El Greco ecsetjére kívánkozik. Az ötödik kép őket igazolja, míg a hatodikból az derül ki, hogyan ábrázolna ugyancsak engem Maestro Botticelli. Ha viszont egy manapság oly divatos manga főszereplője volnék, kinézetemet a hetedik kép mutatja meg, az utolsón meg az látható, milyen lenne a pofázmányom, ha az egyik szülőm nem ember lett volna, hanem történetesen egy csimpánz.
Az oldalon, ahol ezt találtam, a patinás skóciai St. Andrews Egyetem kifejlesztette Face Transformer nevű program segítségével mindenki választ kaphat az imént felvetett érdekes kérdésekre, sőt, még több lehetőség is akad. (A képminőség messze nem tökéletes, ökörködésnek mindenesetre kiváló, ha az enbernek van ráérő tíz perce a monitor előtt.) A távol- és a közel-keleti típusok annyira nem voltak érdekesek; az sem nagyon tetszett, amikor nőiesítették a vonásaimat.
Szerettem volna egy kilencedik képet is betenni, csakhogy egy kissé a kedvemet szegte, hogy amikor az „Alkoholista” lehetőségre kattintottam, döbbenten kellett tapasztalnom, hogy jottányit sem változott az eredetileg feltöltött kép… 
Az offolás magasiskolája