2009-márc-18
A tudományos-fantasztikus filmeknek (és főként a többséget alkotó ámerikai alkotásoknak) van egy nagy hátránya: az esetek nagy részében kiszámítható, hogyan fognak befejeződni. Állandóan a Földet támadó idegenek húzzák a rövidebbet; ha ne adj’ isten az emberiség az agresszor, végül kiderül, hogy buta félreértésről van szó, és boldogan borul a két civilizáció egymás keblére; durva katasztrófa esetén a bolygónk mégis mindig megmenekül; várostipró szörnyetegek a végén lelövettetnek, ráadásul jó esetben a folytatásból, rosszabb esetben az első rész végéből újabban az is kiderül, hogy van még egy vagy több ugyanilyen cudar teremtmény… sőt – Scott Carey kivételével – az elképesztően apróra összement emberkék is visszanyerik eredeti méreteiket.
Vannak azonban olyan filmek is, ahol rángó gyomorral, remegő kézzel maradunk a fotelben és üveges tekintettel meredünk a fölfelé gördülő stáblistára, annyira letaglóztak minket az utolsó képkockák. Sőt, azok az igazán remekül sikerült mozik, ahol a váratlan befejezés mintegy felrakja a koronát a műre. Ezekből a filmekből válogattam össze az általam legjobbnak tartott tízet, és sajnos, a lista jellegéből adódóan le is lövöm mindegyik poénját jól!
10. A listám legvégén a Galaxis Útikalauz stopposoknak (The Hitchhiker’s Guide to The Galaxy – 2005.) kullog. Ez egy kissé kilóg a sorból: azért volt meglepő a befejezése, mert semmi köze az írott változathoz. Az új Földet Arthur otthonával együtt kulcsrakész állapotban átadják, vogonok el, ráadásul hősünk még Trilliannel is összejön, holott a GÚS (eddigi) öt részében még egy puszi sem csattan. Bevallom, engem ez a befejezés először felbőszített; most már elégedett vagyok vele. Szépen elvarrta ugyanis a szálakat, happy lett az end, és ezzel hála istennek kizárták mindenféle további film leforgatásának lehetőségét, aminek örülni kell, mert Adams műveibe jobb inkább nem belepiszkálni.
9. A Robotzsaru (Robocop – 1987.) befejezése egyetlen szóra épül, mégis kilencedik helyre érdemes: amikor robotrendőrünk száját elhagyja a szó: Murphy. Nem meghökkentő befejezés, ezt nem állítom, de mindenképp lélekemelő.
8. A légy (The Fly – 1958.) Hátborzongatóak a képsorok, amelyeken a pókhálóba ragadt, Andre Delambre fejével és jobb karjával rendelkező, kétségbeesett legyet egy pók próbálja sanyargatni. Brrrr… Szerencsétlen párát végül agyoncsapják egy kővel.
7. 12 majom (Twelve Monkeys – 1995.) Helyükre kerülnek a mozaikdarabkák, kiderül, mi történt a repülőtéren, brúszvilisz a kisgyerek, Brad Pitt pedig nem a vörös copfos, mint azt eleinte hittük!
6. Vissza a jövőbe (Back to the Future – 1985.) Micsoda! Most mondjátok, hogy nem néztetek nagyot, amikor a film legvégén megjelent a jövőből jött doki, és magabiztosan közölte Marty McFly-jal, hogy ahová mennek, ott nincs szükség utakra, majd az időutazó autó fölemelkedett a levegőbe!
5. Darkman (1990.) Sam Raimi megható bosszútörténetében, amikor végre minden bűnös meglakolt, ez a Peyton egyszerűen csak fogja, és otthagyva csapot-papot örökre eltűnik egykori szerelme Julie életéből. Nem hittem, hogy ez lesz. Szarul is esett.
4. Az idő urai (Les Maîtres du temps – 1982.) Piel és Silbad ugyanaz! Akinek ez újdonság, az nem látta a rajzfilmet, és minden oka megvan elszégyellni magát!
3. Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of The Third Kind – 1977.) Hát igen. Roy Neary – a kisember, aki „ufót látott”. Itt nem az történik, mint más esetben, hogy a) rendeződnek a dolgok a családjával, b) hősünk összejön a Gillian Guilerrel. Nem, Neary az idegenekkel tart, és ezzel a húzásával a dobogó harmadik fokán landol.
2. A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back – 1980.) Az arculcsapások sorozata, a nyitott befejezések magasiskolája! Így nem lehet abbahagyni egy filmet, kérem! Most akkor kit szeret Leia? (Kilencévesen, amikor még Luke-kal azonosultam, annyira megdöbbentett a felhővárosi csók, hogy agyam az azt követő szerelmi vallomást egyszerűen kirekesztette, hallószervem az információt blokkolta.) Mikor fog kiolvadni Han, egyáltalán ki fog-e valaha? És hogy ez a gonosz fekete ember a spánieltekintetű főszereplőnek az apukája? Na neee….
1. A majmok bolygója (Planet of The Apes – 1968.) Nincs olyan enber e földkerekségen, aki kétségbe vonná, hogy a pillanat, amikor Taylor megpillantja a Szabadság-szobor romjait, a sci-fi filmek történetének legdöbbenetesebb, legmegrázóbb, felejthetetlen pillanata lett. Felülmúlhatatlan.
“Oh my God. I’m back. I’m home. All the time, it was…
We finally really did it…
You maniacs! You blew it up! Ah, damn you! God damn you all to hell!”
(Nyilván vannak a kétezres évek művészi(eskedő), filozofikusabb, uram bocsá! „elvont” filmjei közt olyanok, amik kimaradtak a felsorolásból, nem mindegyiket láttam, talán még a régebbiek közt is akad egy pár listaérdemes: ez esetben várom a helyreigazításokat, észrevételeket, de az én favoritjaim ezek.)
Related articles according to YARPP:
Az Idő urai tényleg ütős volt.
Remélem a hétvégén a BSG befejezése is fasza lesz, mert az utolsó előtti rész nagyon ócska volt. Egyszer Olmos azt nyilatkozta, hogy az lenne a legjobb BSG befejezés, hogy megtalálják a földet, és mikor le akarnának szállni, akkor kilövik őket a földről, majd az utolsó képkocka az lenne, hogy az egyik cylon odamegy Bush-hoz és megveregeti a vállát, hogy “köszönjük elnök úr, ön ismét megmentette a világot” :]
Chellovek a robotzsaru eredetileg egy képregény. Vedd ki a listából. Csak filmet készítettek belőle.
Nem értem. A képregényből készült film alacsonyabbrendű, mint a regényből készült film?
Hamár képregény, a Tarao utolsó képkockája mikor rájön, hogy Rahan volt az apja, na az az űber!
Emlékszem ált suliban mikor a tanár azt tanította, h minden történet happy enddel végződik (ami így utólag fasság), egyből mondtam, hogy “de a Birodalom visszavág nem”
De persze megkaptam egy zavart mosoly kíséretében hogy az más.
De a Majmok bolygója tényleg mindent visz!
Donnie Darko. A végét azért sem mondom el, tessék megnézni, kötelező látnivaló.
Ja, a Donnie Darko! Annak máig nem értem a végét, és 10 perc után bárkit elbizonytalanítok ezzel kapcsolatban
Igen a robotzsaru nem a valódi képregény. DE látom hogy te olyat válogattál főleg ami regény. Meg kell venni ell kell olvasni. A scifi az furcsa nem?
Furcsa, bizony! Az a jó benne. Azért lehet annyit beszélgetni róla. És azért szeretjük.
6.:nincs igazad,vár6ó vala. csak az nem,hogy a szemétből nyeri a “nukleáris” vagy mifene energiát kocsi,hogy menjen …
Hiányolom a Szárnyas Fejvadász- Blade Runner-t … a The Time Machine eredetijét …
Amugy a favorit tényleg a Planet of The Apes.
Na, most van egy lélegzetvételnyi időm, válaszolok mindenkinek.
Endre: Én meglepődtem a BTTF végén, a BR végén viszont nem. A TM pedig az egyik kedvenc filmem, de a befejezés, szép volt ugyan, mégsem hökkentett meg. Számítottam rá.
Nita: Na, a kétezres évek filmjeiről szóló mondatban épp a Donnie Darkóra utaltam a leginkább. Ismerjük a végét, mert az Sfportalon volt egy spoilerpólós cikk, onnan tudjuk. Ez alapján tényleg listaérdemes lehet; az ok, amiért nem került be: én még nem láttam. Itt van a polcomon, és a múltkor, a betegállományom alatt, isten látja a lelkemet, megpróbáltam megnézni, de kicsorbult a bicskám belé. (Ne aggódj, bele azért még nem tört!)
Acélpatkány: Ha véletlenül megérteném, majd elbizonytalaníthatsz. De lehet, hogy egyedül is menni fog az elbizonytalanodás…
Kitsilatzi: a taraós képregénybefejezés tényleg áll-leejtő lehetett. Én a te blogodon szereztem tudomást a családi kapcsolatról.
Solymosgyu: a Robotzsarunál a film volt előbb. A duplalemezes DVD werkfilmjeiből mindent megtudhatni a keletkezésének körülményeiről.
Annatar: Te tényleg komolyan gondolod ezt a kérdést ezen a blogon? – Naná, hogy alacsonyabb rendű!!!
Tarao tényleg Rahan gyereke volt? Hihetetlen…
Creideiki. Ugye. Hogy hihetetlen. Én sem akartam először elhinni:
(Hééé!!! kitsilatzi, mi lett a blogoddal! Karbonitba ágyaztad, pedig most akartam belinkelni a rahanos hozzászólásokat!)
Na, mindegy, Crei, Taraónak Rahan az apja. Ez van. Én is csak nemrég tudtam meg…
(Francba. Kimaradt a Szexmisszió.)
A majmok bolygója tényleg Ász, s nemcsak a filmen. Tény, hogy a temgerparton “tornyosuló” Miss Liberty alakja valóban letaglózó élmény. Kölyökkoromban előbb a filmet láttam, s azon felbuzdulva lekaptam apám könyvespolcáról a regényt. Amikor az utolsó oldalhoz értem, abszolút kiakadtam. Vége volt mindennek. Csak ültem, bámultam a lapokat, és egyszerre lenyűgözött, megrendített, megijesztett a befejezés. Aki olvasta, tudja miről beszélek, aki meg nem, gyorsan tegye meg. Érdemes!
Nem is emlékszem, hogy ennél jobb sci-fit készítettek-e egyáltalán a keleti blokkban. Sose felejtem el, az egész képernyőt betöltő aprócska szerszámot, és a nő sikítását! Hatalmas poén!
Ami a Szexmissziót illeti, valóban helyet kérhetne a listádon.
A blog remekül van, jelenleg téli álmot alszik. Érdemes letölteni a képregény.netről az ominózus Kockásokat, az utolsó döbbenetes képkockák miatt, mikor Tarao szkanderezik egy csajjal, majd megtudja, hogy az apja pörgetni szokta egy kövön a kését, és úgy hívják hogy Rahan. Nagyon gyászos borzasztóan összecsapták a végét.
A Donnie Darko tényleg fasza film, és én sem értem teljesen a végét, pedig utána is olvastam meg minden.
Le vagytok maradva Tarao ügyben. Már akkor lehetett sejteni a végét (legalábbis azt, hogy valamilyen rokonságban állnak), amikor a Tűzhajú mind gyakrabban bukkant fel a fiú álmaiban.
A Donnie Darko-val kapcsolatban .
Szerintem teljesen érthető volt , na jó kis segítséggel a DVD kiadványban van egy melléklet ami a “bolond” öregasszony megfigyeléseit irja le az időutazás egyénre gyakorolt hatásairól na ha megnézted a filmet és elolvasod ezt akkor minden a helyére kerül és jól fejbe is kólint , már ha bele tudod élni ilyesmibe magad .
lehetne bővíteni 20 legmeghökkentőbbre és akkor bekerülhetne a Dark city is
meg scifi animék közt is sok idevaló van
Itt anime nem lesz
még a százas listában sem. 
kár… pedig sok csak a megvalósításban különbözik az élőszereplős filmektől, ejh ezek az előítéletek
amúgy sztem ha az idő urai befér, nem kéne elzárkózni az animéktől se
De elzárkózom!
Én ugyanis egy maradi, előítéletes, ízlésileg határozottan bigott faszi vagyok, és ez már nem fog megváltozni. Nem nézek animét, képregényfilmet és évados sorozatot, nem olvasok tündérekkel kúróst, herripottereset és romantikus vámpírt. A stop-motiont szeretem meg a festett háttereket.
Különben az sfblogs-toplista projektnek volt egy képregényes/rajzfilmes fordulója, én is részt vettem benne, kattints a kategóriáknál, és onnan eljutsz a többiel listáihoz és az eredményhirdetéshez is. Közkívánatra, terven kívül került bele ez a forduló, de aztán nem nagyon erőltették meg magukat a listakészítéssel a közkívánók…