Egy sztárüjforma csolovek kricsálása

Hát régen éreztem magamat ennyire elégedettnek. Mostanában nem nagyon elégítettek ki az új science fiction filmek, ráadásul az idejét sem tudom, mikor láttam utoljára Star Trek filmet (Nemesis), Star Trek filmet moziban (Űrlázadás), olyan Star Trek filmet moziban, ami tetszett (Kapcsolatfelvétel), olyan nekem tetsző Star Trek filmet moziban, amelyben kedvenc hőseim, az eredeti sorozat legénysége (is) szerepet kapott (Nemzedékek). De ma éjjel végre önfeledten szórakozhattam!

Ügyesen meg volt szervezve a vetítés a MOM Parkban, ugyanis a kb. éjféli kezdés előtt, már tíz órakor elkezdődtek a programok tízperces minielőadások formájában. Sayed a ST-világ értékeiről és a toleranciáról beszélt, Jun a rajongói kampányokról, én az S.P.O.C.K zenekart mutattam be az egybegyűlteknek két feliratozott klippel illusztrálva (remélem, sikerült nemcsak megismertetnem, hanem megszerettettem is őket), Németh Attila arról nosztalgiázott, hogyan ismerkedett meg a sorozattal, Dzséjt pedig a tizenegyedik mozifilmet felvezető Countdown című képregényről mesélt. A műsor házigazdái Kaszás Rita és Orgel Csilla, a “trill-ikrek” voltak.

Sokan izgulnak J. J. Abrams filmje miatt, elképzelhető, hogy én is tiszta  ideg voltam, minden okom meg is volt rá, de most megnyugodva innen üzenem mindenkinek: ne tegyék! Igaz, a tempó egy kissé gyorsra sikeredett az én Gorn-verekedéseken és Vejurös sztorikon edződött ízlésemnek, és igaz az is, hogy a történet pimaszul arcul csapja az eddig ismert ST-történelmet, mégsem sikerült felháborodnom. Merész, az igaz. A Star Trekhez képest túlságosan, elég huszonegyedik századian akciódús. Viszont a szereplők jelleme egytől egyik telitalálat, ez és a sok elhelyezett utalás a régebbi történetekre mindenért kárpótol. Nem tudtam úgy nézni, mintha előtte nem is ismertem volna a Star Treket, de állítólag tacskók számára is érthető; ehhez a kedves, nem erőltetett, egészségesen adagolt célzások már csak többletet adtak. Az eredeti sorozat szereplőinek ilyennek kellett lenniük fiatalon, a  jellemábrázolás mindenki esetében tökéletes; ezt a  célkitűzést a készítők kifogástalanul teljesítették, nem tudom, ez kinek az érdeme, rendezőé-e, forgatókönyvíróé-e vagy a színészeké, de roppant hangulatos lett tőle az végeredmény. Nem a Star Trek TOS-hangulatára gondolok, azt nem is vártam el (ifjoncok, akik pörgősebb mozikat igényelnek, azonban nem fognak csalódottan felállni a székből): kénytelen-kelletlen el kell fogadnom, hogy egyszerűen változik a világ, változnak az igények, színesebb a Galaktika magazin is, szóval nem ágálok, pláne nem kricsálok emiatt. A Star Trek XI. végre! egy olyan film, ami elé a stáblista végiggörgése után is le tudnék ülni még egyszer… akár azonnal is. Meg vagyok nyugodva.