Nem vagyok híve a túl nagy felhajtásnak egy mozifilm körül, még akkor sem, ha ezt mostanában nem hűhónak, hanem hájpnak nevezik, csakhogy olyan régen írtam már dicséretet filmes témában, hogy már csak az egyensúly megtartása miatt is érdemes megemlítenem a legújabb űrlényes lövöldözős akciófilmet, a District 9-t.
A filmet a manapság egyre divatosabb ál-dokumentumfilmes módszerek bevonásával forgatták, híradó- és interjúrészletekkel tarkítva, és ez (egyelőre még) kölcsönöz egyfajta újszerűséget az alkotásnak. Ennek köszönhetően sok fontos részletet a nézőnek kell összeraknia, például a híradós jeleneteknél a kép alján futó hírcsíkból vagy a saját fantáziáját használva; sokan tapsolva éljeneznek ennyi fenenagy kreativitás láttán, ezért ezek az emberek bizonyára most köpni fognak egyet, de én jobban örültem volna, ha a Kilences Körzetben történteket egy kissé hollywoodiasabb dramaturgiával adják elő nekem. Kissé gyorsnak tűnt a tempó az én ízlésemnek, főleg a film elején, és a cselekmény tényleg annyira pörgős és érdekfeszítő volt, hogy még húsz-harminc percet simán elbírt volna a film.
Elnézést kérek mindenkitől, aki mérföldkőnek tartotta a film ötleteit; én azt, hogy egy szereplőre ráfröccsen a folyadék, és ettől ő is űrlénnyé változik, nem tartom olyan eget rengető ötletnek. Nyolcévesen sokkal inkább vevő lettem volna rá. (Igaz, ebből a metamorfózisból szívszaggató dráma kerekedik.) Az említett szereplőt (Wikus Van De Merwét) alakító színész játéka (akárcsak a többieké) rendkívül meggyőző volt, ám a figurája számomra hiteltelen. Egy Wikus kaliberű pacák nem élne túl egy egy óra negyven perces filmet, ha átalakul a keze, ha nem. Vagy az MNU emberei, vagy a nigériai nehézfiúk cserdítenék nyakon egy puskatussal, ezt követően csak be kellene zárni egy szobába és kintről ráfordítani a kulcsot, igaz, abból meg nem lenne izgalmas film. Megható volt a Christopher Johnson és a Wikus közt nyögvenyelősen kibontakozó együttműködés is; azon mondjuk megint csak elcsodálkoztam, hogy közel kétmillió földönkívüli közt, akik úgy viselkednek, mint valami putris cigányok, összesen kettő akad, aki igazi, űrhajózáshoz szokott űrlényhez méltón viselkedik: Chris és a porontya (a kölyök volt különben az én kedvencem). Még Chris haverja is sötét, mint az éjszaka, hiszen miután világosan meg lett neki mondva, hogy legyen udvarias, és lehetőleg ne akarja kihúzni a gyufát az embereknél, azzal kezdi, hogy az orrukra csapja az ajtót, nesze neked földönkívüli intelligencia. Ezt a három dolgot mindenképpen kifogásoltam az amúgy tényleg kitűnő és üdítő filmben.
A közönségből sokan hirtelen felindulásból máris az év, mi több, az évtized fantasztikus filmjének kiáltották ki a District 9-t. Ezzel akár egyet is érthetek, de ez csakis az utóbbi idők silány terméséről mond ítéletet, tulajdonképpen a District 9 minősége kellene, hogy legyen a normális. Elgondolkodtató filmnek állítják be, nos, az a helyzet, hogy engem a Titanic mondjuk jobban elgondolkodtatott, ez az űrlényes nagyjából annyira elgondolkodtató, hogy ha ne adj’ isten a húszéves egyetemista barátnőjével kettesben ül be rá az enber, akkor ne kelljen szégyenkeznie a rákoknak fordított emberszabású tücskök, a prawnok kinézete meg a sok-sok lődözés miatt. Faji megkülönböztetés van benne? Naná. Mint az idegenes filmek döntő többségében, azért hasra nem kell előtte esni. A tízből nyolc pontot azonban még így is megérdemel a District 9, ez pedig már egy jó osztályzatnak számít. Valószínűleg többször is meg fogom még nézni.
Ehh… Túl sok gagyi sci-fit láttam, lejjebb adtam a színvonalat úgy látszik. Engen, tényleg ennek kéne a normális átlagnak lenni. De nem az.
Am. fejet hajtok, mert ezek mind igazak (mondjuk engem nem zavart a sebesség, de fél órát simán elbírt volna).
Nekem úgy tűnt, tücsökpajtásékra valamiféle kasztrendszert szerettek vón’ ráerőszakolni. A sok ‘munkás’ irányítás hiányában tehetetlenül senyved a zűrhajóban. Meg odalent is igazi degeneráltként viselkednek, csak az alapösztöneiket kiélve - mondhatnád, hogy a macskakaja miatt, de már a zűrhajóban is agyatlanok voltak.
Ennek viszont ellentmond a minden szutyokból hiperfegyvert buzeráló hajlamuk. Ha esetleg utaltak volna rá, hogy ezek mind a faj egy magasabb kasztjától származnak, akkor nem szúrná oldalamat a következő gerenda, hogy egyedül Christopher (és a pici) viselkedett úgy, mint akinek nem kizárólag a macskakaja jár az eszében.
Egyik felén igyekeztek rájuk húzni a végletekig kiszolgáltatott, drogos-feka-degenerált-menekült-hangyaboly-viselkedés imázst (A mű első mondanivalója miatt: még egy szétdrogozott, le se köpött ember is képes idegengyűlöletet érezni egy ugyanannyira kiszolgáltatott élőlény iránt.)
A másik oldalon viszont ott az öntudatos-nanotechnológiás-szuperkütyügyártó-űrutazó faj kép. (Chriss, aki ahhoz kellett, hogy Wikus hozzákapcsolódva ellenpéldát szolgáltasson az első premisszának: igazán az embertől, és nem a körülményektől függ, hogyan viszonyulunk másokhoz.)
A faj viselkedésének két, ennyire ellentmondó oldala számomra a fő hiba a filmben, és csakis azért, mert nem lett rendesen végiggondolva, megmagyarázva.
Jó film, kétszer is megnéztem.
Az idegenek viselkedését az emberek “gettó-környezetben” mutatott viselkedésformáik (civakodás, rongálás, bandázás, agresszió) alapján mintázták meg. Chriss karaktere pedig sematizált heroikus karakter. A realitás a társadalom-kritika oltárán lett feláldozva, bár szerintme meggyőző a film. Egyszerű, de nagyszerű képlet.
Háromszor megnéztem egymás után. 
“nagyjából annyira elgondolkodtató, hogy ha ne adj’ isten a húszéves egyetemista barátnőjével kettesben ül be rá az enber, akkor ne kelljen szégyenkeznie a rákoknak fordított emberszabású tücskök, a prawnok kinézete meg a sok-sok lődözés miatt”
Ezen filóztam három napja, köszi, hogy megnyugtattál.
OFF1. eMberszabású????
OFF2. A múltkori hozzászólásodra azért nem reagáltam a blogomon, mert a tiéd a 199., és nem akartam én elvinni a 200.-at.
Ej, mellényomtam a billentyűt.
Természetesen enberszabásúra gondoltam.
Na, és ki vitte el a kétszázadik hsz-t?
Ha meg már ilyen nevezetes események vannak, akkor hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy a füle érjen a bokájáig holnap Norubinak, aki az imént szólt hozá első alkalommal a blogon, ma pedig a ködben szürke szamárként eltűnt Hadiösvénynek születésnapjaik alkalmaiból!
Jók a hozzászólások. Nincsenek sokan, de legalább hasznosak.
200. hsz még nyílt lehetőség.
Nagyon szépen köszönöm az köszöntést!
Kellőképpen meg is ünneplem ma, hogy eggyel kevesebb… 
Nekem arról a löttyről a T-80-as orosz tank jutott az eszembe, amelyről az a pletyka járta, hogy mindennel működött, ami hígabb, mint a szurok, és éghetőbb, mint a víz.
Szóval, f@sza cucc lehet, amelyik egyszerre hajt űrhajó, és változtat át valakit “tücsökké”.
Nekem ez a dokumentarista stílus nem újdonság a Hideglelés óta.