Ha engem kérdezel, igazi gyöngyszemnek számít ez a Kipling sci-fi novelláskötet, a Kívánságok háza, ami a héten jelent meg a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatában. Ha a science fiction nagy öregjei kerülnek szóba, általában Jules Verne vagy H.G. Wells neve az, ami felmerül, de John W. Campbell például Kiplinget tartja az első (modern) tudományos-fantasztikus írónak. Kevesen tudják mifelénk, hogy A dzsungel könyve híres írója ilyen jellegű történeteket is írt, és nem is akármilyeneket, hát most már ideje megtudni. A Galaktika Baráti Kör annak idején A fantomriksa címmel megjelentetett már egy elbeszéléscsokrot az író misztikus történeteiből, ez a mostani válogatás viszont tényleg beleillik a SF meghatározásába. Nagyjából bemutatom a benne szereplő novellákat, de a poénját egyiknek sem lövöm le.
A szellemsürgöny (1904) ízig-vérig tudományos fantasztikum. Egy patikában Marconi friss találmányával, a vezeték nélküli rádióval készülnek érdekes kísérletre az úrienberek. A körülmények különös összejátszása azonban nem várt eredményhez vezet.
A Csakis az igazat (1893) főszereplője három újságíró. Hazafelé hajóznak, amikor egy tenger alatti vulkánkitörés következtében a felszínre bukkan egy haláltusáját vívó tengeri óriásszörnyeteg, majd hamarosan a nősténye is megjelenik. Részletes leírások, izgalmas kaland, vegyítve az újságírói etika boncolgatásával. Imádtam. Főleg az elején a verset.
A Kívánságok háza (1924) talán jobban híján van a tudományosságnak, ám szerintem nagyon szerethető. Ebben a házban más gondját-baját-nyavalyáját magára vállalhatja az enber, persze nem adják ezt ingyen. A történet érdekessége, hogy az eseményeket két öreg nénike beszélgetéséből, visszaemlékezéséből göngyölíthetjük vissza.
A kaptár melege (1908 ), hát ez egészen egyszerűen egy hálaisten! Egy méhkaptárban játszódik, a méhecskék közé befurakodik egy viaszmoly – és a szereplőknek hamarosan potrohostul felfordul az életük. Tiszta állatfarmos hangulatú politikai tanmese; fogjuk rá, hogy tudományos, Kipling ugyanis lelkes méhész volt, és sokat meg lehet tudni a méhek és egyéb rovarok viselkedéséről. Szerintem nekem ez a kedvencem. Döngics for prezident. De ha nem ez, akkor meg az
Allah szeme (1926), amely a tizenharmadik században (szerintem egy alternatív múlt tizenharmadikjában) játszódik egy apátság falai közt. Még Roger Bacon is szerepel benne. Előkerül egy mikroszkóp, ez képviseli a fejlett technológiát, amelyre a társadalom még nem érett meg igazán.
A műkedvelők (1932) című novellában néhány jó barát örökölt pénzből egy kutatóintézetet alapít és szerel fel, ahol azt szándékozzák megfigyelni, van-e hatása a bolygómozgásoknak az emberi szervezetre.
Az összekovácsolódott hajó (1898 ) tipikus kiplinges történet, csakhogy ezúttal nem állatokkal, hanem egy teherhajó megszemélyesített alkatrészeivel. A hajót próbaútra küldik, és az alkatrészek a hat nap során szépen úgy megtanulnak együttműködni, hogy az út végére egyetlen közös egyéniséggé olvadnak össze. Emberi szereplők csak a történet elején és végén jelennek meg, de ott is csupán a narrációt kiegészíteni, a megértést segíteni, hiszen a főszereplő maga a hajó.
A legnagyobb ínyencfalat azonban a kötet utolsó két hosszú elbeszélése, a 2000-ben játszódó Az éjszakai postával (1909) és ennek 65 évvel későbbi cselekményű folytatása, az Egyszerű, mint az ABC (1917). Zseniális. Főleg az első. Léghajós történet egyes szám első személyben, túlnyomórészt jelen időben, rengeteg leírással, és itt a „steampunk” motívumok nem retró-, hanem futurisztikus érzés keltésére hivatottak! 
Igazi kuriózum, hogy Kipling még egy metróújságot is szerkesztett hozzá mellékletnek, olvasói levelekkel, apróhirdetésekkel, miegymással – ezek még jobban segítenek magunk elé képzelni a körülményeket. A tördelés előtt le a kalappal. A folytatásban pedig még többet megtudhatunk erről a jövőről, még a kettő közt eltelt hatvanöt évre is vannak visszautalgatások. Lényegében ez a két novella alkotja a kötet magvát – kicsit sajnálom is, hogy nem inkább köréjük épült a cím- és címlapválasztás koncepciója –; már éppen ideje volt, hogy magyarul is megjelenjenek, mert érdeklődtem külföldiektől, és mindenki ismerte, legalábbis az elsőt. Úgyhogy van mit olvasni így az év elején.
Végezetül egy kis update - a kötetről a következő ajánlók születtek:
Tóth Emese: Kívánságok házában járva (Szt!mpank)
Papp Sándor Zsigmond: A jövő dzsungele (Népszabadság Online)
Galgóczi Tamás írása az (E)Kultúrán
Az offolás magasiskolája