101 sci-fi film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz

2010-márc-13

Sokan nem kedvelik a hasonló című önkényes válogatásokat; én is ingerült leszek egy csöppet az ilyesmitől. Az, hogy „kell”, máris ellenérzéseket kelt bennem: nem szívesen dobálózom a fölényeskedő, lenéző „kötelező darab” kifejezéssel, attól pedig egyenesen a hideg futkos a hátamon, ha meghallom azt a szót, hogy „alapmű”. Mostanában mégis sok hasonló című kiadványt látok a könyvesboltok polcain, és hajlok afelé, hogy a szigorú és atyáskodó cím ellenére sokaknak azért jelenthet némi kapaszkodót az adott témában egy ilyen jellegű könyv.

Sokat számított ám az is, hogy Bernátzki Lajos barátom felhívta a figyelmünket az egyik fórumon a kiadványra, mert elképzelhető, hogy enélkül simán elsétálok a boltban mellette, így viszont, hogy beleültette a fülembe a bogarat (és valamelyik nap kiszúrtam a kirakatban ezt a gyermekkorunk barna oroszszótárához hasonló méretű könyvecskét), muszáj volt kézbe vennem, belelapoznom. Gyors végigpörgetés, egy-két számomra fontos szempont meglétének ellenőrzése, s már nem is teketóriáztam sokat: meg lettem, kérem, győzve. Végül a könyvvel a táskámban mentem haza.

A Gabo Kiadó gondozásában megjelent, Steven Jay Schneider szerkesztette gyűjtemény időrendben veszi végig a fontos sci-fi filmeket. Örömmel nyugtáztam, hogy csak egy-két olyan van benne, amiről soha nem hallottam még, majdnem mindegyikkel kapcsolatban képben vagyok, a legtöbbjét láttam is, sőt, igen sok meg is található a gyűjteményemben. Olyat nem találtam, aminek semmi keresnivalója a könyvben, természetesen van kb. 10-15 (elsősorban a sci-fi pubertáskorából, az ötvenes évekből), amit még talán lehetett (kellett, illett) volna ajánlani, de akkor nyilván nem 101… lenne a cím. Ami viszont nagyon tetszett: a cikkek valóban a helyükön kezelik a filmeket, higgadtan és objektívan tárgyalják erényeiket és esteleges hibáikat, alapvetően a jót hangsúlyozzák az alkotásokból, és segítenek eloszlatni nem egy esetében a félreértéseket. Egyforma fontosnak állítják be a Sztalkert és a Függetlenség napját. Ez azt jelenti, hogy meglátják mindkettő esetében a valós értéket. Idézgethetnék innentől a végtelenségig, mert ma igencsak föllelkesültem új szerzeményemtől, ám mégis csak két találomra kiragadott példával mutatom be a szerzők egészségesen és dicséretesen pozitív hozzáállását.

Tron: „Könnyen lehet, hogy a film ma többet mond, mint huszonöt évvel ezelőtt, legalábbis ami a dizájnt illeti. Az észbontó kosztümök immár „camp” érzetet keltenek, ráadásul divatba jött a nyolcvanasévek-nosztalgia, míg a téma és az úttörő technika a programozók szívét melengeti.”
Starship Troopers: „Robert Heinlein 1959-es regényének adaptációja az egyik leginkább alulértékelt és félreértett film a sci-fi történelemben. Távolról sem a háborút dicsőíti, hanem éppenséggel a médiát bírálja, amely ezt teszi.”

Meggyőző példák, mi? Az említett erényeken felül azt is meg kell jegyeznem, hogy a könyv külalakja roppant fegyelmezett és olvasóbarát. Minden film négy oldalt kap. Baloldalt az eredeti moziplakát, majd az ezt követő két oldalon maga a cikk, a második oldal közepén egy elhíresült, netán szállóigévé is vált – vagy szimplán csak kifejező – idézet a műből, még jobb esetben valamelyik alkotó egymondatos véleménye, esetleg aranyköpése, a negyedik oldalon pedig egy jól kiválasztott kép egy kulcsfontosságú jelenetből. És valóban 101 olyan film szerepel benne, amiket egy magára valamit is adó sci-fi rajongó egyszerűen nem kerülhet ki. Nagy örömömet lelem a lapozgatásában, úgyhogy még egyszer köszönöm Lajosnak, hogy felhívta a figyelmemet rá: egy jó ideig nem fogok neki állandó helyet rendszeresíteni a polcomon.

(Ehhez a bejegyzéshez a YARPP szerint nincs hasonló.)