2010-aug-22
Ma ünnepli kilencvenedik születésnapját Ray Bradbury, a Marsbéli krónikák, a Fahrenheit 451 és temérdek más science fiction mű írója. Az űrhajó című novellája a dobogó legfelső fokán áll kedvenc novelláim örökranglistáján. Rendkívül ritka képet teszek közzé ebből a neves alkalomból: a Los Angeles Science Fiction Fantasy Society tagjainak csoportképét 1940-ből. (A sárgával bekarikázott, kedves mosolyú arc Ray Bradburyé, a kép további érdekességei: ugyanebben a sorban az ötödik, szerény fiatalenber az ugyancsak akkor húszesztendős legjobb barát, Ray Harryhausen, az asztalfőn pedig Robert Heinlein látható.)
Ray Bradbury már kiskamasznak is nagy sf-rajongó és -gyűjtő volt. Egy “barátja” addig-addig piszkálta, hogy ez dedósoknak való, hogy a végén Bradbury a kukába vágta az egész addigi gyűjteményét. Másnapra megbánta, és összegyűjtötte újra az egész hóbelevancot.
Sokak szerint a huszadik század legnagyobb sci-fi írója, mégis betegesen retteg a vezetéstől és a repüléstől. Hatvankét éves volt, amikor nagy nehezen először repülőgépre ült, a jogosítványt pedig a mai napig nem szerezte meg.
Amikor legjobb barátja, a másik Ray (ti. Harryhausen) 1992-ben elnyerte a Filmakadémia életműdíját, Bradbury ragaszkodott hozzá, hogy ő konferálhassa fel a ceremónián. Mivel még nem tudták, kit válasszanak, Bradbury bejelentette, hogy ha nem őt, akkor felrobbantja az egész kócerájt (akkoriban még büntetlenül lehetett ilyenekkel élcelődni). Meggyőzte a telefonvonal túlvégén állókat.
Ray Bradbury meggyőződéssel vallja, hogy látta a harmincas években a King Kong elveszett pókbarlang-jelenetét. (Ugyanakkor azt is állítja, hogy emlékszik a saját születésére.)
Végezetül egy érdekes képregény egy születésnapos Bradburyvel a főszerepben:
Boldog születésnapot, Mr. Bradbury; remélem, tíz év múlva is együtt ünneplünk itt, a Sztárüjformában!
(Ehhez a bejegyzéshez a YARPP szerint nincs hasonló.)























Tisztára kalendárium leszel már
Ami persze nem baj, nekem tetszik.
A képregény nekem is megvan, jópofa, bár nem hiszem, hogy PKD bármely világban Adolf Hitler kedvenc írójává válhatott volna. De a mai nap nem is róla szól, tudom…
Kösz a bejegyzést! Bradbury egy igazi író: összetéveszthetetlen stílusa van, ami nagyon kevés sci-fi szerzőről mondható el. A Kaleidoszkóp kötetet pedig már ronggyá olvastam, annyira jó.
Chello: Köszi!
Bradbury nekem is nagy kedvencem. 
SFinsider: A Kaleidoszkópot illetően egyetértünk.
Szívesen, mindenkinek!
A PKD-nál is szarvasabb hiba ebben a képregényben az érkezés dátuma. Nézzétek csak! Tizedik hó huszonkettedike!
Köszi, ez igen jó esett, Bradbury az egyik nagy kedvencem nekem is.:)
A Marsbéli krónikák, az nekem költészet.
http://konyves.blog.hu/2010/08/24/bradbury_vilaga_kepeken#more2241601
(szólni már nem merek
)