2010-szept-03
Dunát lehetne rekeszteni a Metropolis c. 1927-es német némafilm jelentősségéről, a sci-fi filmekre gyakorolt hatásáról és az elveszett-megtalált részletek kalandos sorsáról szóló cikkekkel, én ettől megkímélnék mindenkit; magán a Wikipédián is tartalmas, informatív és minden részletre kiterjedő szócikket talál az érdeklődő (ráadásul én is tartottam egy ötperces kiselőadást-bevezetőt, amikor a Tündérgyárban, a meetup után vetítettük). Digitális múzeumom elsősorban azt kívánja bemutatni képekben, hogyan is készült a németeknél egy ilyen nagyszabású alkotás.
A miniatűr díszleteken aprócska járműveket mozgató filmeseket ábrázoló fotómat már a BTS-rovat bemutatkozó bejegyzésekor elsütöttem, ezért nem rakom ki újra, ám azok, akik csak most kapcsolták be a készüléket, kattintsanak határozottan az egérgörgővel, mert tényleg szenzációs. Az alábbi fényképen viszont egy annál is korábbi fázist leshetünk meg: az ácsok a kis díszleteket tákolják össze éppen.
Itt pedig a rendező, Fritz Lang és asszisztensei az előre-vissza csúsztatható kamerával, amellyel a robbanást vették filmre:
Maria szerepében Brigitte Helm a szigorú rendezői instrukciókat hallgatja:
A robotlány jelmezébe is Brigitte Helm bújt bele személyesen. Láthattuk már őt egy forgatási fotón, az alábbi képen épp felfrissülni próbál a forgatás szünetében:
Megszomjazik az ember, na!
Itt Fritz Rasp („A Sovány”, aki Freder után kémkedik) és Theodor Loos (Jozafát) látható a rendező társaságában. (Rasp azért különösen érdekes, mert az ő szereplésével készült jelenetek 2008-ig nem is kerültek elő!)
Az utolsó simítások Alfred Abel (Joh Fredersen) öltözékén:
Az egyik kedvenc képem a sportolókat játszó statisztákról a stadion díszletei közt:
Karl Freund operatőr és Fritz Lang rendező az elárasztott város díszletei közt mosolyog:
Az utolsó képemen pedig magát az özönvizet filmezik:
Még egy érdekes anekdota a végére: Fritz Lang a nácik hatalomátvételét követően nem sokkal az új propagandaminiszter, Joseph Goebbels irodájába hívattatott. A rendező megijedhetett, hiszen félig zsidó származású volt: közismert a történet, hogy el is vált a feleségétől, (a Metropolist író) Thea von Harboutól, aki a náci párt tagja lett. Elképzelhető hát megrökönyödése, amikor Goebbels elárulta neki, hogy néhány éve Hitlerrel együtt megnézték a filmet, a Führer pedig azt a kijelentést tette, hogy szeretné, ha Lang készítené a náci propagandafilmeket…
Related articles according to YARPP:
Nahát, sehol egy majom; tiszta beszarás
Első pillantásra azt hittem, a kiadónkról írsz
Zseni vagy Chello…
Ezt mondom annak ellenére, hogy kicsit utállak az IG találkozó negligálásáért…
Ez a film zseniális, örök darab. Köszi az írást!
Jaj, Lajos, de csak egy egészen kicsit utálj engem! Nem negligálom én; el akartam menni, hiszen (mint azt a Könyvhéten mondtam is) a nyáron Sopronban töltöttünk pár napot, és jó lett volna összekötni a kellemeset a hasznossal. Sajnos azonban olyan kedvezményes volt a szállás (a Hotel Sziesztában), hogy az IG tali időpontjára már tele voltak; csak augusztus végére szereztünk helyet. Mivel Sopron azért elég messze van innen, egy nyáron kétszer nem tudtunk volna leutazni.
Az meg, hogy a Metropolis ilyen örök darab lett, szerintem nagyrészt a nagy költségvetésnek (minden idők ledrágább némascifije, ötmillió birodalmi márka, UFA Stúdió a csőd szélére sodorva tőle) köszönhető, hiszen tipikusan az a kategória, amikor a látvány elvisz egy középszerű, szájbarágós, óverszentimentális sztorit. Ha szigorúan vesszük, ez a helyzet…
Oszt mégis milyen kult klasszik lett belőle! (Különben akkoriban nem is volt valami átütő siker, sokan fanyalogva fogadták, ellentétben például, hogy ne menjek messzire, a King Konggal 
amelyet két moziban is premiervetítettek, és tömött sorokban ácsingóztak a jegyért a kajára szánt pénzüket szorongatva a faszikáim a gazdasági válság tetőpontján.) De szeretjük és ez a lényeg!
Elmentem annak idején a Tündérgyárba, két előadás, és a film miatt.
Kértem egy sört, állva iszogattam (leülni nem tudtam), az ki is tartott a kritikáról tartott – számomra – csalódást okozó előadás feléig.
Akkor feladtam, mert felbosszantottam magam, a sör is elfogyott, ezért sajnos nem vártam meg a bevezetődet és a filmet.
Azóta is sajnálom, hogy nem tudtam megnézni sem az előadást, sem a filmet. Pedig kéne, de hol?
Pont mához egy hétre kezdik vetíteni Angliában a mozik a teljes verziót, ami aztán novemberben kijön dévédén és blúrén. Addig most már bírd ki, ne érd be holmi másfélórás csonka változatokkal! Az én dumámat meg, ha beindul a filmklubom, majd elmondom még egyszer
Milyen filmklub? Hol? Mikor?
Hát ez a két kérdés gyötör engem is már mióta! Három évre előre össze van állítva a program, csak egy faszajó hely kellene neki.
Nem lehet összekötni valami létező infrastruktúrával?
Írószövetség. Vagy állandóan megy a duma valami kocsmáról a Moszkva-téren, az gondolom már ismert, bejáratott hely sf-körben. Nem sok kell még egy filmklubhoz, csak egy olcsó különterem, meg némi technika (vagy mi).
(Ma invitált Téged az Avana tárgyalásra, filmekről)
“Próbáljuk már ki ezt a hülyeséget!
404-es hiba: Nem található
Ajjajj, sajnos nincs itt olyan, amit kerestél! Azonban ne aggódj, hibákra számítottunk és szerencsére van egy csomó eszköz oldalt, ami segít neked a keresésben.”
oda kattintottam, erre ez fogad
hát mi történt? 
Az csak egy teszt volt. Miután meggyőződtem róla (Endre segítségével), hogy működik, levettem. A facebookols lájk bátnt próbáltam ki vele.
értem
nekem ezzel az a bajom (hangsúlyozom, magamról beszélek! csak épp nektek) hogy az ellenkezője megszűnt, nincs, hiánycikk…
van pl. “elfogadás klub”, de nem találtam a “kirekesztés klubot”, kínomban végig próbáltam a “kirekesztett”, “kizárt”, “szegregált” stb-t de semmi
és van ez a “lájkolás” meg “láwolás”… szükségem lenne alsó hangon “unlájk” “dóntlájk” “dontláw” gombokra, sőt inkább “hate”-re
ahol én nézem ott sajnos nincs…
Kábé két perce posztoltam újat, még meleg! na ott nem is lesz szükség diszlájk gombra, efelől én kezeskedem!
Az anekdotához hozzátartozik, hogy ez a film volt Hitler kedvence. Többek között ezért is hívatta be Goebbels Langot, akire furcsán néztek a megbízott emberkék. “De miniszterúr! Lang köztudottan zsidó származású…”. Erre volt az a válasz “hogy ki zsidó és ki nem, azt én döntöm el…”
Köszi a kiegészítést, így teljes! Imádom az ilyen sztorikat.
Nagyon szeretem ezt a filmet, köszönet megint csak az élményért.