Kollárik Péter múltidéző sci-fi magazinja

Bernard Werber: A hangyák

Bernard Werber: A hangyák

2010-nov-19

Amellett, hogy a tudományos fantasztikum iránt érdeklődőknek kihagyhatatlan gyöngyszem ez a regény, nekem különösképpen csemegének számít, hiszen köztudottan vonzódom a hangyákhoz. Valószínűleg a méretváltozásos sci-fi iránti rajongásom lehet ennek oka, hiszen mindig is gyanítottam, hogy ezeknek a parányi lényeknek az életéről jóval több minden kiderülne, ha nem innen fentről, hanem az ő szintjükről tanulmányoznánk őket. (A “szint” szó itt most nem csak térbelileg értendő.) Bernard Werber könyve minden sejtésemet igazolta, sőt, jóval több mindent kaptam tőle, mint amire számítottam.

Három szálon fut a történet cselekménye. A főszereplő (főszereplő? inkább úgy fogalmazok: az első szereplő, akit megismerünk a könyvben), Jonathan Wells örököl egy házat rovarkutató nagybátyjától, s az örökség mellé egy szigorú figyelmeztetés is jár: Edmond bácsi üzenetében óva inti, hogy akár ő, akár a család bármelyik tagja lemerészkedjen a pincébe. Természetesen le fog; ő is, majd később a családtagok is apránként ott kötnek ki, és soha nem látja többé senki sem őket, sem a tűzoltókat, majd később a rendőröket és a nyomozókat sem. Ez az egyik cselekményszál, a szövegnek úgy egyötöd részét teszi ki, talán még annyit sem. A másik (5%-ot ha igénybe vevő) szál tulajdonképpen egy-két részlet Edmond bácsi feljegyzéseiből, az évek hosszú során összegyűjtött enciklopédia alighanem a történetben fölmerülő nem kevés rejtély kulcsa lesz, míg a maradék háromnegyed rész egy vöröshangya-kolónia életéről szól.

Elképesztő részletességgel tárja elénk a rovarbirodalom sorsát néhány főszereplőjük szemszögéből, egészen a tavaszi ébredéstől kezdve; én így, ennyire aprólékosan megírva még sohasem olvastam hangyákról, egy tudományos igényű szakkönyvnek is a becsületére válna ennyi felhalmozott és a dramaturgiailag a legjobb helyeken elcsöpögtetett információ. Csakhogy az író a saját eszközeivel annyira közel hozza hozzánk a csepp jószágokat, hogy szinte mi is közülük valónak érezzük magunkat az olvasása közben. Máshogy tekintünk egy ártalmatlannak tűnő katicabogárra, velük együtt rettegünk a minigolf-pálya bizarr világán, feromon-alapú kommunikációjukat pedig tökéletesen érthetővé varázsolja az író, ám ezekkel a kvázi-megszemélyesítős trükkökkel olyan ügyesen bánik, hogy nem alacsonyítja diznis állatkákká a szereplőit: megmaradnak annak, amik: ízeltlábúaknak.

Gondolható már az első pillanattól, hogy a három szálnak előbb vagy utóbb kereszteződnie kell majd, viszont olvasás közben végig tipródhatunk ennek hogyanja miatt. Ez jellemzően az a könyv, amelyről egy ajánlóban vagy kedvcsinálóban többet lehetetlenség elmondani, pedig úgy, de úgy kikívánkozna belőlem a vége! Ehelyett csak annyit kötök kedves olvasóim orrára, hogy olvasás közben egy pillanatra sem bántam, hogy belekezdtem, mivel vérbeli science fiction, a megoldása pláne, az ilyet tanítani kellene – egyedül az bánt, hogy bár a közben felmerülő kérdésekre választ kapok, mégis hiányzik a megnyugtató végkifejlet; ez pedig annak köszönhető, hogy  A hangyák (alcíme: Közeleg a hangyák napja) egy trilógia első kötete, elvileg követi még A hangyák napja és A hangyák forradalma. Hogy a folytatásokat kiadják-e magyarul, azt egyelőre még nem tudom. Mindenesetre megemelem a kalapom Bernard Werber előtt. A hangyákban minden megvan, ami egy mohó sf-kedvelő szemének és szájának az ingere: frissesség, újszerűség (nekem: a regény ui. 1991-ben íródott), ötlettobzódás (a kitűnő alapötlet mellé), magabiztos tollal az elsőtől az utolsó oldalig lebilincselő történetvezetés. Ez az ember egy zseni, márpedig ritkán ragadtatom magamat ilyen minősítésre.


11 comments

  1. Felvettem a listámra :-)
    (hangyás vagyok)

  2. Na, itt az alkalom, hogy beszerezz egy hangyafarmot végre. Illetve nem, majd tavasszal lesz itt az alkalom.:)

  3. Avatar of Chelloveck

    Nekem is ez volt az első gondolatom a könyv felénél!! :) (Sőt, az eredeti koncepciója az ismertetőnek az volt, hogy az első bekezdésben belinkelem a te hangyafarmodat is.)
    Viszont a könyv elolvasása után nem hiszem, hogy ezt meg is valósítom…

    Hű, nem nagyon bírom visszafogni magam. Olyan spoilerozhatnékom van!

  4. Honnan hallottál a könyvről?

  5. Avatar of Chelloveck

    Még nagyon régen az IG-n Myrtille léthehozott egy Bernard Werber csoportot. Rajta kívül csak Texaco Benzin volt tag. Akkoriban beszéltük, hogy van ez a hangyás könyve a faszinak (2006-ban adta ki a Konkrét Könyvek). Terveztem is az elolvasását, de valahogy eddig nem került rá sor, aztán a múltkor a Keleti pályaudvaron megláttam ötszáz forintért, és azonnal birtokba vettem.

  6. Avatar of búkfaló bill

    (390 farkasfog a Könyvudvarban, de megörültem neki)

  7. Komolyan mondom, Bill, de te is! Faszomat! Lassan egy hete itt szopok! Na mindegy, olvasd el, aztán megbeszéljük! Még egy hangyányi maradt belőle! :P

  8. Nem. Majd mesélek. Egyre szarabb. Döglök meg bele.

  9. Avatar of búkfaló bill

    Ne tedd. Inkább foglald el magad A bábjátékossal, vagy olvass, fordíts, bármivel. Idővel jobb kell, hogy legyen.

Leave a Reply

Page optimized by WP Minify WordPress Plugin