2011-okt-25
(Tudom: tavasz van!)
Régen jelentkeztem hírekkel, legalábbis itt, a blogomon. Mostanában tartózkodtam az énposzt jellegű írásoktól, de a kategóriában azért van helye az ilyesminek; nem is tudom, miért szégyenlősködöm. Itt-ott, különféle netes felületeken azért elrikkantom magam néha, de tényleg az a korrekt, hogy itt számoljak be a könyv alakulásának fontosabb eseményeiről.
Több, mint egy éve, 2010. október 20-án jelentettem be, hogy elkezdtem dolgozni a könyvön. Nagyvonalúan a tavaszt jelöltem meg befejezésnek, és milyen jó, hogy nem készültem el vele addigra! Hirtelen lendülettel meg is csináltam tavaszra a könyvnek kábé a felét, belülről kifelé építkezéssel, tehát maga a váz azóta is itt van, de hetek (hónapok) óta nem nyúltam hozzá, talán az itt közölt rövid részlet volt az utolsó érdemi tudósítás. (Sajnos nem úgy áll most az életem, hogy gőzerővel dolgozhatnék rajta; határidős melóval is szopok, pedig nem akartam szopni; meg ugye vízzel főzök s még az ág is húz stb.) Ám ez korántsem jelenti, hogy nincsenek fejlemények, sőt!! És az eddigi eredmények mind-mind igen kemény munkáról tanúskodnak, ne röhögjetek már, tényleg így van na.
A Chelloveck olvasóinak kedvéért most összegyűjtöttem a legfontosabb (tényleg csak a legfontosabb) fordulópontokat a könyv életében.
Ray Harryhausen © Randall William Cook
– Szóval miután elkezdtem igen intenzíven csodásítani magamat és művemet (autodidakta módon fejlesztettem tökélyre az önpromót, de ehhez a szakmához szerintem kell ez), az első komolyabb fejlemény az volt, hogy Bob Eggleton január 22-én felajánlotta: saját árfolyama töredékéért (egyhatodáért) borítót készít a könyvemnek.
– Június 14-én Phil Tippett harmadik generációs stopmotion-hős és -túlélő (tauntaun, lépegetők, go-motion majd Jurassic Park, Starship Troopers stb.) írt nekem egy előszót a könyvhöz. Úgy kábé ezen a ponton éreztem azt, hogy az élettől én többet nem nagyon kívánhatok; szívesen elmagyarázom, miért, de a lelkem mélyén jobban örülnék, ha nem kellene.
– Egy héttel később, június 22-én tízoldalas, kézzel írott levelet kaptam a clevelandi David Massarótól, aki az ötvenes évektől kezdve baráti viszonyt ápolt Ray Harryhausennel, kábé a kilencvenes évekig a Harryhausen-jelenség mindentudó hálaisten pápájának számított, és a sufnijában még most is bőröndnyi levelezés található.
– Augusztus 30-án egy neves magyar ügynökség képviselője kvázi érdeklődött az angol verzióval kapcsolatban, egy esetleges külföldi megjelenés miatt. A dolog elbizonytalanított sok mindenben, a kapcsolatot formálisan felvettem, de egyelőre minden függőben van a részemről. Meg fogom tenni a kellő lépéseket a kellő időben; mindenesetre meghatódtam.
(– A bejelentéstől számított egy év alatt rengeteg ismeretségre szert tettem. Ha az előzetes ígéretemhez igazodva márciusban kiengedem a könyvet a gépből… eh, de jó, hogy nem engedtem ki!!!)
– És ami miatt az egész bejegyzés megszületett: tegnap megkeresett Harryhausen amerikai ügynöke, Arnold Kunert producer, a „Ray Harryhausen Presents” hetven éves góréja, a mindentudó, a faszi, aki kikampányolta Ray életmű-Oscarját és Walk of Fame- csillagát a kilencvenes években. Még egyszer mondom: megkeresett. Nem én őt! Ő engem!! A YouTube-csatornámon keresztül talált meg, ott hagyott üzenetet, és először azt hittem, valaki ökörködik velem. Viszont Facebookba és LinkedInbe beírtam a mellékelt e-mail címet, és tényleg ő az! Felajánlotta vágod FELAJÁNLOTTA!! hogy nagyon szívesen segít a könyvben!!
Ray Harryhausen © Randall William Cook
Ettől az egy dologtól fostam egy kicsit. Hogy mi van, ha valakinek nem tetszik a ténykedésem. Ha valakinek a tyúkszemére lépek vele. Ha valaki megtiltja, hogy megírjam.
Ehhez képest Mr. Kunert a következőkkel zárja levelét (amit ma már rendes ímélbe kaptam): „I am available anytime to assist you. Getting Harryhausen’s legacy accurately on paper is important to me and his millions of other admirers.” – És Mr. Kunert még egy pár kaput meg tud nyitni előttem – akár szó szerinti értelemben vett kaput is. 
Ne értsetek félre, gyerekek. Nem dicsekedni akarok. Nem a saját fontosságomat hangsúlyozom most. Vegyük ezt egy esetlen magyarázkodásnak arra, miért késik egy hangyányit a könyv. Miért jobb mindenkinek, ha nem az idén jön ki.
Mert azért alakul ez!
Related articles according to YARPP:
Chello, hogy tőled lopjak egy picit, ez egy hálaisten poszt.
A hosszadalmas vajúdás, ami a Bábjátékos születését megelőzi, személy szerint nekem olyan, mint az advent hangulata.
A várakozás ideje, azé a várakozásé, izgatott, jóleső feszültségé, mely idő alatt annak a biztos tudatában dédelgetem magamban a -nem, nem reményt, hanem-, bizonyosságot, hogy valami egetrengetően értékeset, egyedit és csodálatosat fogsz létrehozni.
Imádlak, ugye tudod.
A Blues Brothers ugye megvan?
“We’re on a mission from God.”
Chello, szerintem az Isten is úgy akarja, hogy ez a könyv összejöjjön – legalábbis nem lehet véletlen az,hogy ilyen sokan részt akarnak venni a könyvedben. Na meg ezek után hogyha holnap jelenne meg, az se lenne elég hamar…
király vagy Chello
szerintem egyáltalán nem baj, hogy érleled az anyagot 
és hogy sokan segítenek, az külön öröm, úgyhogy hajrá! 
Az a hálaisten, hogy megírod ezt a könyvet! Önmagában!
Nagyon örülök, hogy beszámoltál a fejleményekről, mivel
1. már kíváncsi voltam
2. jólesett egy ilyen lelkes, pozitív posztot olvasni.
Az előjegyzésemet fenntartom.
Petya!
Öreg, megfáradt ember vagyok…
Nem sok van már hátra számomra a dolgokból, úgyhogy légy szíves írd meg azt a könyvet, mert el akarom olvasni…
Hajrá-hajrá, hip-hip hurrá!!!!
DBL, az Öreg…
Örülök neki.
Na kedves Barátom! Itt az idő,hogy szunnyado tehetséged végre szárnyra kelljen,repülj,és alkoss!