Ezt a játékot Anya találta Benedeknek: milliófunkciós barkácsasztal egy Asimov tollára való, beszélő, segítőkész robotszakival, aki annyira profi, hogy szerintem még a három törvényt sem felejtették ki belőle.
'Az Élet, a Világmindenség meg Minden' kategória archívuma.
Merje valaki azt mondani ezek után, hogy nincs eléggé science fiction szellemben nevelve Kollárikéknál a gyerek!
2007. november. 9. Az Élet, a Világmindenség meg Minden-ban. 9 HozzászólásÚjabb információk a ZsPD zsűrijéről
2007. október. 18. Az Élet, a Világmindenség meg Minden-ban. 7 HozzászólásAkár ki is tehetném mottónak azt a mondatot, amely E. M. Braithwaite Tiszteletbeli fehér c. könyve magyar kiadásának borítóján is olvasható: „Csak neveket ne.” Nem bántásként írom ugyanis a bejegyzést, csak érdekességképpen.
Véletlen egybeesésként éppen akkor jelent meg az egyik általam látogatott blogban egy könyvismertető, amikor több, általam látogatott oldalon ismét szóba került a Zsoldos Péter díj. Aztán a szóban forgó könyvkritikával kapcsolatban egy másik oldalon a következő hozzászólást találtam (részlet):
„Enyhén szólva is felháborodtam az úr kritikáján. Ahogy olvastam, egyre jobban jött le, hogy egy bunkó fickó, aki annyira el van telve magától, hogy megnyerte azt a díjat (lehet most műveletlennek fogok tűnni, de nem igazán tudom mi is ez a díj, de ha ő nyerte meg, akkor igazán szánalmas zsűrije lehet).”
Így legalább az én oldalamon is található valami a Díjjal és a zsűrivel kapcsolatban. Csak azt nem tudom, az ilyenen sírni illik-e vagy nevetni. Én – csúnya dolog vagy sem – biza elnevettem magam.
Nahát, most látom, hogy Kunta Kintének az utolsó szökési kísérlete után még mindig több lába volt, mint ahány bejegyzés az elmúlt egy hónap során az én blogomba bekerült!
2007. szeptember. 26. Az Élet, a Világmindenség meg Minden-ban. 9 HozzászólásHamarosan fellélegezhetek, ugyanis most már tényleg célegyenesben vagyok egy sok szégyenkezésre okot adóan, botrányosan elhúzódó határidős munkámmal, egy feminista-antimilitarista ökoscifi fordításával. A következő bejegyzés időpontját attól teszem függővé, hogy ennek a pofátlan módon kizárólag mézesmadzagként funkcionáló és az ég egy adta világon semmiről sem szóló postnak a hatására hány látogatót fog kijelezni nekem a látogatókat számon tartó gépagy, az A-stat. Ha megbizonyosodtam róla, hogy még mindig örömest járnátok ide, ígérem, olyan gyorsan visszajövök hozzátok, mint Kunta a fehér Massa ültetvényére.
Még a végén átugrálnak itt nekünk azok a fránya marslakók!
2007. augusztus. 14. Az Élet, a Világmindenség meg Minden-ban. 14 HozzászólásKapam ma egy kör-emailt, és feltételezem, hogy még sokan meg fogják kapni. Hogy senkit ne érjen nagy csalódás, szólok is gyorsan, hogy ez egy baromság, minden évben elkezdi küldözgetni valami fatökű, mellesleg én is ilyen munkahelyen szeretnék dolgozni, ahol az a legnagyobb gondom, hogy idiótaságokat fogadjak és továbbítsak mélben.
Mars
Vagy más néven, a vörös bolygó, káprázatos látványt fog nyújtani!
Tehát ne felejtsd el augusztus folyamán figyelni az éjszakai égboltot, de különösen…
Augusztus 27-én
Nyugodtan feküdj le aludni augusztus 27-én. 
Ebben a hónapban, a Föld és a Mars olyan mértékben közelíti meg egymást, amire még nem volt példa az emberiség írott történelme során.
A Jupiter Marsra gyakorolt tömegvonzása és ezáltal pályájának eltorzítása még a csillagászok számára sem teljesen kiszátható, de az biztos, hogy a Mars legalább 5000 éve nem volt ily közel a Földhöz és akár 60000 év is eltelhet, mire legközelebb ez az esemény bekövetkezik.
Legközelebb talán 2287-ben lesz ismét ilyen közel a Mars!
Na, ezt akkor vajon hogyan SZÁTOTTÁK ki???
Mihez kell hatvanezret hozzáadni, hogy ez legyen a végeredmény? 
A két bolygó közti távolság augusztus 27-én lesz a legkisebb, amikor is a Mars mindössze 34,649,589 mérföldre lesz a Földtöl.
Aznap éjjel (a Holdat leszámítva) a Mars lesz a legfényesebb égitest az éjszakai égbolton.
Szabad szemmel nézve a Mars ugyanakkorának látszik majd, mint a telihold!
A Marsot rendkívül egyszerü lesz majd megtalálni, lévén ugyanolyan nagynak látszik majd, mint a telihold.
Huhú, egy ilyet pedig de megnéztem volna!!! 
Augusztus elejétöl este 10-kor jelenik meg a keleti égbolton és hajnali 3-kor éri el az azimutot.
Augusztus végére, mikor a két bolygó a legközelebb kerül egymáshoz, a Mars az este leszálltakor kel majd és hajnali 12:30-kor lesz a legmagasabban.
Így igen kényelmesen megfigyelhetsz majd valamit, amit még senki sem látott az emberiség írott történelme során.
Tehát ne feledd augusztus folyamán figyelemmel kísérni, ahogy a Mars egyre fényesebbé válik az égbolton.
Osszd meg ezt az élményt a gyermekeiddel és unokáiddal… MIVEL EGYETLEN EGY MA ÉLÖ EMBER SEM LÁTHATJA EZT MÉG EGYSZER!
De sajnos mi sem. Akit érdekel a Mars, olvasson inkább Burroughst vagy K. S. Robinsont.
Megrázó sorsok, kegyetlen tragédiák. Emberi történetek
2007. július. 10. Az Élet, a Világmindenség meg Minden-ban. 13 HozzászólásSayednél egyszer már kitárgyaltuk a kukásautót, és Ganxsta Zolee óta azt is sejtjük, hogy minden kisfiú szeretett volna kukás lenni – nos, az az igazság, hogy én nem tartoztam közéjük. No nem azért, mintha nem tiszteltem volna kellőképpen a kukásokat vagy netán lenéztem volna a kukás hivatást, ellenkezőleg! Nekem is mindig imponált a belőlük áradó állandó felhőtlen jókedv és a végtelen szabadság ígérete: ez teljesen természetes.
Csakhogy a kukásautót az én számomra mindig körüllengte valami megmagyarázhatatlan, rejtélyes hiányérzet, valami gyötrő balsejtelem, valami iszonyú sorstragédia képzete, ám ez az érzés csak nyomasztón lappangott a kétkedés homályában, és a valós oka sehogyan sem akart körvonalazódni. A színében is vidám kukásautóra valami miatt mindig a kínzó boldogtalanság árnyéka vetült, s a magyarázat hiánya csak még jobban sajdította tipródó gyermeki lelkemet. Felnőttkoromra sem változott meg a helyzet, és már azt hittem, egész életemet ebben a szívet mardosó szorongásban kell eltöltenem.
Ma viszont, miközben délutáni megérdemelt szieszta gyanánt a Gyerek játszószőnyegén aludtam a földön, meghallottam az utcában serén
ykedő kukásokat és autójuk jellegzetes neszeit, és félálmomban teljesen váratlanul, oly sok hiábavaló év múltán rám tört A Megvilágosodás!
Apollo 11!
Az Apollo 11-nél ugyanaz volt a leosztás, mint a kukásautó esetében!
Míg Neil és Buzz önfeledten randalírozott a szürke porban, ahová ember még nem merészkedett, Michael Collins szegény odafönn gubbasztott Hold körüli pályán a vacak tragacsában, mint a majom a köszörűkövön.
A kukásautó vezetője is mit csinál? Gázt ad, gyorsít, lassít, megáll – és közben kimarad a kaland lényegi részéből.
Elmondhatatlanul megkönnyebbültem, hogy végre megoldódott ez a problémám is, noha a kukásautó sofőrjének sanyarú helyzetén ez mit sem változtat. Viszont a mai nappal szentül megfogadom, hogy a jövőben sokkal együttérzőbb leszek velük szemben.
És már nem fog elemészteni az égő bizonytalanság, ha meghallom a kukásautó zörgését.
HungaroCon, Salgótarján - Ez most tényleg kricsálás
2007. június. 22. Az Élet, a Világmindenség meg Minden és Sokadik típusú találkozások-ban. 26 HozzászólásÁ, a fene megette a HungaroCont. Kicsit most csalódott is vagyok.
Friss apukaként nem ringattam magam illúziókba, az elejétől fogva tudtam, hogy nem mehetek el háromnapos-ottalvósra, és nagy nehezen beletörődtem, hogy egy nap is több, mint a semmi. Aztán ma 
jutottam el odáig, hogy megnézzem a programtervet, és szomorúan láttam, hogy minden nap van olyan programpont, amit nem szívesen hagynék ki.
A legelső napon mehetnék Antal Józsefes íróolvasóra. Antal József nem az a fajta faszi, akivel mindennap összefut az enber, mert kint lakik az isten háta mögött Amerikában. Nagyjából hasonló a helyzet a Csupor Bélás íróolvasóval is, amelyet vasárnapra tettek. Remek. Ha meg azt csinálom, hogy a szombatit kihagyom, és pénteken meg vasárnap lemegyek, az nem is olyan feltűnően családhanyagolós megoldás, az is egy nagy baromság, mert a programban 1) írják, hogy van EBÉD, 2) érdekelne, mit gondol Bihari Péter a sf jövőjéről, de még ez lenne a legkisebb gond, mert vele talán egyszer összeülhetnék magánban is, hiszen a világ kicsiségéből kifolyólag egy általánosba jártunk Miskolcon 3) érdekelne a díjkiosztó is.
Nyugodtan írjátok meg, ha van használható ötletetek, mert én jelenleg ott tartok, hogy mindjárt nem megyek sehová, de az meg nektek nem lenne jó.
Mi már nem is olvassuk a sci-fit, hanem éljük
2007. június. 15. Az Élet, a Világmindenség meg Minden és Csak science fiction-ban. 12 HozzászólásLassan már Daták fognak járkálni körülöttünk, C-3PO úgy ahogy van, kimaradt a robotevolúcióból, és Asimov Andrew-ja is rengeteg fölösleges lépést kihagyhatott volna, ha ezt hamarabb tudjuk.
Ebben a hónapban olvastam ugyanis a nagy hírt, először egy rookiebot nevű figura blogjában, később a Reuters oldalán, hogy a Mejdzsi Egyetem Robottani Tanszékén elkészítettek egy Kansei (a továbbiakban Kanszej) nevű robotot. Beszélő neve van, a „kanszej” ugyanis azt jelenti, hogy „fogékonyság, érzék” .
Harminchat különféle arckifejezésre képes a szilikonos képivel, ezekből válogat, ha meghall egy szót. (Önfejlesztő adatbázisa eddig állítólag félmillió szót ismer.)
Azért emmán döfi. Íme két arckifejezés a repertoárból:
Ilyen képet vág, ha azt a szót hallja, hogy „bomba”:
Édes pofa!
Beszédfelismerő szoftverrel és egy hangszóróval is rendelkezik, úgyhogy ha valamikor eszébe jut valami, majd szól.
Érdemes lenne ezt a jóképű Kanszejt egyesíteni a Sisterling blogjában bemutatott barkochbázó „mesterséges intelligenciával”. Mekkora egy bamba bumburnyák lenne belőle, istenem!
A japánok azt állítják, hogy a “szusi” szóra például nagyon vidáman mosolyog.
Vehetnénk neki is egy “I love körömpörkölt” feliratú pólót, mint amilyet Miyazaki Jun barátunk kapott a születésnapjára!
Végeláthatatlan szóáradat egy önmagától kiépült koncepció kalandos, izgalmakban gazdag történetéről, enyhén tudathasadásos állapotban, szeretettel
2007. május. 30. Az Élet, a Világmindenség meg Minden és Gépnarancs-ban. 23 HozzászólásMivel egy egész ország türelmetlenül várja –––
(– Mit egy egész ország?! Az A-Stat szerint tizenhárom ország…!
– Jól van, maradjál már a hülye bunkó nagyképű beszólásaiddal, te paraszt!)
Szóval mivel kaptam jelzéseket, hogy néhányan igényt tartanának a körülöttem terjengő gépnarancsszínű köd mibenlétének magyarázatára, elérkezettnek látom az időt, hogy lerántsam a leplet.
Szeretem Anthony Burgess Gépnarancsát, de ez még nem elég indok. Hajnóczy Pétert is szeretem, mégsem M. a nicknevem; ennél azért többről van szó. Ám a félreértések elkerülése végett leszögezem, hogy nem vagyok egy fanatikus Alex-rajongó, sem egy mindentudó okostojás Burgess-guru.
Előre szólok, hogy szövevényes és fordulatos, ámde hosszú történet következik, mégis kénytelenek lesztek végigolvasni, mert ki fogom kérdezni, és könyörtelenül bevágom az egyest, ha nem figyelt valaki.
Az egész egy ártatlan elektronikus levélcímmel kezdődött. Egy időben gyakran váltogattam az e-mailcímeimet; voltam hotos, frees, citrós és még yahoos is, egy dologhoz azonban a körmöm szakadtáig ragaszkodtam: a @ előtt mindig kollarikpeter legyen, nehogy elfelejtsem. Amikor azonban rátaláltam a gmailre (akkoriban az elégítette ki az igényeimet), döbbenten tapasztaltam, hogy a kollarikpeter azonosító már foglalt… Hm.
Iszonyú sokáig tanakodtam, mitévő legyek. Úgy éreztem, ha már le kell mondanom a saját nevemről, valami olyan azonosítót kell találnom, hogy mindenki szitkozódjon, ha le kell írnia, nekem mégis kedves legyen. És mivel akkoriban egy utolsó szar szemét rohadék voltam –––
(– Most nem az vagy?
– Kuss.)
… szar szemét rohadék voltam, egy szép napon egyszer csak eljött a megvilágosodás: grjáznüj brácsnüj! Természetesen eredeti helyesírással, hogy még idegesítőbb legyen (és hogy ne legyen benne ü betű). Így lett az azonosítóm grahzny.bratchny.
Fogalmam sem volt róla, hogy e köré majdan egy egész „inkognitó” koncepciója fog épülni, eszem ágában nem volt magamnak internetes becenevet találni, 2004-ben a Solariára is mint kollarik jelentkeztem be. Tartózkodási helynek Budapest XI. volt megjelölve, avatáromnak pedig Boris Karloffot választottam.
Csakhogy egyszer eszembe jutott ám, hogy aláírást készítsek a fórumhozzászólásokhoz. Nem tudom, mi ütött belém, de úgy éreztem, életemnek azon szakaszában járok, amikor érdemes nem elfelejteni, hogy milyen enber voltam valaha, ezért frappánsnak éreztem a Gépnarancs búcsúmondatait választani. ( „But you, O my brothers, remember sometimes thy little Alex that was. Amen. And all that cal.” Akkor még szó szerint idéztem, Alex volt a kollarik helyén.)
Na, hála istennek sikerült egy merő kuplerájt szerveznem solariás személyazonosságom köré. Ott kommandózott egy „thy little Alex” aláírású, tizenegyedik kerületi Frankenstein-szörnye, a feje fölött a semmitmondó kollarik azonosítóval – mint kikötői munkás. Gratulálok. Amikor Őrmezőt lecseréltem a Karóva tejbárra, sem lett sokkal rózsásabb a helyzet.
Egyre jobban úrrá lett rajtam a legmélyebb kétségbeesés. Egy dologban biztos voltam: Borisnak mennie kell. (Ráadásul feltűnt, hogy Zamorano, a fedélzeti szamuráj is őt használja, ráadásul sokkal régebb óta.) Mivel hülye vagyok a számítógépekhez és az internethez, képtelen voltam kicsi Alexes avatárt készíteni, mert mindig túl sok lett a kilobájt, végül egy netes oldalon találtam egyet, de valamiért nem működött más gépeken, csakis az otthonin, ott sem mindig.
A rangom is aggasztott. Most már, hogy majdnem teljesen átvedlettem Alexszé, nem lehettem matróz, sem körletmester, nem lehetett munkám. Felvettem a kapcsolatot Delenn-nel (kissé meg voltam még szeppenve akkoriban a hozzátok hasonló netes brigantiktól 
), és kikönyörögtem magamnak egy „Öreg drúg” rangot. Telitalálatnak éreztem. Dee bábaasszony kedves volt, megadta, és még az avatárt is kikalapálta. Netes személyazonosságom a Solarián hosszas vajúdás után megszületett, a köldökzsinór elvágattatott.
Dehogyis akartam én blogger lenni, leszartam az egészet, annyit tudtam, hogy Gyurcsány Ferinek is van internetes naplója, ezen kívül semmi mást. Pedig tizenéves koromban én is vezettem naplót, csakhogy nem értettem, minek az ilyesmit az internetre tenni. Nem akartam magamat egy „trendi” (grrr) pasasnak érezni, amikor egyébként is rühellem ezt az egész XXI. századot. Egyre többször fordult elő azonban, hogy gúglkeresőzés közben egyszer csak valakinek a blogjában találtam magamat.
Aztán egy napon a Solaria linkajánlójában figyelmes lettem az sfblogsra. Abban a pillanatban tudtam, hogy ott a helyem, egyedül azért, mert az a két betű (SF) megragadott és nem eresztett. Úgy éreztem, ha van egy kollarikpeter.sfblogs.net a tulajdonomban, az olyan tiszteletet parancsoló dolog. Sci-fi blog! Ez kell nekem! Itt aztán foshatom a szót!
Nem tudtam még, hogy ez a blogoszféra ilyen remek kis közösség, de nem tartott sokáig rájönni. Arra még hamarabb rájöttem, hogy szükségem lesz egy úgynevezett „nickname”-re, mert addig a saját nevem legkülönfélébb variációival regisztráltam mindenfelé, és egy idő után már követhetetlen volt, hol miként szereplek. Amikor beírtam az e-mailcímet a regisztrációhoz, persze beugrott kicsi Alex képe, de tudtam: egy visszahúzódóbb, szerényebb nicket kell választanom, amit később sem bánok majd meg. Ez lett a chelloveck. Oroszul azt jelenti: enber. Ha megnézitek (bátran, írjátok le a kettőt egymás mellé vagy alá), szerkezetileg még hasonlít is a vezetéknevemre egy picit. A címet (Egy sztárüjforma csolovek kricsálása) úgy érzem, az előző bejegyzésben megmagyaráztam.
Eredetileg az volt a terv, hogy naccatszlengben írom az egészet – nem bántam meg, hogy nem így tettem. Profibb lenne, az szentigaz, de kétségtelen, hogy kevesebben olvasnák. A skint elég hamar lecseréltem gépnarancsosra, mihinst rájöttem, hogyan kell, és mihinst rájöttem hogy ezt mások olvassák! sőt én is olvashatom másokét! (Azt a fekete-fehér változatot egy ideig nem láthatták a firefokszosok.)
Egyenes út vezetett az SFportalos regisztrációhoz – ez idő tájt ismertem meg Ilonát, Junt és Sanyit az íróolvasón –, ott már chelloveckként regisztráltam egy magabiztos avatárral a birtokomban. Ekkor történt, hogy a solariás aláírásban is kicseréltem az Alexet kollarikra, ugyanis az SFportalosban így írtam alá, hogy tudassam: a két személy (chelloveck és kollarik) ugyanaz.
Megtisztelő volt Odo felkérése, hogy írjak Burgessről egy megemlékezést a Solarián. Egy kicsit fájlalom, hogy csak szs-tól kaptam a cikkemről szöveges értékelést.
Közben a ff fejléc helyett egyre inkább vágytam egy mutatósabbra, és végül sikerült egy olyat összeeszkábálnom, amely egyszersmind utalás rá, hogy bárhol is legyek regisztrált tag (SFportal, Abyss, SciFi.hu és ki tudja, mi jön még), azért a Solaria volt az első hely, ahol megismerkedtem ezzel a felemás virtuális léttel, annak minden örömével és bosszúságával.
Az SFblogstól viszont ugyancsak rengeteget szépet kaptam. Zsenge ifjúkorom óta van két legjobb barátom: Farkas Petya és Károly Peti (három Péter, EZ milyen fasza!), zenei ízlésünk is hasonló, és mindhárman imádjuk a sci-fit, de a blogolásnak köszönhetően rá kellett jönnöm arra, hogy hiába van tele ez a vónnüj világ elcseszettebbnél elcseszettebb glúpüj barommal, azért lehet még értékes enbereket is találni.
Lassan most már jöhetnek az ellenségek.
(– Jaj de kurva hosszú ez a szar, sok van még hátra?
– Pofa súlyba, te malyom.)
Most pedig szeretném megkérni hozzászólóimat és olvasóimat, hogy ha úgy tartja kedvük, osszák már meg alant a nickjük vagy az álnevük eredetét. Néhányra magamtól is rá tudok jönni (a Laikus pl. túlzott szerénység eredménye, a cOrpus egy vezetéknév találó anagrammája, a Flesy ugyancsak egy vezetéknév játékos becézése, a balfrásznak mindenki a végére járhat az író saját oldalain, a Sisterling pedig képezheti akár egy újabb bejegyzés tárgyát), de biztos vagyok benne, hogy érdekes lehet megtudni, a többiek milyen megfontolásból választották ki a világhálón használt becenevüket illetve az írói álnevüket. Epekedve várjuk.
Karinthy: “Találkozás egy fiatalemberrel”? - Piha!
2007. május. 29. Az Élet, a Világmindenség meg Minden és Gépnarancs-ban. 3 HozzászólásMegnyílt a dimenziókapu, vagy egy gigászi kéz zsebkendőként meggyűrte a téridő-kontinuumot; az is lehet, hogy csak most van felnövőben az előttem eddig titokban tartott klónom, mindenesetre létezik egy littlealex nevű ifjú blogger.
Az az érdekes, hogy hajszál híján én is littlealex lettem - solariás adatlapomból ez logikusan következhetett volna -, de 
aztán úgy éreztem, én inkább csak egy egyre átlagosabbá váló chelloveck vagyok: egy sztárüjforma csolovek, egyfajta “bigalex”, aki már nem lázad olyan látványosan, aki szégyenszemre beállt a sorba, és nincs már bítva a világgal, csupán kricsálás, az is csak módjával. Azzá lettem, ami ellen F. Alexander toll-kardjával síkra szállt.
Na, kellő érdeklődés esetén egyszer már nekiülök, és elmesélem, honnan is ez az egész burgesses koncepció.
Jó, nem hazudok: kellő érdeklődés híján is.
Szerintem senki sem tud olyan enbert mutatni nekem, akinél nem gyerekkorban kezdődött a science fiction iránti rajongás. Éppen ezért bátran merem ajánlani a naplómat a legsüldőbb korúaknak is, csak először nekik is összehozok gyorsan egy film- és egy könyvajánlót.
Kedves gyerekek! Péter bácsi éppen a teszkóban nézegette a tündibündi dévédéket, amikor figyelmes lett a Bundás és Rozsdás című, általa eddig ismeretlen, 8 lemezből álló utyuluputyulu mesesorozatra. A mese egyik fő erényét a gyártó bácsik és nénik fel is tüntették a lemezborítón:
Úgyhogy, kedves gyerekek, nem kell attól félnetek, hogy Rozsdás le találja rúgni Bundás veséjét mérgében, amiért Bundi előzőleg elküldte őt a kurva anyjába.
Nagyobbacska lurkóknak jó hír, hogy hamarosan megjelenik a Harry Potter sorozat várva várt hetedik kötete; lesz már megint mit olvasni. Amerikai kispajtásaitok már 12 millió darabot megrendeltek belőle, pedig még ki sem jött a nyomdából. A talpraesett marketingstratéga felnőttek persze nem bízzák a véletlenre, hiszen javában folyik a There Will Soon Be 7. című beharangozó kampány, már gyártják milliószámra a Harry Potter rajongók számára értékes csecsebecséket. Lisa Holton néni mondta is, hogy ez az esemény sokkal több lesz, mint egy egyszerű könyvpremier, ez a HP-mozgalom és az olvasás örömének ünnepe (sőt, még lemosható varázstetoválást is lehet majd vásárolni pénzért). Mi több, megjelentetnek speciális tokban egy eksztra változatot is a könyvből, hogy még jobban megszerettesse Veletek az olvasást; hatvanöt dollárért a tiétek lehet.
Mindegy, inkább befogom a billentyűzetemet, mert rosszat nem akarok írni, jót nem nagyon tudok, ráadásul rettegek is, hogy jönnek a HP-rajongók, és Bundással ellentétben én nem úszom meg szárazon.
Ma olyan sci-fi oldalon jártam, hogy csak na! Tiszta science fiction volt ott minden, az általam eddig ismert oldalak elbújhatnak mellette.
Pedig csak egy blogról van szó. Ám ebben a blogban írók beszélgettek – a jövőről. (Hoppá!) Szóba kerültek ám holmi apró, fél méteres testmagasságú, kezeslábast viselő lények is, akik inváziós céllal érkeznek.
Ugyanis az egyikükhöz kisbaba fog költözni nemsokára. Kollégája azon elmélkedett, hogy ő még csak barátkozik a gondolattal, csak sokat tűnődött rajta, vajon azután hogyan fog menni neki az írás. (Ezt nevezik úgy, hogy speculative fiction, ha nem tévedek.) Mire emberünk kifejtette, hogy az újdonsült apukákat a kisbaba úgysem hagyja aludni, ha meg az ember nem alszik, akkor akár írhat is. (Ez pedig, kérem szépen, már maga a hamisítatlan, vérbeli fantasy!)
Nem nagyon szerettem volna kizökkenteni őket az ábrándozásból, ezért inkább itt, a saját portámon térnék ki a témára bővebben.
Manapság már nem fekszenek bent a kismamák hetekig a kórházban, nagyüzemben történnek a dolgok, így aztán sok baba még sárga, amikor kijön. Ebben semmi ijesztő nincs, majdnem minden baba besárgul. Magzati korban ugyanis a vörösvértestek más típusú hemoglobint tartalmaznak, mint a méhen kívüli életben, mivel a magzat az anyaméhben csak az anyai vér oxigénjét tudja felhasználni. A magzati vérfesték az adott körülmények között jobban köti az oxigént, és könnyebben adja át azt a szöveteknek. Ez a megszületés után már nem előnyös, az újszülöttnek felnőtt típusú vérfestékre van szüksége. Így a régi vörösvértestek elpusztulnak, helyükre új, felnőtt típusú hemoglobint tartalmazó vörösvértestek termelődnek. A széteső vörösvértestekből felszabadul a magzati hemoglobin, s az átalakítás után több bilirubin lesz a vérben, mint normálisan: ez okozza a sárga színt. (Hijnye, nesze nektek hard SF!) Benedek is sárga volt, és ennek köszönhetően rengeteget aludt, csakhogy a bilirubin a pisikével ürül ki, ahhoz viszont sok tejet kell inni. Az a megoldás, hogy kétóránként (!) meg kell etetni az illetőt.
Na persze. Csak éppen addig, amíg egy baba ki nem fehéredik, szinte lehetetlen életet verni bele. Ráadásul sokkal ügyetlenebbül is szopik, mint a tévében, így aztán egy ilyen etetés akár egy óráig is eltarthat. Én azt hittem, a két órát az étkezés befejezésénél kell újra elkezdeni számolni, de felvilágosítottak, hogy nem úgy van az: kétórás időközönként kell felébreszteni, azaz 8-kor, 10-kor, 12-kor… természetesen éjszaka is! Ami azt jelenti, hogy Apuka napokig nem alszik, csak néha húsz perceket – és az írás lesz az utolsó előtti dolog, amihez kedvet fog kapni ilyenkor.
És ha ennek vége, jön a hasfájós időszak, utána meg az érdeklődős-nemalvós időszak, és így tovább, és minden ilyen időszakban az előzőt sírja vissza az ember, amelyről nemrég még azt hitte, hogy nem éli túl.
Úgyhogy tisztelettel meg is kérem az Avana Egyesület vezetőségét, hogy amennyiben még valamelyik sf-írónk bejelenti, hogy családalapításon töri a fejét, akkor a következő Zsoldos-díjat inkább halasszák el egy-két évvel, mert nevezések egy ideig nem nagyon lesznek.
Ki jön velem a Holdra?
2007. május. 2. Az Élet, a Világmindenség meg Minden és Musique Non Stop-ban. 13 Hozzászólás
Simonyi Károlyt optimizmus töltötte el, amikor meglátta a Földet az űrből, ezt megtudhattuk tegnap, miután sok buta kérdésre válaszolt. Ma meg már (idézem) “eltökélte, hogy 2015-ben a Holdra is ellátogat űrturistaként”.
Derék. Az ugye nyilvánvaló, hogy Károly űrutazása felgyorsíthatja hazánk csatlakozását az ESA-hoz. (Ez majdnem olyan szép álom, mint a szurkereknek a mo-i foci EB lehetett egy pár napig, muhaha.) Még a kiképzés előtt bejelentette, hogy az utazásának célja a civil űrutazás előremozdítása. Aha. Ki vagyok segítve. Csak az a bökkenő, hogy miután idestova másfél évtizede kommandózom a fővárosban, még egy árva BKV-bérletet sem vettem soha. (Valamin muszáj spórolnia az embernek, ha már az italon és a cigarettán nem tud… ) De feltételezem, ez a drága Károly sem a magamfajta szép szál málcsikokra gondol, amikor ilyen kijelentéseket tesz.
Tulajdonképpen csak az én hozzáállásommal van baj. Még fősulis koromban volt egy MLM-es szobatársam, aki pozitív gondolkodást árasztó audiokazettákat hallgatva merült álomba, és ébresztőnek is ezek voltak beállítva. Na, egy ilyen kazettán mondta Demeter János, az akkori amwayes kisisten, hogy elérhetetlen álom nem létezik. A titok, hogy föl kell írnunk az álmainkat egy cetlire, majd szépen ki kell húznunk, hogy Álmok, és oda kell írnunk helyette, hogy Célok. És lássunk csudát! máris nem elérhetetlenek!
Erre mit ad isten, beraktam az autóban a GM49 Digitális majális c. lemezét május elseje tiszteletére (nyilván nem bakeliten, hanem kiírva MP3-ban), és ott a Komputeres üzenet c. számot is meghallgattam. Ha valaki nem ismerné, arról szól, hogy a fiú odaadja a lánynak a számítógépét, amelynek a monitorján az a félreérthetetlen célzás olvasható, hogy ideje vóna kufircolni egyet. A talpraesett leányzó a következőt üzeni vissza: “Majd a Holdon a tiéd leszek”.
Hősünk nem esik kétségbe! A következő a reakciója:
“Megúsztad, azt hiszed?
Én ezen csak nevetek.
A jövő héten űrutazunk,
Már megvannak a jegyek.”
Na, így kell egészségesen, pozitívan, optimistán hozzáállni, barátaim!
A XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jártunk
2007. április. 14. Galaktika, Olvasmányélmények, Az Élet, a Világmindenség meg Minden és Ősenberes-ban. 8 HozzászólásMint jó apuka kivittem ma délben a családot a Könyvfesztiválra, ragadjon már ránk egy kis kultúra. Természetesen a Galaktika standját kerestem fel először, de Attila nem volt ott, Sheenard pedig csak három órára volt meghirdetve.
Körbenéztünk a nagy tobzódásban, én pedig vettem könyvet!!! vjiking ajánlotta a legelső ősenberes post hozzászólásaiban William Golding: Az utódok (The Inheritors) c. regényét, amit én eddig nem ismertem, az Európa pedig most adta ki újra. Ezt a szerencsét! Már alig várom, hogy olvashassam!
A gyermek viszont fél három körül jóllakott a szellemi táplálékkal, és szauruszkakas-hangján jelezte, hogy inkább menne már, mert másfajta táplálék sem jönne roszul. (Konkrétan: cici. Nagyon gyakran gondol a cicire, szerintem Flesyvel jól megértenék egymást.) Nem baj, nekem úgyis megvan a dedikált Csonkolás még a februári íróolvasóról, már csak meg kellene írni róla az olvasmányélményt és felrakni ide. Szerintem napok kérdése. Azt fogja követni a Diagnózis (amit a testvéremtől könyörögtem ki a születésnapomra), utána pedig nyitok ősenberes kategóriát, és megírom a kedvcsinálót Az utódokról is, azt szerintem egy maratoni fürdés vagy vécénülés alatt lelegelem.
Benedek nagyon rázendített a kijáratnál, erre mit ad isten, pont szembejött Göncz Árpi bácsi, a legnagyobb tícsör (egyébként ő fordította Az utódokat is), és rámosolygott a kisbabánkra!!!
Remélem, ez a mosoly alapvetően meghatározza majd a gyerek fejlődését.
Ha az antikváriumban kommandózom, és nem akarok pénzt költeni, mindig találok magamnak kihívást. “Ha megvan Ikszipszilon írónak a Zé című könyve, azt megveszem; ha nincs meg, akkor hazamegyek.” - Ma a Könyvudvarban ez a kihívás Betty Baker A fekete ember karavánja című regénye volt. Még suttyó gyerek koromban kivettem a könyvtárból, nem is olvastam el, csak az első néhány oldalt, de mindmáig a fülembe cseng egy mondat belőle (ti. éhesek a szereplők, halgerincet morzsolnak szét kővel, és a tenyerükön maradt csontlisztet lenyalogatják), és ilyenkor úrrá lesz rajtam a bírvágy. Amit ma kielégítettem, ugyanis ott volt a könyv a polcon, hihetetlen!
Nem baj, szeretem ezeket a kajálós regényrészleteket, mert kitűnő táptalajai az álmodozásnak. Amikor - teszem azt - olajoshal-konzervet bontok, azt képzelem, hogy én vagyok a bélpoklos Baloun a Švejkből, most “faszoltunk menázsit”, és én, a hálátlan puccer ellopom a tisztemtől a konzervet, noha tudom jól, hogy baj lesz belőle. De ez a szituáció eljátszható akár sólet- vagy májkrém-konzervvel is!
Nehezebb a dolgom, amikor otthon sajtos makaróni van vacsorára: ilyenkor ugyanis arra a bravúros teljesítményre kényszerülök, hogy egyszerre legyek a Mikkó és a makaróni c. meséből Mikkó anyukája illetve maga Mikkó. Amikor még tele a tányér makarónival, akkor vagyok az anyukája, aki a fia távollétében addig kóstolgatja annak makaróniját, amíg alig marad belőle, majd én leszek a hazatérő Mikkó, aki az ételt keveselvén dühében nem hajlandó megenni azt, majd miután az anyuka úgy megveri bottal, mint a lovat, jobb belátásra tér.
Emlékszem, polgárpukkasztó korszakomban gyakran jártunk az Oktogonhoz a boltba Jockey haverommal emberparizerért. (25 éves nagyszamár létemre…!) Eleinte azt hitték az eladók, hogy fogyatékkal élünk, ám felvilágosítottuk őket, hogy van olyan parizer, ami emberből készül, az a hóka, már-már fehér fajta például konkrétan öregasszonyból. (Dolgozott az üzletben egy roppant kedves biztonsági őr, akinek az eredeti szakmája alighanem zenetanár lehetett, készségesen felajánlotta ugyanis, hogy ha megint arra járunk, szívesen megtanít minket kesztyűbe dudálni.)
Van azonban egy étek, ami hovatovább a gasztrofantázia csúcsa, ez pedig nem más, mint a bableves. Ha bablevest látok, aranyásó vagyok valahol a Yukon-delta környékén; a zacskómban annyi aranyporral, hogy New Yorkban házat vehetnék belőle, itt viszont csak egy bablevest kapok érte. Ilyenkor nehéz szívvel nyúlok a zsebembe, vonakodva helyezem az aranyporos zacskót a kocsmáros mérlegére, cserébe pedig megkapom a tál gőzölgő bablevest.
És jóízűen bekanalazom.
Join me, and together we can rule the galaxy as father and son!
2007. március. 30. Az Élet, a Világmindenség meg Minden-ban. 5 HozzászólásErről a képről azt kell tudni, hogy noha nem látszik, a Gyerek ruháján szkafanderes kérődzők keringenek a világűrben, egy Föld-típusú bolygó körül.
(Hadd szokja!)
Próbálok jólnevelten szerény lenni, de nem nagyon sikerül
2007. március. 25. Az Élet, a Világmindenség meg Minden és Önfény-ban. 52 HozzászólásVálaszolt!!!
Válaszolt az elektronikus levelemre egykori fordításelmélet-tanárom, dr. Ortutay Péter. Beszámolt róla, mikkel foglalkozik manapság, és mindenki engedelmével idemásolom a levele bevezető sorait is; távolról sem azért, hogy magamat fényezzem, hanem csakis azért, mert nagyon meghatódtam tőle:
“Kedves Péter,
Már hogyne emlékeznék Rád, persze, hogy emlékszem, a fordításaidra is, amelyektől el voltam ragadtatva. Úgy fordítani én sem tudok.”
Hű.
Természetesen azért ebben a dicséretben van némi költői túlzás, meg némi nosztalgia táplálta udvariasság is, mégis amondó vagyok, hogy ha valakinek a volt főiskolai tanára költőitúloz és nosztalgiaudvariaskodik, az hadd legyen már legalább egy napig nagyon boldog!
Én most az vagyok.
Péter bá éktelen haragra gerjed
2007. március. 24. Galaktika és Az Élet, a Világmindenség meg Minden-ban. 10 HozzászólásÓ a kurva életbe, írtam egy novellát, erre kiderült, hogy a 76. Galaktikában már megjelent.
Gyanítom, hogy az írójának időgépe van, azzal szopatott meg, aztán visszament ‘87-be az ötlettel.
Azt kívánom neki, hogy cseréljen kereket a Szabadság hídon.
Oktatófilm-fesztivál kicsiknek és nagyoknak
2007. március. 23. Az Élet, a Világmindenség meg Minden, Mozgóképvilág és Ősenberes-ban. 15 HozzászólásAz otthonunkban egy ideje szívességi lakáshasználói és kisbabai minőségben tartózkodó személynek az utóbbi napokban igencsak kijutott az ünneplésekből. Tegnapelőtt névnapja volt, tegnap lett három hónapos, ma pedig egészen pontosan 13 hetes. Úgyhogy hoztam is neki a teszkóból egy dévédét, a Mikrobit. 13 rész, és csodák csodája! pontosan ugyanannyiba került, mint a múltkor a Sky kapitány.
Igaz, még egy pár évnek el kell telnie, hogy nézhesse, pedig már most is elég retró ez a mese, de mégiscsak színvonalasabb, mint egy rissz-rossz Pokémon, nem? Botond-Bolics dr. a forgatókönyvírója, bocs. Okosodjon az a gyerek! Hátha megszívlelem laikus/Endre/Doroszló tanácsát, és sci-fi írót faragok belőle. Én nem írok (legalábbis egyelőre), csak blogot; ha írnék is valamit, arra legföljebb a Park Kiadó lenne vevő, bruhaha.
Azért Apuka sem maradt ki a jóból, isten őrizz! Átmentem a P®@k†!k€®be kilencfunkciós, víztakarékos zuhanyfejért és egy függőónért, és ott megvettem pénzért a Hogyan lett az ember? (Jacques Malaterre: L’Odyssée de l’Espèce) című ősenberes filmjét; a múltkor úgyis róluk volt szó. De élvezetes lesz nézni! És ha még egyszer…! szóba kerülnek az ősenberek, nyitok nekik egy külön kategóriát. Holnaptól pedig, ígérem, csak hetente írok, mint más, lelkileg makkegészséges blogolók.
Megfogadtam, hogy nem alkalmazom a Hernádi Közhelyszótárában található kifejezéseket, ezért ennek a bejegyzésnek nem adok címet
2007. március. 22. Az Élet, a Világmindenség meg Minden-ban. 4 HozzászólásBalfrász lövészárki levelezőlapjai között turkáltam, amelyben megemlítésre került Szabó Sándor (a fórumokon szs, amúgy meg A. Taylor Crabe) kritikája a Diagnózisról. Gondoltam, megnézem, mi bajom lehet, aztán meg még randalíroztam egy kicsit a blogjában. Hát mit ad isten, ez a drága enber egy Roham-díjkiosztós bejegyzésében egyszer csak úgy foghegyről odaveti, hogy aszongya: leült a különdíjas Ortutay Péter mellé, akiről kiderült, hogy tanár volt.
Micsoda! Dr. Ortutay Péter az én tanárom volt az egri főiskolán! A legnagyobb király, a példaképem; amíg N. A.-t meg nem ismertem, az egyetlen példaképem volt!!! Angol nyelvtant és fordításelméletet tanított; sok csoporttársam nem kedvelte, tartott tőle, én azonban imádtam! Rögtön rá is támadtam Sanyira, hogy vajon ugyanarról az enberről beszélünk-e, erre azt javasolja nekem Sándor, hogy nézzem meg a rohamos képgalériát. Megnézem, hát ott ül dr. Ortutay Péter a Roham díjkiosztón!!!
Nem voltam rest, rákerestem gúglkeresővel, hogy megtudjam az elérhetőségeit, és legott írtam is neki egy e-mailt. Biztosan emlékszik rám, mert az előadásokon mindig az én véleményemet kérte ki bizonyos kérdésekben, én meg kisistennek éreztem magam a pórnép között, ráadásul vizsgáznom is úgy kellett nála, hogy behívott, először beírta az ötöst, és csak aztán kezdtünk el beszélgetni, miközben más hülyére idegeskedte magát, aztán meg jól megbukott, de úgy kell nekik, bekaphatják. Mielőtt elballagtam, azt a tanácsot adta nekem, hogy jöjjek FEL Budapestre, szélhámoskodjak néhány évig valami nyelviskolában, aztán pedig kezdjem el valóra váltani az álmaimat. És én így is tettem.
Most meg ott ül Rohamos díjkiosztón a különdíjas-székben, hát az eszem áll meg!
“And the Zsoldos goes to…”
2007. március. 18. Az Élet, a Világmindenség meg Minden-ban. 9 HozzászólásÉvekig tanítottam irodalmat, mégis a napokban jöttem rá valamire, amivel eddig nem voltam tisztában. A szakiskolások figyelmét, ha éppen “rossz napjuk volt”, nem szerették vagy éppen nem értették az adott művet és szerzőjét, mindig le lehetett kötni az írók-költők emberi vonásainak leleplezésével. Imádták hallgatni, hogy ki mennyit ivott, csajozott, kábítószerezett, lépegetett félre, és egy ilyen óra után talán a saját apjukra sem haragudtak már úgy, amikor hazamentek. (Ha hirtelen beküldtek egy osztályba helyettesíteni, és ott éppen nem akartak irodalmazni, sutty, előrántottam a kedvencemet, Hajnóczy Pétert, és a szünetre is alig akartak kimenni.) Azt hittem, mindent tudok az írókról. Tévedtem.
Azzal kezdődött, hogy szerettem volna utánanézni a Zsoldos-díj pontrendszerének. Csak az idén kezdett el érdekelni, hogyan működik az elbírálás. Meglátogattam az általam ismert és eddig nem ismert site-okat, és beleolvastam a díjat érintő cikkekbe, hozzászólásokba. Azazhogy csak akartam! beleolvasni. Órákra leragadtam előttük, és végigolvastam mindent.
Ugyanis én sajnos nagyon naiv vagyok, és eddig egyszer sem gondoltam abba bele, hogy az írók között is létezik ugyanaz a (nem mindig egészséges) - úgymond: - versengés, mint általában az egy foglalkozást űzők között, akik egymásnak konkurenciát jelenthetnek akár. Kevés kivétellel azt tapasztaltam, hogy a ZsP-díjjal kapcsolatos hozzászólások egy (nem is túl hosszú) idő után vitatkozásba, veszekedésbe majd személyeskedésbe csaptak át. Mivel a díjban személyesen nem vagyok érintett, számomra szórakoztató és tanulságos volt a felismerés, és persze rögtön magam előtt láttam a nyugatosokat, akik hasonlókat gondolnak egymásról, csak nekik még nincs internetük. (Akár hálás novellatéma is lehetne az alternatív múlt témakörében, jut eszembe…)
Furcsa érzés, hogy azok az emberek, akiket előszeretettel olvasol, akiket egyformán kedvelsz és tisztelsz, nem feltétlenül a legjobb barátai egymásnak. Még furcsább, hogy ez nekem magamtól eszembe sem jutott volna.
De ha ésszerűen belegondolunk, egy ilyen picurka országban ez teljesen érthető.
Ezek ismeretében persze az idén jobban várom a végeredményt, mint valaha.
Az offolás magasiskolája