A hároméves fiam van a videón. Nem szándékozom dicsekvős babablogot csinálni a Sztárüjformából, de ezt nem bírtam magamban tartani.
Kollárik Péter internetes naplója
A hároméves fiam van a videón. Nem szándékozom dicsekvős babablogot csinálni a Sztárüjformából, de ezt nem bírtam magamban tartani.
Az idei könyvheti látogatásom igen tartalmasra sikeredett; elégedetten mentem haza este. Már egy órától kint kommandóztunk a fiammal és az egész délutánt ott töltöttük – Anya otthon maradt, és angol nyelvvizsgára való készülés címszó alatt Star Trek TOS-epizódokat nézett angol nyelven, angol felirattal, hála istennek nevelődik a családom, nagyon helyes.
Az első utunk a Tuan Kiadó pavilonjához vezetett, ahol kaptam egy úgynevezett recenziós (= kierőszakoskodott) példányt Csepregi Tamás nemrég megjelent könyvéből, a Szintetikus álomból: az ismertetőt hamarosan el lehet majd olvasni a blogomban. Később a füvön bele is olvastam: szerintem tetszeni fog. Mit ad isten, éppen akkor volt Csepregi Tamás dedikálása, még csak várnom vagy keresgélnem sem kellett. Előrelátóan magammal vittem Jonathan Cross (Benyák Zoltán) Kvartettjét is; nem volt a programban, Zoli mégis arra járt, ráadásul éppen akkor futott be, úgyhogy ripsz-ropsz vele is tudtam dedikáltatni a könyvemet. Most találkoztam velük először személyesen, csakúgy, mint Dörnyei Kálmánnal, aki az Athenaeum pavilonjánál dedikált; vele tudtam, hogy fogok találkozni, tehát A 26-szor klónozott Nordy Fox kalandjai is ott lapult már a táskámban. (Nagyon meglepett és jól is esett, hogy egyiküknek sem kellett mondani, kinek kell dedikálni a könyvet, mert mindhárman tudták a nevemet, Kálmán ráadásul a következőket írta, hehehe, a könyvbe: „Kollárik Péternek, a sci-fi nagymesterének”, na, csak megérte annyit fontoskodni meg okoskodni, milyen jó lenne mondjuk valami harmadik dologhoz is érteni még.)
Egy kicsit féltem, vajon hogy fogja magát érezni a fiam, de szerencsére hamar feltalálta magát, perecezett, lufizott, szökőkutazott, szaladgált, sőt egy koncertet is végignézett a kortársaival.
A Galaktika pavilonjánál volt természetesen a legnagyobb banzáj, én a magam részéről a Kasztovszky Béla könyveimet vittem, a Kétszemélyes világot és a Grint. Béla bácsi dedikációjára már régóta fenem a fogam, de eddig elkerültük egymást, ha pedig mégis összefutottunk galaktikás vagy könyves rendezvényeken, sosem volt nálam könyv. Azután pedig összetrombitáltam a GFK-s írók új nemzedékét, azaz László Zoltánt (A Keringés), Antal Józsefet (Justitia), Szélesi Sándort (A beavatás szertartása) és Markovics Botondot (Isten gépei) egy csoportkép kedvéért; tíz-tizenöt év múlva jól fog jönni a Kölöknek mittudomén csajozásnál például.
Egyelőre nem lehet tudni, fog-e vonzódni a tudományos fantasztikumhoz, hiszen most még minden érdekli, én azért remélem, igen, és bár erőltetni nem erőltetem, de igyekszem olyan szellemben nevelni. Habár, mint azt a következő kép is mutatja, akár másfajta közegben is találhat magának példaképeket.
Mivel a kollarikbenedek című blog karbonitba ágyaztatott, így ebben a blogban fogom időről időre bemutatni a rettegett Kollárik-dinasztia legifjabb sarját. A legutóbbi képeket találomra válogattam össze éppen egy évvel ezelőtt, amatőr otthoni (magyarul: home) fényképekből, a héten azonban hivatásos fotós járt a bölcsődében, így elkészültek fiamról az első igazi sztárfotók. Így fest jelen pillanatban, két és fél évesen a gyerek:
Reszkessetek, lányos apukák!
A fiatalember pár hete mellesleg olyat csajozott a teszkóban, hogy a kislány zokogott, amikor elmentünk…
Az én nevelésem!
A Törülközőnap tisztelgés minden év május 25-én Douglas Adams (1952–2001) sci-fi író emléke előtt. Ezen a napon a rajongók és tisztelők mindenhova a törülközőjükkel mennek, amiről így ír a Galaxis útikalauz stopposoknak:
“Törülköző: A lehető leghasznosabb dolog, amit csak magával vihet a csillagközi stoppos. Egyrészt komoly gyakorlati értéke van: beletakarózhatunk, hogy meleghez jussunk, míg átugrándozunk a Jaglan-Béta hideg holdjain; heverhetünk rajta, míg a Santagrinus-V ragyogó, márványhomokos tengerpartjain szívjuk a sűrű tengeri levegőt; felvitorlázhatjuk vele minitutajunkat, míg lefelé sodródunk a lassú, lomha Moth folyón; takarózhatunk vele, miközben Kakrafoon sivatagainak vörös csillagai ragyognak ránk; megnedvesíthetjük és fegyverként használhatjuk kézitusában; fejünkre tekerhetjük, hogy távol tartsuk a mérges gőzöket, vagy hogy elkerüljük a Traal bolygó Mohó Poloskapattintó Fenevadjának pillantását (észvesztően ostoba állat, azt hiszi, ha te nem látod őt, ő sem lát téged – annyi esze van mint egy cipőtalpnak, de nagyon-nagyon mohó); veszély esetén vészjelzéseket adhatunk vele, és természetesen beletörölközhetünk, ha még elég tiszta hozzá. Másrészt, és ez a fontosabb, a törülközőnek roppant pszichológiai jelentősége van. Miért, miért nem, ha a strag (strag: nem stoppos) észreveszi, hogy a stopposnak van törülközője, azonnal föltételezi, hogy fogkeféje, arctörlője, szappana, doboz kétszersültje, kulacsa, iránytűje, kötélgombolyagja, szúnyogriasztója, esőkabátja, űrruhája stb. is van. Sőt a strag boldogan odakölcsönzi a stopposnak a felsoroltak vagy egy tucat egyéb tétel bármelyikét, melyet a stoppos véletlenül „elvesztett”. A strag úgy gondolkodik, hogy aki széltében-hosszában bejárja stoppolva a galaxist, nomádul és csövezve él, hihetetlen nehézségekkel néz farkasszemet, és győz, és még azt is tudja, hogy hol a törülközője – az igazán olyan valaki, akit komolyan kell venni.”
Nem árt, ha a Törülközőnapot megtartók a mellékelt banneren keresztül elérhető oldalon fel is töltik aznap készült törülközős képüket. Én az idén már a fiammal együtt emlékeztem meg az íróról.

Felmerült többször (a legutóbb a május 9-én tartott SF-sörözésen több enber részéről is) az a többé-kevésbé jogos igény, hogy jó lenne több babás képet látni a blogban, ha már a scifi.hu-n azt olvasták, hogy a család megszállottja vagyok. Bevallom, a Kollárik Benedekről szóló blogot csakugyan elhanyagoltam, alighanem hibernálni vagy törölni fogom, ugyanis a fiam életét én is inkább megélem, mintsem hogy lejegyezzem napról napra, úgyhogy azok kedvéért, akik kíváncsiak arra, milyen kisfiú lehet az, aki Dr. Martens rugdalózót és King Kongos pulóvert tart a ruhatárában, aki az apjával 2001 - Űrodüsszeiát néz (igaz, csak a The Dawn of Man c. rész tetszik neki), aki a fürdőkádban Luke Skywalker bácsival játszik, akinek az apukája telefonján a kedvenc csengőhangja a Photographic és a klingon támadás zenéje, íme néhány kattintásra nagyulós kép. Ígérem, bizonyos időközönként újakat is teszek föl majd, és a másodiknál készítek egy külön kategóriát is ezeknek a bejegyzéseknek.
Már ez a Martens rugdalózó is mosolyt csalt sok hasonló ízlésű ismerősöm / barátom arcára, és kitűnően megmutatja Apuka ízlésformáló törekvéseit, ám a legújabb szerzeményem, amit nevetséges összegért, egy doboz Szofi áráért vásároltam, mindent visz.

Igaz, egy kissé nagy még, de majd belenő a Gyerek (egyelőre mindössze 78 cm “magas” az egész faszi), és az óvodában ő lesz benne az isten. Szerencsére nem veszít az értékéből akkorra sem a ruhadarab: King Kong, a majom könnyfakasztó története a tudománytalan fantasztikum örökzöld darabja lett.
(Mindhárom filmváltozat igen jól sikerült, az adott kor trükktechnikáját maximálisan kihasználva, s noha történetileg a ’76-os kissé kilóg a sorból, abban is vannak felejthetetlen pillanatok. Annak viszont örülök, hogy bár a King Kong merchandising igazából a Peter Jackson film után nőtte ki magát, legalábbis nálunk, a termékek megjelenése – mint ezé a pulcsié is – az 1933-as változat hangulatát idézi.)
Úgy hordanám addig én, de rám meg kicsi!
Ezt a játékot Anya találta Benedeknek: milliófunkciós barkácsasztal egy Asimov tollára való, beszélő, segítőkész robotszakival, aki annyira profi, hogy szerintem még a három törvényt sem felejtették ki belőle.
Erről a képről azt kell tudni, hogy noha nem látszik, a Gyerek ruháján szkafanderes kérődzők keringenek a világűrben, egy Föld-típusú bolygó körül.
(Hadd szokja!)

Örömmel közlöm a Tisztelt Nagyérdeművel, hogy a sarjam, Kollárik Benedek nyúlfarknyi élete során máma először átaludta az éjszakát.
Lefeküdt: este kilenckor;
Felkelt: reggel hatkor.
Lehet, hogy beköszöntött a Mennyei Béke?
Az offolás magasiskolája