2008. április. 7.
Játszodjatok! és Blogovízió-ban.
Az árgyélusát, milyen mulatságot találtam az interneten!
Hogy mindenki megértse a lelkesedésemet, tudni kell rólam, hogy imádom a miniember-történeteket. Erre akkor döbbentem rá, amikor még nagyon süldő koromban a Kockás képregénymagazinban megjelent a Vigyázz, jön a macska! c. képregény: na, onnantól kezdve a sorsom megpecsételődött. Mondanom sem kell, hogy maga a kánaán volt a számomra a Drágám, a kölykök összementek c. film, és betegesen imádtam a Fantasztikus utazást mind filmen, mind pedig a két Asimov-könyvben. Tőke Péter: Óriásvilága ugyancsak említést érdemel. (Nem sorolom most fel az összes miniember-történetet, vége-hossza nem lenne.) Az egyik legkedvesebb munkám pedig Robert Silverberg: Parányok vándora (Chip Runner) c. novellájának fordítása volt a Galaktika 183. számában.
A NanoQuest nevű játékban (amelyet nemcsak ott, helyben játszhatunk, hanem le is lehet tölteni a gépün
kre, ha akarjuk; naná, hogy én akartam) hasonló történik a főhőssel, mint Silverberg Timothyjával: mikroszkopikus méretűre zsugorodik össze. Sajnos 3D platformjáték jellegű a kaland, én jobban szeretnék csak úgy nézelődni, de itt, kérem, feladatok is vannak. A végső cél természetesen az, hogy “hazatérhessünk”.
A programban egy bónuszpálya is található, ahol a többi pályától eltérően nem csak holmi kristályrácsokon vagy mikrocsipek belsejében futkorászhatunk, hanem egy tengeralattjáróval bemegyünk egy állati sejt belsejébe, és szépen beazonosítunk sejtmagot, mitokondriumot meg minden nyalánkságot, mi több: még egy odatévedt vírust is móresre kell tanítanunk, mielőtt végképp elszabadul a pokol. A játékot úgy kreálták, hogy egyfajta oktatóprogram lehet gyerekek számára; sajnos én szegényes biokémiai és nanotechnológiai szakszókincsem miatt ennél hozzáértőbb ismertetést nem nagyon tudok írni róla, de javaslom, akit érdekel, próbálja ki bátran.
Elég régi már ez a cucc, de hátha valaki még nem ismeri, ezért bár soha nem szerettem volna videót beilleszteni a tartalomba, most mégis beillesztek. A Sims 2 egy jó játék, a Depeche Mode egy jó együttes, ha tehát Dave Gahan képes sim nyelven újra felénekelni egy DM-számot, és a videoklipben robot is van, akkor itt a helye az sfblogomban.
Ha másnak nem is, Norrisnak biztosan tetszik.
2007. március. 16.
Listák és Játszodjatok!-ban.
Következzék most a kedvenc számítógépes játékaim tízes listája; nem mind tudfant témájú, de majdnem.
- Hexplore (I. sz. 1000-ben játszódik, és első pillantásra fantasynek tűnik, de az utolsó animációból kiderül, hogy bizony kőkemény sci-fit játszottunk)
- Fallout 1-2. (Posztapokaliptikus szerepjáték alaposan kidolgzott történettel és karakterrendszerrel)
- Zoo Tycoon (Építs állatkertet, kaszáld a dohányt, és tudd, hol a helyed!)
- Evolution - The Game Of Intelligent Life (Szigorú törzsfejlődés-szimulátor)
- Star Wars - Racer (Az egyetlen dolog, amit az Episode I-nal kapcsolatban pozitívumként felhozhatok, ez a galaxisközi űrbenhurjáték, de ez nagyon tíz)
- Commandos - Behind Enemy Lines / Beyond The Call Of Duty (Második véhás, izometrikus nézetű bajtársiasságszimulátor)
- The Lost Vikings (Itt is az egymásrautaltságon van a hangsúly; iszonyú nehéz a vége felé. Caution: Highly addictive!)
- The Sims (Elég az hozzá, hogy az egyik szomszédom nem más, mint Spock)
- Worms 2. (Kukacokkal gyakjuk le az ellenfél kukacait)
- Master of Olympus (Ókori görög mitológiai elemekkel tűzdelt polgármesterszimulátor)
Imádok tízes listákat írni.
Az offolás magasiskolája