Mindenféle mellébeszélés nélkül felsorolom, kik-mik a kedvenceim a nem tudományos-fantasztikus témájú olvasni-, nézni- és hallgatnivalók közül. Eredetileg ezt szántam a kétszázadik bejegyzésnek, ilyen ínyencség lett volna, meglepetés meg minden, de abban a tempóban, ahogy mostanában haladok a bloggal, innen megyünk nyugdíjba, amíg meglesz a kétszáz, úgyhogy nyomok is mindjárt egy „Publikál” gombot oszt szevasz.
'Listák' kategória archívuma.
A tíz legmeghökkentőbb filmbefejezés a sci-fiben
2009. március. 18. Listák, Mozgóképvilág és Csak science fiction-ban. 34 HozzászólásA tudományos-fantasztikus filmeknek (és főként a többséget alkotó ámerikai alkotásoknak) van egy nagy hátránya: az esetek nagy részében kiszámítható, hogyan fognak befejeződni. Állandóan a Földet támadó idegenek húzzák a rövidebbet; ha ne adj’ isten az emberiség az agresszor, végül kiderül, hogy buta félreértésről van szó, és boldogan borul a két civilizáció egymás keblére; durva katasztrófa esetén a bolygónk mégis mindig megmenekül; várostipró szörnyetegek a végén lelövettetnek, ráadásul jó esetben a folytatásból, rosszabb esetben az első rész végéből újabban az is kiderül, hogy van még egy vagy több ugyanilyen cudar teremtmény… sőt – Scott Carey kivételével – az elképesztően apróra összement emberkék is visszanyerik eredeti méreteiket.
Vannak azonban olyan filmek is, ahol rángó gyomorral, remegő kézzel maradunk a fotelben és üveges tekintettel meredünk a fölfelé gördülő stáblistára, annyira letaglóztak minket az utolsó képkockák. Sőt, azok az igazán remekül sikerült mozik, ahol a váratlan befejezés mintegy felrakja a koronát a műre. Ezekből a filmekből válogattam össze az általam legjobbnak tartott tízet, és sajnos, a lista jellegéből adódóan le is lövöm mindegyik poénját jól!
Continue reading ‘A tíz legmeghökkentőbb filmbefejezés a sci-fiben’
A tíz legjobb nő a sci-fi filmekben, akivel, ha igaziak lennének, szívesen eltöltene egy hétvégét a magamfajta férfiember, ha éppen nem családos, mint én
2008. szeptember. 14. Listák és Mozgóképvilág-ban. 19 HozzászólásA közelmúltban Kitsilatzi egyik kommentje eszembe juttatta Robina Cruxot, majd néhány nappal később Zed Zero egyik sfportalos hozzászólásából megtudtam, hogy létezik egy legdögösebb sf-macák ötvenes listája. Mi sem természetesebb, mint hogy én, a listák lelkes híve azonnal össze is állítottam a saját tízes listámat a fantasztikus filmek női szereplőiből. Mozifilmekről van szó, ezért nem kerülhettek bele sem Crux kisasszony, sem pedig pl. Haggard Ayeshája, hiszen ők könyvekben szerepelnek, és a sorozatokat is mellőztem, hiszen azokban nem annyira vagyok otthon, így persze Mudd asszonyai sem indulhattak a versenyen. A lista természetesen szubjektív, ezt talán fölösleges is megemlítenem, és az ilyen rangsorolás nyilván változik a kor függvényében – van egy szomszédasszonyom, akinek már nem holmi bradpittek tetszenek, hanem a Halálbiztos diagnózisban valami ősz hajú, bajuszos faszi, de valahol ez is érthető. Ez a lista tehát a jelenlegi véleményemet tükrözi, és hangsúlyozom, nem a színésznőkről szól, hanem az általuk megformált karakterről. Remélem, olvasóim értékelik az igyekezetemet, hogy mezei screenshotok helyett próbáltam majdnem mindenkiről beállított sztárfotót mellékelni. Jöjjön hát a visszaszámlálás!
10. Ellen Ripley (Alien-filmek) – Érdekes nő ez a Ripley, majdnem lecsúszott a listáról. Az első filmben olyan nyakigláb esetlenkének tűnt nekem, akire ráférne egy mellplasztika is akár, a második részben a frizurája miatt még inkább úgy nézett ki, mint egy bérszámfejtő, a harmadikban meg már frizurája sem volt! Mégis van benne valami vonzerő, a negyedik részre pedig határozottan kikupálódott. Úgyhogy mégiscsak beszuszakoltam ide, a tizedik helyre.
9. Nova (A majmok bolygója) – Neki a legnagyobb erénye, hogy nem beszél vissza. Nem tudom, milyen lehet egy állati szintre süllyedt, rókaillatú nővel randevúzni, de ha Taylornak sikerült, akkor annyira mégsem lehet rossz. Kinézetre mindenesetre tetszetős.
8. Zhora (Szárnyas fejvadász) – Érdekes ez a csajos dolog, mert amikor az ún. sci-fi babe-ek kerülnek szóba, mindenki Prist emlegeti. Igaz, valójában őt alkották meg gyönyörszerzési szolgáltatásokra. Bohókás kinézete bennem mégsem indít meg semmit, a másik replikáns, Zhora annál inkább. Nem mellékesen Zhora magából is többet mutatott a filmben, és inkább ő az én esetem.
7. Tamara (Orion űrhajó: A visszatérés) – Na igen. Az első nagy szerelem. Nekem legalábbis. Persze szerencse is kellett hozzá, hogy bekerülhessen: ha a németek nem vágják össze a mozifilmet néhány évvel ezelőtt, most ő sem indulhatott volna a versenyen, hiszen szigorúan véve sorozatszereplő lenne. Az első nő, akit sci-fiben láttam, tacskó kiskölyök koromban - és azonnal rabul ejtette a lelkemet.
6. Loana (Egymillió évvel időszámításunk előtt) – Ilyen ősasszony mellett szívesen lengetném a kőbaltámat! Húznám a hajánál fogva, másik kezemben fognám a bunkót! De élek a gyanúperrel, hogy a valóságban egy kicsit másak, csúnyácskábbak, szőröskébbek, koszoskábbak lehettek a hölgyek. A filmet nézve mindig hajlamos vagyok megfeledkezni erről.
5. Deanna Troi (Star Trek: Az új nemzedék) – Szigorúan a mozifilmek tanácsadónője! Egyrészt azért, mert sorozatszereplőket ugye kizárunk, másrészt azért, mert a filmsorozat tanácsadónője az ott viselt frizurájával és eltúlzott sminkjével egy kissé komolytalannak tűnik nekem, habár az egyenruhája, ismerjük el, hibátlan.
4. Leia hercegnő (Csillagok háborúja – trilógia) – És most egy nagy sóhaj. Leia hercegnőről azt hiszem, fölösleges részletesebben áradoznom. Nincs olyan ember, akinek a listáján ne szerepelne. Érdekes különben, hogy ha szembe jönne velem egy ilyen nő az utcán, lehet, hogy nem figyelnék fel rá, hiszen egy olyan porcikája sincs, ami az esetem lenne. Így egyben mégis elérte, hogy a negyedik helyre kerüljön, és hosszú évekig, sőt évtizedekig az abszolút első volt nálam. Olyan szerelmes voltam bele kiskoromban, mint a dög!
3. Barbarella – Az azonos című film főszereplője. Néha (a film nagy részében) egy idegesítően hülye picsa, na de nem is az eszéért szeretjük. Akkor vajon miért? Például a kísérletező kedvéért. A kinézetéért. Kihívó és változatos ruháiért. Meg a finom mozdulatokért, amelyekkel a film elején ezektől a ruháktól a súlytalanságban megszabadul.
2. Saavik (Star Trek II.: Khan bosszúja) – Persze nem tudom, egy vulkáni nőtől mire számíthatunk érzelmek terén. Alighanem semmi jóra. De attól még mutatós a hadnagy kisasszony. És azt hiszem, szükségtelen külön kiemelnem, hogy konkrétan a második mozifilm Saavikjára gondolok, hiszen nem tudtuk nem észrevenni, hogy a harmadik és a negyedik részre egy kicsikét megváltozott.
1. Dizzy Flores (Csillagközi invázió) – Dizzy az istennő!!! Hová tette Johnny Rico a szemét, amikor azt a kiszeltünde szemöldökű Carmen Ibanezt, azt a találgatódzós hisztérikát választotta, a duzzadt szájával! Dizzy minden szempontból fölötte áll. Kinézetre, viselkedésében, ragaszkodásában… A film első megnézésekor nem is amiatt szurkoltam, hogy vágják már szét azokat a randa bogarakat, hanem, azért, hogy jöjjenek már végre össze. Bezzeg ha én lettem volna Rico helyében! Szegény Dizzy még ma is élne.
Na, most jönnek majd a felhördülések a kimaradt leányzók miatt. Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy nem sokkal maradt ki a tízből Anck-su-Namun, Sil a Lényből, valamint a Duras nővérek, Lursa és B’Etor sem.
Az elmúlt év öt legmeghatározóbb könyve (játék)
2008. január. 31. Olvasmányélmények, Listák és Staféták és körblogok-ban. 10 HozzászólásElért engem is, sheenardnak hála az internetesnapló-írók közt terjedő legújabb játék, amikor is fel kell sorolni, melyik volt az az öt olvasmányélmény, amely a legnagyobb hatással volt rám az elmúlt évben. Éppen nekem való feladat, mivel szeretek könyvekről irkálni, úgyhogy örülök, amiért Sándor rám is gondolt – ja, ugyanis a felsorolás végén ötfelé kell tördelni és öt enbernek tovább kell adni a stafétabotot.
2007 első hónapjaiban a legmeghatározóbb olvasmányélményem a Kismamák nagykönyve volt, ugyanis 2006. december 22-én született meg a fiam, Benedek. Közröhej tárgya lettem, amikor az első alkalommal, hogy egyedül fürdettem, kiraktam a kiskád mellé a könyvet, és abból puskáztam, milyen sorrendben és milyen mozdulatokkal mossam meg a gyerek kurta végtagjait.
Bihari Klára Elvált asszony című regényét is tavaly olvastam el; előzőleg csak novellákat olvastam az írónőtől, ám azt jó sokat, és imádtam őket. A regény, ki merem jelenteni, egy hálaisten volt; rögtön be is kellett szereznem egy másik példányt, mert a húgom kölcsönkérte és nem volt hajlandó visszaadni. Igaz, hogy egy az egyben női regényről van szó, konyhaablak-távlatból (© by balfrász), csakhogy Bihari Klára nőalakjai nagyon is jól tudják, hol a helyük. Hiteles karakterábrázolás, érdekessé tett hétköznapiság, sanyarú sorsok életszerű bemutatása – alighanem el fogom olvasni az írónő összes művét.
Corinne Hoffmann Afrikai szeretők c. regénye azért volt emlékezetes, mert ennyire egy könyvön sem rágtam be 2007-ben, mint ezen. Maga az alapötlet érdekesnek ígérkezett, kellő hírverés meg hallelúja meg vivát meg hogy-volt-ozás is kerekedett köré, én barom meg bevettem a maszlagot, hát a guta majd’ megütött, amikor olvastam. Egzotikusnak szánt ám teljesen érdektelen és valós élményeken alapuló, szarul megírt történet egy elkényeztetett, hülye, hisztis szőke picsáról, aki fekete faszra vágyott, ezért feleségül ment egy maszáj faszihoz, utána meg sajnáltatja magát a könyvben, pedig semmi különös nem is történik, csak amire az átlagenber számíthat ilyen esetben, annak is a kábé egynegyede. A könyvnek lettek később folytatásai, koppintásai, sőt film is készült belőle, olvassa el és nézze meg az, akinek két anyja van. Fos.
Joan Slonczewski – Na, ez is nő? Mi van már! – Ajtó az óceánba c. könyve az előzőeknél is meghatározóbb. Majdnem egy évig kotlottam rajta, intim viszonyba kerültem vele; azóta is tukmálom, de egyik ismerősöm sem hajlandó elolvasni, pedig bejegyzést is írtam róla egy kicsit lejjebb.
Antal József Diagnózisának már a beszerzése sem volt egyszerű; a születésnapomra könyörögtem ki a húgomtól márciusban. A könyv írójának akkoriban olvasgattam a naplóját és a könyvismertetőit a neten, és akkor még nem is sejtettem, milyen népszerű lesz azok körében is, akiknek nem rokonszenves a szerző és akik nem olvasták el a művet. Nekem nagyon tetszett, de nem írtam róla a blogomban, mert addigra már millió másik véleményt lehetett róla találni.
Az az öt enber pedig, akinek továbbadom a feladatot: kitsilatzi, bellamaria, corpus, JudLorin és Skip Donahue a.k.a. SpencerOlham. Nosza!
A science fiction filmek tíz legjobb főcíme ill. nyitójelenete
2007. november. 30. Listák és Mozgóképvilág-ban. 6 HozzászólásNem volt hülye ötlet a Pop, csajok satöbbiben a listakészítés. Űzöm magam is rendíthetetlenül. Legújabb okoskodásomból kiderül, szerintem hogyan kell elkezdeni egy filmet.
1. Csillagközi invázió (Starship Troopers)
Számomra ez az abszolút első helyezett. Ez a film úgy indít, hogy azt tanítani kellene. Az interaktív híradó és toborzás képeiből megismerhetjük az alapszituációt, és az első percek tökéletesen megadják a film alaphangulatát, felcsigázzák az érdeklődést. Paul Verhoeven nagyon nagy tícsör.
2. Csillagok háborúja (Star Wars Episode IV. – A New Hope)
Nem hiszem, hogy sokan vitatkoznának a Lucas-főmű dobogós helyének jogosságáról. A fekete űrbe vesző sárga betűk után megjelent a vászon sarkában valami, ami csak nőttön-nőtt… a többi már történelem.
3. Barbarella
Butácska film Roger Vadim rendezésében, Jane Fonda főszereplésével – ám a főcím hibátlan. A képkockák magukért beszélnek, mit lehetne még hozzáfűzni?
4. King Kong (2005.)
Az első percekben sosem látott jeleneteknek lehetünk szemtanúi a gazdasági válság sanyarú éveiről. Történelemlecke Peter Jackson módra, és jópofa hommage az eredeti változat előtt, hogy a főcím betűi is a harmincas éveket idézik. Nagyszerű kezdés, pedig óriásmajom még egy szál se.
5. Tron
A játékteremben a Lightcycle (Könnyűmotorosok) játékot nézve bepillantást nyerünk a masina külön világába, ahol Sark éppen móresre tanít egy újabb szerencsétlen programot.
6. A kétszáz éves ember (Bicentennial Man)
Az Amerikai Robot- és Gépember Rt. szerelőcsarnokában éppen készülnek a robotok a főcímben. Garantált asimovi hangulat, zseniális kezdőlökés egy egyébként is hálaisten filmhez.
7. 2001 – Űrodüsszeia (2001: A Space Odyssey)
Nem érzem úgy, hogy bármit is magyaráznom kellene a kissé hosszúra nyúlt kezdő jeleneten. Ősenberes.
8. Szerelmes Thomas (Thomas est amoureux)
Főhősünk számítógép-grafikás kiberszex-jelenetével indul a film; a zérógés virtuhancúrt majdnem a mama vidifonhívása zavarja meg. Thomas még a monitor előtt marad… a film végéig nem is látjuk a világot, csak azon keresztül.
9. Kin-dza-dza (Кин-дза-дза!)
Kellemes filmzene kíséri a főcím stáblistáját a Pljuk bolygó tájaival. Majd (a Földön) megérkezik otthonába a főszereplő, Vlagyimir Nyikolajevics, és gyufával cigarettára gyújt!
10. Robotzsaru (RoboCop)
Ugyancsak Verhoeven műve ez a film; ha nem lenne feltüntetve, is rá lehetne jönni. A reklámmal tűzdelt (itt még nem interaktív) híradót nézve felkészülhetünk lelkileg, milyen nagyjából az élet a jövőben.
Imádok listákat írni. Legújabb listám alanyai a sci-fi művekből ismert földönkívüli lények. A kritériumok: csakis olyan lény indulhatott, akinek nem a Földön van a bejelentett lakcíme, nagyjából az emberekével azonos intelligenciával rendelkezik, és ami a legfontosabb: van egyénisége. Aki e három kitétel bármelyikének nem felelt meg, könyörtelenül diszkvalifikáltam. A helyezések a következőképpen alakultak:
- Csubakka (akár snassz dolog éppen ezt a szőrmókot első helyre tenni, akár nem, én nagyon szeretem. Isten őrizz, hogy felingereld, mert odasóz vagy elkapja a nyakad, de egyébként érzékeny, intelligens és mindig hű barát.)
- Dr. Zaius (Pierre Boulle A majmok bolygója című művéből. Imádom a kisöreget, a leginkább a csökönyösségét. Az egyre nyilvánvalóbb tények ellenére is szilárdan kitart a véleménye mellett, hihetetlen vén szivar.)
- Mr. Spock (Amikor még nem ismertem a Star Treket, csak a Sat1-en láttam néha, ő idegesített a legjobban. Mióta ismerem, csak annyit mondhatok róla: „Bámulatos”. Tetszik, ahogy mindent megtesz vulkáni énje felülkerekedése érdekében, csakhogy az emberi anyától örökölt érzelmeket nem mindig könnyű elfojtani. Cinikus megjegyzései rendkívül fejlett humorérzékről tanúskodnak, s ha felszínre kerülnek titkolni kívánt gyengeségei, nincs az az ember, akinek ne lenne rokonszenves.)
- Zaphod Beeblebrox (Nem a tévésorozat és nem is a mozifilm Beeblebroxa, hanem az a Beeblebrox, aki Douglas Adams könyvei alapján én képzeletemben él. Link, léhűtő, lezser figura, képes a legizzasztóbb helyzetekben is feldobni a lábát az asztalra, nem sokáig rágódik a problémákon, könnyedén veszi az életet, és a legkilátástalanabbnak tűnő pillanatokban is lehengerlően magabiztos pasas.)
- Töpike (Gergely Mihály Kozmolingvo című novellájának pöttöm űrlénye, aki, mivel a vele való kommunikáció gyakorlatilag lehetetlen, minden közeledést félreért és roppant agresszívan reagál. Nem szeretnék vele összetalálkozni a Solaria fórumán.)
- Chedka (Ebori nyelvész Robert Sheckley Ez mind Te vagy című elbeszélésében. Kiváló tolmács és fordító, csakhogy mintegy húsz óra alvást igényel naponta. Egy újonnan felfedezett bolygó idegen lényeivel való kapcsolatfelvétel nagyon nehézkes és egyre kínosabb félreértésekhez vezet, de az álmatag eborit nem hatja meg az emberek kétségbeejtő helyzete.)
- Worf (Noha szívesebben gondolok a klingonokra mint ellenségre, emiatt nehezen is barátkoztam meg eleinte a TNG-vel, Worf karaktere nagyon szépen ki van dolgozva. Kemény katona és tisztelettudó beosztott, de azért nála is mindennek van határa. És sokszor kiderül: neki is vannak érzelmei.)
- Jabba, a hutt (Tud élni. Külsőre is, belsőre is igazi dagadt cigány keresztapa, még a szemölcs is ott van a képin.)
- A marslakók Fredric Brown Marslakók, mars haza! című regényéből. (Öncélú bunkóskodás és szívatás – ez minden, amit a földiekkel tesznek. Igazi kis tenyérbemászó szarjankók, de vannak napok, amikor én is szeretnék úgy bánni az emberiséggel, ahogyan ők.)
- E. T. (Benne nem a reklámszövegek kedves űrmanóját látom, hanem egy rendkívül bölcs, ősöreg lényt, aki leszarja a felnőtt enbereket, inkább lepaktál a bolygó gyermekeivel, leereszkedik a szintjükre is, csak hogy elérje a célját: Haza!)
Ők tehát azok, akik bekerültek az első tízbe. Érdekelne, hogy olvasóimnak vannak-e olyan kedvenc űrlényeik, akik az én listámról lemaradtak (vagy csak megfeledkeztem róluk, mert nem káptalan az enber feje).
Az Entertainment Weekly 25-ös listáján felbuzdulva - és helyenként felháborodva - összeállítottam én is a saját listámat. Kizárólag egész estés filmeket indítottam a versenyen, sorozatok nem képezték megfontolás tárgyát. Nem volt szempont a filmek művészi értéke, mondanivalója, az egyetemes és a science fiction kultúrára gyakorolt hatása; a helyezéseket leginkább az határozta meg, hányszor voltam képes illetve hányszor lennék még hajlandó megnézni az alkotásokat.
- A Birodalom visszavág (The Empire Strikes Back, 1980., Irwin Kershner)
- Star Trek VI - A nem ismert tartomány (The Undiscovered Country, 1991., Nicholas Meyer)
- Csillagközi invázió (Starship Troopers, 1997., Paul Verhoeven)
- Drágám, a kölykök összementek (Honey, I Shrunk The Kids, 1989., Joe Johnston)
- A majmok bolygója (Planet of The Apes, 1968., Franklin J. Schafner)
- Gépnarancs aka. Mechanikus narancs (A Clockwork Orange, 1971., Stanley Kubrick)
- A 200 éves ember (The Bicentennial Man, 1999., Chris Columbus)
- Harmadik típusú találkozások (Close Encounters of The Third Kind, 1977., Steven Spielberg)
- Szerelmes Thomas (Thomas est amoureux, 2000., Pierre-Paul Renders)
- Az elveszett világ (The Lost World, 1925., Harry O. Hoyt)
Természetesen ennél jóval több ún. “kedvenc” sci-fi filmem van, nagyon sok kimaradt tehát, vérzik is értük a szívem kellőképpen, de mint már egy régebbi listás bejegyzésemben is említettem, én csakis tízes listákban gondolkodom, huszonötöst nem is mernék írni, illetve a 11-25. között nem is tudnék ilyen szigorú megkülönböztetést tenni a helyezéseket illetően. Kellő érdeklődés esetén természetesen elkészíthetem, illetve ha valakinek van a szívéhez nagyon közel álló film, ami nálam nem szerepel a listán, akkor készségesen elárulom, hogy beleférne-e az én legjobb 25-ömbe, és ha igen, akkor miért nem.
Mindenhol erről olvasok mostanában, ezért aztán már rettentően kíváncsi vagyok az új Star Trek mozifilmre, amelyben ők lesznek a főszereplők:
Mindemellett egy kissé fázom is tőle, ugyanis nekem a legutóbbi nem nyerte el a tetszésemet. Az én kedvencem a VI., második helyen áll a VIII., a harmadikon pedig a IV. rész.
A homo ludens tippjei kóros reáérésben szenvedőknek
2007. március. 16. Listák és Játszodjatok!-ban. 9 HozzászólásKövetkezzék most a kedvenc számítógépes játékaim tízes listája; nem mind tudfant témájú, de majdnem.
- Hexplore (I. sz. 1000-ben játszódik, és első pillantásra fantasynek tűnik, de az utolsó animációból kiderül, hogy bizony kőkemény sci-fit játszottunk)
- Fallout 1-2. (Posztapokaliptikus szerepjáték alaposan kidolgzott történettel és karakterrendszerrel)
- Zoo Tycoon (Építs állatkertet, kaszáld a dohányt, és tudd, hol a helyed!)
- Evolution - The Game Of Intelligent Life (Szigorú törzsfejlődés-szimulátor)
- Star Wars - Racer (Az egyetlen dolog, amit az Episode I-nal kapcsolatban pozitívumként felhozhatok, ez a galaxisközi űrbenhurjáték, de ez nagyon tíz)
- Commandos - Behind Enemy Lines / Beyond The Call Of Duty (Második véhás, izometrikus nézetű bajtársiasságszimulátor)
- The Lost Vikings (Itt is az egymásrautaltságon van a hangsúly; iszonyú nehéz a vége felé. Caution: Highly addictive!)
- The Sims (Elég az hozzá, hogy az egyik szomszédom nem más, mint Spock)
- Worms 2. (Kukacokkal gyakjuk le az ellenfél kukacait)
- Master of Olympus (Ókori görög mitológiai elemekkel tűzdelt polgármesterszimulátor)
Imádok tízes listákat írni.
Díjak kerülnek kiosztásra (de nem a Zsoldos!!!)
2007. március. 9. Olvasmányélmények és Listák-ban. 17 HozzászólásKét napig kettesben voltam itthon a fiammal, és amikor éppen a lóbőrt húzta, gondoltam egy merészet. Bár tudom, hogy az ilyen tettek általában sokak nemtetszésével szoktak találkozni, mégis összeállítottam a kedvenc tudományos-fantasztikus könyveim listáját. De nem ám az első három helyezettet írom ide, hogyisne! Rögtön az első tízet! Minden különösebb köntörfalazás nélkül a lista a következő:
- Dévényi Tibor: Hová lett Artúr?
- Szever Ganszovszkij: Három nap egy esztendő
- Robert Sheckley: Kozmikus főnyeremény
- Anthony Burgess: Gépnarancs
- Fredric Brown: Marslakók, mars haza!
- Jack London: Ádám előtt
- Pierre Boulle: A malymok bojgólya
- Tőke Péter: A nyevigák
- Herbert George Wells: A láthatatlan ember
- Aldous Huxley: Szép új világ
Néhány dolgot viszont érdemes tisztázni a listával kapcsolatban. Először is, ha valaki úgy gondolja, hogy eszembe sem jutott volna listát készíteni, ha nem olvasom a Pop, csajok, satöbbit, akkor igaza van. Kamaszkoromban is az Adrian Mole… hatására kezdtem el naplót vezetni (újévi fogadalmakkal, ahogy illik!); hízókúráim előtt többnyire Krúdyt olvasok; amikor a régi szép időkben betértem egy poharazóba, hogy leformázzam a vincsesztert, mindig volt nálam egy Hajnóczy összes; amikor pedig az Amerikai psychót olvasgattam, [moderated by siteowner. Höhö].
Másodsorban: a lista nem tartalmaz semmiféle minősítést irodalmi érték és írómesterség-beli tudás vonatkozásában. Megfigyelhető volna azonban a párhuzam a helyezések és a könyvek újraolvasásának száma között, amennyiben el lenne helyezve egy okos kis számláló az agyamban, amely ezt az adatot rögzíti. (Nincs ilyen számláló, még fel sem találták.)
Végezetül azt is fontosnak tartom megemlíteni, hogy a listában kizárólag SF jellegű művek találhatók; máshogyan festene, ha beletűzdelném a nem-SF kedvenceimet is. Ha ti is kedvet kaptatok hasonló listák készítéséhez, akkor uccu! Írhattok ugyanilyet filmekről is, nem bánom, csak az ne legyen benne, hogy “az én kedvenc filmem pont tegnap ment a moziban…”, mert attól a guta megüt.
Az offolás magasiskolája