Kollárik Péter internetes naplója
Jávori István barátom blogján találtam egy nagyszerű linket, amelyre kattintva fel lehet iratkozni egy listára, és a listán szereplők neveit a nemrég Curiosity névre keresztelt, 2011-ben a Marsra induló bolygófelderítő eszköz egy mikrocsipen magával viszi. Az azért sosem árt, ha az enber a Marsra is elküldi a nevét, így a fiammal mi is csatlakoztunk, és a feliratkozásról egy helyre kis oklevelet kaptunk:
Az e havi Galaktikában a NASA ötvenedik születésnapja alkalmából tömör ám sok helyütt igen találó áttekintést kapunk a szervezet történetéről, működéséről, eredményeiről. Az egy időben komolynak és elérhetőnek elhitetett Mars-expedíciókról sajnos elszomorító tényeket közöl; persze lehetséges, hogy ez másnak nem is elszomorító, talán tényleg nem is érdekli már az embereket a Marsra lépés, csak én ragadtam meg még ezen a szinten. Közben a Spektrum televízió műsorán is látható egy dokumentumfilm-sorozat Utazás a Marsra címmel: a sorozat segíthet abban, hogy egy kicsit rászokjak a tévézésre, ám ha szigorúan vesszük, biztatás helyett inkább légből kapott kitalációkat ecsetel illetve a nehézségeket taglalja. Mivel eddig csak két részt sikerült elcsípnem, és nem is az elejétől fogva nézem, még azt sem tudom eldönteni, tetszik-e vagy sem. Adott volt tehát a logikus lépés: a hétvégén elővettem a Mars meghódításáról szóló filmjeimet, hogy egy kissé megvigasztalódjam.
A haragos vörös bolygó (The Angry Red Planet) 1959-ben készült. Színes a film, ám a trükktechnikája meglehetősen sajátságos, a marsi jeleneteknél például minden piros, a hátterek pedig nem is annyira festettek, mint inkább rajzoltak. A vörös bolygó csöppet sem barátságos benne. Mai szemmel nézve egy kissé fura, hogy buja növénytakaró borítja, és a mellékelt képekhez csak annyit fűzök hozzá, hogy az alsón látható rágcsálófejű óriás pókszörny korántsem a legveszedelmesebb lény, ami a négyfős kutatócsoportra leselkedik. Némileg hihetőbb a környezet a Robinson a Marson (Robinson Crusoe on Mars) című műremekben, amely 1964-ben készült, és nem más, mint Byron Haskin rendezte! A vörös bolygót itt nem lakják, csak más bolygóról látogatják emberforma idegen lények, de a történet annyira a defoe-i robinzonádot veszi alapul, hogy hősünk még a maga Péntekjét is megtalálja rajta. Kedvelem az ötvenes és hatvanas évek sci-fijeit, helyenkénti bárgyú naivitásuk ellenére is (vagy talán éppen azért) ám ezúttal valahogy nem elégítettek ki: hihetőbb történetre vágytam.
A 2000-ben készült A Mars-mentőakció (Mission to Mars) című film adta meg végül a beteljesülést. Screenshotot nem mellékelek, mert sajnos egyelőre csak VHS-en van meg, ráadásul nem is tudnék képkockát választani, ez a film ugyanis egy hálaisten. Tudom, sokan felhördülnek most, hogy a szokásos amerikai kliséhalmaz meg a többi, én mégis a védelmembe veszem. Brian De Palma filmről van szó, ez talán jelent valamit, olyan remek színészekkel, mint Gary Sinise vagy Tim Robbins, a zenét Ennio Morricone szerezte. Ez kellett most megfásult lelkemnek. A látvány gyönyörű. A mentőakció igyekezete előtt le a kalappal. Az Arc új megvilágításba kerül és több meglepetést is tartogat. A jelenet, amikor megtudjuk, mi történt a Marssal és a marsiakkal, lélegzetelállító. És bár a legtöbb fordulat előre kiszámítható, mégis az elejétől a legutolsó pillanatáig a képernyő elé szegezi a nézőt a film. Ráadásul neki köszönhetően világosodtam meg, ezen a hétvégén, micsoda előnyei vannak az öregedésnek. Azt hiszem, harmadszor láttam A Mars-mentőakciót, meszes agyamnak köszönhetően azonban az újdonság erejével hatott rengeteg részlete, így harmadjára is önfeledten végig tudtam izgulni az egészet, ráadásul a korral egyre szentimentálisabb is lesz az ember, így a sokszor közhelyesen megható részeknél kellőképpen és kellemesen el tudtam érzékenyülni. Nagyon sok ilyen filmet szeretnék még látni.
Kapam ma egy kör-emailt, és feltételezem, hogy még sokan meg fogják kapni. Hogy senkit ne érjen nagy csalódás, szólok is gyorsan, hogy ez egy baromság, minden évben elkezdi küldözgetni valami fatökű, mellesleg én is ilyen munkahelyen szeretnék dolgozni, ahol az a legnagyobb gondom, hogy idiótaságokat fogadjak és továbbítsak mélben.
Mars
Vagy más néven, a vörös bolygó, káprázatos látványt fog nyújtani!
Tehát ne felejtsd el augusztus folyamán figyelni az éjszakai égboltot, de különösen…
Augusztus 27-én
Nyugodtan feküdj le aludni augusztus 27-én. 
Ebben a hónapban, a Föld és a Mars olyan mértékben közelíti meg egymást, amire még nem volt példa az emberiség írott történelme során.
A Jupiter Marsra gyakorolt tömegvonzása és ezáltal pályájának eltorzítása még a csillagászok számára sem teljesen kiszátható, de az biztos, hogy a Mars legalább 5000 éve nem volt ily közel a Földhöz és akár 60000 év is eltelhet, mire legközelebb ez az esemény bekövetkezik.
Legközelebb talán 2287-ben lesz ismét ilyen közel a Mars!
Na, ezt akkor vajon hogyan SZÁTOTTÁK ki???
Mihez kell hatvanezret hozzáadni, hogy ez legyen a végeredmény? 
A két bolygó közti távolság augusztus 27-én lesz a legkisebb, amikor is a Mars mindössze 34,649,589 mérföldre lesz a Földtöl.
Aznap éjjel (a Holdat leszámítva) a Mars lesz a legfényesebb égitest az éjszakai égbolton.
Szabad szemmel nézve a Mars ugyanakkorának látszik majd, mint a telihold!
A Marsot rendkívül egyszerü lesz majd megtalálni, lévén ugyanolyan nagynak látszik majd, mint a telihold.
Huhú, egy ilyet pedig de megnéztem volna!!! 
Augusztus elejétöl este 10-kor jelenik meg a keleti égbolton és hajnali 3-kor éri el az azimutot.
Augusztus végére, mikor a két bolygó a legközelebb kerül egymáshoz, a Mars az este leszálltakor kel majd és hajnali 12:30-kor lesz a legmagasabban.
Így igen kényelmesen megfigyelhetsz majd valamit, amit még senki sem látott az emberiség írott történelme során.
Tehát ne feledd augusztus folyamán figyelemmel kísérni, ahogy a Mars egyre fényesebbé válik az égbolton.
Osszd meg ezt az élményt a gyermekeiddel és unokáiddal… MIVEL EGYETLEN EGY MA ÉLÖ EMBER SEM LÁTHATJA EZT MÉG EGYSZER!
De sajnos mi sem. Akit érdekel a Mars, olvasson inkább Burroughst vagy K. S. Robinsont.
És az üresen maradt helyek? Hic sunt leones, vagy mi? És azokat majd én fogom lebontani a saját kezemmel? Vagy hogy gondolja ezt Prostatikus Vogon Jeltz?
Az offolás magasiskolája