'Novellaajánló' kategória archívuma.

Ken MacLeod vagyok a MacLeod klánból

A legújabb galaktikás fordításom egy Hugo-díjra jelölt novella a skót Ken MacLeod tollából az aktuális számban. Nem tudom, a Hugónál mik az elvárások, megnyeri-e vagy sem, az Óvakodj a vörös törpétől mindenesetre egy kellemes, helyenként rejtőjenői hangulatú űrcsibésztörténet, tulajdonképpen huszonegyedik századi írói eszközökkel és kelléktárral az űropera-romantika újjáélesztésére irányuló érdekes kísérlet, ahol a szögletes állú WASP-hőst némileg emberibbnek ható, deheroizált figura helyettesíti. Még nem láttam a ma megjelent magazint és benne a szerzővel készült interjút (Csordás Attila faggatta), és az arcára is lusta voltam eddig rákeresni a gúgl képkeresővel, de a novella hangvétele alapján ide a rozsdást, hogy vagy tetoválása van, vagy piercingje, vagy Ferrarija. A Kozmonauták vára című regény iránt viszont határozottan felkeltette az érdeklődésemet.

Hazatértem, és ennek Skip is örülni fog

Folytatom végre, amit tizennyolc lapszámmal ezelőtt abbahagytam, és e hónapban ismét a Galaktika olvasóit boldogítom egy fordításommal. (Ha még valakiben nem állt volna össze a kép: a Novellaajánló c. kategória azt a célt szolgálja, hogy a galaktikás munkáim követhetőek legyenek, végül is nem káptalan az enber feje; még a végén elfelejteném, miket műveltem.) Jót tesz a kis mimóza lelkemnek amúgy, mert az, hogy megyen itt a gátlástalan önpromóció, az egy darabig nagyon jópofa, de egy idő után mindenkiben csak elégedetlenséget szül, ráadásul csak a gúgl hirdetésekből nem is igazán lehet megélni.

Frank M. Robinson mester Keleti szél, nyugati szél c. kisregénye autós-érdekes – ezért is ajánlom elsősorban Skipnek –, környezetszennyezési jajkiáltásokkal. Ami miatt egy kicsit aggódom, hogy folytatásokban jelenik meg, ugyanis attól tartok, hogy sokan azt mondják majd: eh, inkább egyszerre olvasom el, aztán mire a következő szám megjelenik, mindenki lusta lesz az előzőt leemelni a polcról. Na, nem! Tessék szépen elolvasni az első részét, és igenis legyen szíves mindenki izgulni augusztusig, hogy vajon mi lesz a vége. (Én már tudom!)

Ha „Három nap egy esztendő”, akkor három hét egy örökkévalóság?

Minden bizonnyal. Ez nem egy Szever Ganszovszkij-i matematika, bár ha osztanék-szoroznék, elképzelhető, hogy kiderülne, helyes a számítás, én azonban arról a bizonyos három hétről beszélek, amely hétfőn fog letelni, amikor is megjelenik a legújabb Metagalaktika. Bizony, ezt egy lelkes olvasó valóban örökkévalóságnak érezheti. Azóta két borítót is láthattunk, a második verzióról lemaradtak a magyar írók, viszont már feltüntették, hogy ez a kilenc és feledik szám. Természetesen értem, hiszen elmagyarázták, hogy miért nem a tizedik (az is lesz majd), csak attól félek, hogy ezzel az ötlettel még inkább adjuk azok alá a lovat, akik az újraindulás óta eltelt már majdnem két év után is egyfolytában hasogatják a szőrszálat és műnosztalgiával telve pocskondiáznak, ha szegény magazinról van szó. Na, itt a borító; szerintem mutatós.

Az új Metagalaktikák

És akkor itt ragadom meg az alkalmat, hogy kipipáljam a Novellaajánló kategóriát, amellyel mostantól hagyományt teremtettem, és tömören összegezzem, hogy Ellen Klages novellájában kistestvért fog rendelni a család a neten.

______________________________________________________________

Ma pedig olyan hihetetlen dolgot láttam, hogy a legszívesebben kölcsönkérnék sezlonytól egy „armany” címkét, és ideragasztanám.

A hozzám legközelebb eső antikvárium bánatomra néhány nap múlva bezár, ezért tízforintokért kótyavetyélik el a maradék könyveket. Éppen kallódott a zsebemben egy ötszázas; gondoltam, benézek, hátha kapok érte egy komplett feketegalaktika-sorozatot. Nem volt szerencsém, viszont a foghíjas könyvespolcokon az ismerős betűk láttán megdobbant a szívem. Csakhogy! A betűk egy bizonyos Minerva családi évkönyv címapjáról bazsalyogtak rám.
Ebből az évkönyvből (Minerva Kiadó, 1976.) megtudható, hogy lehet kötni-horgolni vagy hatékonyan krunplit pucolni, és ami érdekes, egy bizonyos Dr. Major Klára szerkesztette. Élek a gyanúperrel, hogy a hölgy azonos D. Major Klárával, akinek a könyve, a Tegnapról holnapra legkedvesebb olvasmányaim közé tartozott, amikor még egyszámjegyű volt az életkorom, és felnőtt fejjel láttam csak be, hogy a sci-fi köntösbe bújtatott ismeretterjesztés tulajdonképpen a kommunizmus leplezetlen népszerűsítése, rendkívül tanulságos és szórakoztató módon.
Aztán három polccal arrébb, senki sem fogja elhinni, de megint észrevettem a galaktikás betűtípust, mégpedig Hernádi Gyula A boldogság templomai c. könyvén (megjelent a Magvető Kiadó gondozásában 1986-ban). Szegény Gyuszi bácsi fantasztikumhoz fűződő viszonyát, azt hiszem, e helyütt szükségtelen taglalnom. 

Csemegézzetek csak!

Majd ide mindig írok novellákat a megújult Galaktikából, jó lesz?

  • 176. - Isaac Asimov: Robotprófécia - Közepesre sikerült robottörténet, időutazással, E/1-ben.
  • 179. - John W. Campbell Jr.: Feledékenység - mobius poénja: “Fld!”
  • 180. - Fredric Brown: Aréna - Csak annyit mondok: Jim Kirk vs. Gorn!
  • 182. - Robert Sheckley: Mint aki újjászületett - Zsidós. Sheckleyre jellemző testcserével. (Testcserés. Sheckleyre jellemző zsidóssággal.)
  • 183. - Robert Silverberg: Parányok vándora - A kedvencem: az anorexia csimborasszója! A miniember-történetek nonpluszultrája! Nagyon phasza!
  • 196. - Ian McDonald: Győzelem - Sport, némi cyberpunk-beütéssel.
  • 198. - M. Shayne Bell: Az életért érdemes élni - Star Trek TNG! Embert-klingont egyaránt megvesz benne az isten hidege.
  • 200. - Philip K. Dick: James P. Crow - Dick mán, még a végén leembereznek itten minket.
  • 201. - Jack London: Emlék a pliocénból - Nesze neked retroscifi 100 évvel ezelőttről. A mamut! (Ide totyog, oda totyog, nagyon buta, s közben az agyara beleakad mindenhova.)



 

Társalgó

De egy dolgot nem árt azért észben tartani: A chat elszáll, a komment megmarad.


Kincses Kalendárium

október 2008
H K S C P S V
« szept    
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031  

Az offolás magasiskolája

Bannertorony

Kitüntetéseim:

A bronz és az ezüst fokozatot a bejegyzéseim számáért, az aranyat az sfblogs toplista filmes fordulójának összesítéséért kaptam.

A Vogon Építész Flották elhelyezkedése

Locations of visitors to this page

És az üresen maradt helyek? Hic sunt leones, vagy mi? És azokat majd én fogom lebontani a saját kezemmel? Vagy hogy gondolja ezt Prostatikus Vogon Jeltz?

És végül: ami a rólamfülből kimaradt...

Interjú a scifi.hu-n


Kiemelt oldalak: SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin, SFblogs.net - Sci Fi blog, SFport.net - a Sci Fi közösség, Sci Fi hírek