'Ősenberes' kategória archívuma.

Emberek, akiknek gyakran még rágyújtani is gondot okoz

A birtokomban van már végre-valahára A tűz háborúja (La guerre du feu) DVD-n. Valamikor tavaly novemberben jelenhetett meg, nem igazán értem, hogy én miért nem tudtam róla, ma véletlenül vettem észre a Bolhán, ezer forintba került. Kedvelt ősenberes filmemről van szó, teljesen fölösleges elismételnem, amit már többször leírtam róla, hogy Burgess alkotta a nyelvet, hogy id. J. H. Rosny könyvéből készült stb.; ezeket úgyis mindenki tudja, aki meg nem tudja, azt nem is érdekli.

16-os karika van a borítón, számomra mindig is rejtély, hogyan kapják a minősítéseket a filmek, mindenesetre nekem ebben az esetben még egy 18-as is beleférne. Persze alighanem az én gyomrom túl érzékeny, ám tagadhatatlan, hogy ebben a remek filmben a sajátos ősenberhumor és ősenberromantika helyenkénti megvillanásai mellett azért nem kevés hátborzongató jelenet is akad. Nem kímélik egymást a szereplők, a legtöbb filmmel ellentétben itt látszanak is a sérülések, ha valakit alaposan hókon nyomnak egy méretesebb bunkóval, és akkor ne feledjük el az emberevő törzset, amelynek egy tagja éppen egy másik törzsbéli levágott karját eszegeti (miközben a kar gazdája egy ághoz kötve, elkeseredetten nézi). Őszintén bevallom most mindenki előtt azt is, hogy kamaszkoromban igencsak felizzította a fantáziámat az a tény, hogy az Ikát alakító Rae Dawn Chong a festéken kívül semmit nem viselt a filmben.

Jean-Jacques Annaud-nak A medve c. filmje is ezer forintért volt kapható, vagy talán kapható ma is, és ezért a pénzért az extrák közt találhattunk egy érdekfeszítő werkfilmet, sőt még egy medvés kvízjátékot is, éppen ezért nem értem, hogy vajon erről a kiadványról (tudván, hogy A tűz háborúja a legjobb filmnek és a legjobb rendezőnek járó Cézar díjat kapta 1982-ben, majd egy évvel később elnyerte a legjobb sminknek járó Oscart is), vajon miért kellett úgy legyalulni mindent, hogy a menü egyetlen “Filmlejátszás” nevezetű menüpontból álljon. Pofátlanságnak tartom ezt, a legszívesebben feljelentenék mindenkit, és egyedül azért érte meg beszerezni DVD-n, mert így a gépemen levő .avi fájl eltüntetésével 700 megabájt értékes helyet nyerhettem.

Hála istennek, hogy készülnek olyan filmek is, amelyektől nem félek!

Kattintásra megnagyobbodikImádom az ősenberes témákat, akár könyvről van szó, akár filmről. A filmek esetében még az is izgalmas, hogy láthatom, mások vajon milyennek képzelik ezeket az asszonyaikat hajuknál fogva húzó és egymást bunkóval gyepáló népséget. Mivel Az utódok c. könyv Goldingtól nálam várólistán van, az utóbbi időkben a Hogyan lett az ember? (L’odyssée de l’espèce) első és második részével valamint A tűz háborúja (La guerre du feu - Jé, ezek a franciák is hogy szeretik ezt a témát… ) és a Barlanglakó (Caveman) újranézésével kárpótoltam magam, ráadásul ma a Népszabadság mellékleteként is megjelent egy discoverys dokumentumfilm róluk, csakhogy ma hallottam ám, hogy jövő márciusban a mozikba kerül a 10,000 BC című produkció is!

Egyáltalán nem őrlődöm kétségek között; nagyjából tudom, mire számíthatok. A 10,000 BC-t ugyanis az a Roland Emmerich rendezi, aki A Függetlenség Napja (Independence Day) és a Holnapután (The Day After Tomorrow) című filmeket. Mindkettőre jellemző volt egyrészt az idióta történet, másrészt a lenyűgöző látvány. Férfiasan beismerem, hogy többször is megnéztem mindkettőt, és a látványvilág mindig feledtette a gyatra forgatókönyvet. Gyanítom, ez most sem lesz másképp, ráadásul az ősenberesek nálam mindig helyzeti előnnyel indulnak.

Végre valami, amit várni lehet!

Jaj, ez itt már majdnem rasszista sci-fi

Van a Metagalaktika 9.5-ben egy remek kis írás, bizonyos Henry Gee tollából – aki nem mellékesen elismert paleontológiai szakíró –, a címe: Még egyszer a jetikről. Nehogy valaki félreértsen: tízezem.
A népesség drasztikus csökkenésével nagyjából egy időben előmerészkednek ezek a mázsomemberek, és beilleszkednek szépen a társadalomba. Nincs már szó arról, hogy a Homo Sapiens a teremtés csúcsa, több értelmes emberszabású faj él együtt ebben az új világban.
Nekem már most tetszik a dolog (hiába, no, engem ősenberrel és hasonló lényekkel egy pillanat alatt le lehet venni a lábamról). Anélkül, hogy lelőném a végső poént, elmondom, hogy jönnek a még fantáziadúsabb fejtegetések a neandervölgyi-leszármazottakról, megemlítve többek közt da Vincit és Einsteint is.
(Ötletes. Számomra újszerű és tökéletesen hihető.)
Lincolnt, akinek az ereiben 35 %-ban szaszkvacs vér csörgedezett.
(Kezd a dolog vicces lenni.)
Majd jön a következő mondat: „A Vörös Khmer legtöbb tagja maláj majomember volt.”
Öö… Tessék mondani, nem túl merész ez egy kicsit?

Na mondom, miért. Nekem még annak idején, a főiskolán volt egy kambodzsai csoporttársam, Sim Chansophorn. Gyerekek, annyira kambodzsai volt a faszikám, hogy kenyérrel ette a banánt, nem hazudok! Egyszakos magyarra járt, ami különös, mert iszonyúan rosszul beszélt magyarul. Valamiféle politikai okai voltak annak, hogy erre a szakra küldte az országa, nem mentem annyira bele a részletekbe.
Jó kis alacsony, szikár teste volt, de olyan izomzattal, hogy el tudtam volna róla képzelni: ha egyszer begorombul, hát puszta kézzel képes kitépni bárki szívét. Egyszóval olyan kellemes, bozótharcos testfelépítéssel rendelkezett. Viszont az arcában, a mosolyában, a nevetésében, a fogaiban tagadhatatlanul volt valami (hogy is fogalmazzak finoman, no) csimpánzszerű.

Ha most ne adj’ isten Sophorn barátom rákeres a neten a saját nevére (mert vannak ilyen enberek), és elolvassa ezt a bejegyzést, elképzelhető, hogy egy kicsit megsértődik miatta.
Kérdem én: ha bármelyik kambodzsai elolvassa Henry Gee egypercesét, nem fog megsértődni? Vagy ennyi még belefér?

A XIV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon jártunk

Mint jó apuka kivittem ma délben a családot a Könyvfesztiválra, ragadjon már ránk egy kis kultúra. Természetesen a Galaktika standját kerestem fel először, de Attila nem volt ott, Sheenard pedig csak három órára volt meghirdetve.

Körbenéztünk a nagy tobzódásban, én pedig vettem könyvet!!! vjiking ajánlotta a legelső ősenberes post hozzászólásaiban William Golding: Az utódok (The Inheritors) c. regényét, amit én eddig nem ismertem, az Európa pedig most adta ki újra. Ezt a szerencsét! Már alig várom, hogy olvashassam!

A gyermek viszont fél három körül jóllakott a szellemi táplálékkal, és szauruszkakas-hangján jelezte, hogy inkább menne már, mert másfajta táplálék sem jönne roszul. (Konkrétan: cici. Nagyon gyakran gondol a cicire, szerintem Flesyvel jól megértenék egymást.) Nem baj, nekem úgyis megvan a dedikált Csonkolás még a februári íróolvasóról, már csak meg kellene írni róla az olvasmányélményt és felrakni ide. Szerintem napok kérdése. Azt fogja követni a Diagnózis (amit a testvéremtől könyörögtem ki a születésnapomra), utána pedig nyitok ősenberes kategóriát, és megírom a kedvcsinálót Az utódokról is, azt szerintem egy maratoni fürdés vagy vécénülés alatt lelegelem.

Benedek nagyon rázendített a kijáratnál, erre mit ad isten, pont szembejött Göncz Árpi bácsi, a legnagyobb tícsör (egyébként ő fordította Az utódokat is), és rámosolygott a kisbabánkra!!!
Remélem, ez a mosoly alapvetően meghatározza majd a gyerek fejlődését.

Oktatófilm-fesztivál kicsiknek és nagyoknak

Az otthonunkban egy ideje szívességi lakáshasználói és kisbabai minőségben tartózkodó személynek az utóbbi napokban igencsak kijutott az ünneplésekből. Tegnapelőtt névnapja volt, tegnap lett három hónapos, ma pedig egészen pontosan 13 hetes. Úgyhogy hoztam is neki a teszkóból egy dévédét, a Mikrobit. 13 rész, és csodák csodája! pontosan ugyanannyiba került, mint a múltkor a Sky kapitány.

Igaz, még egy pár évnek el kell telnie, hogy nézhesse, pedig már most is elég retró ez a mese, de mégiscsak színvonalasabb, mint egy rissz-rossz Pokémon, nem? Botond-Bolics dr. a forgatókönyvírója, bocs. Okosodjon az a gyerek! Hátha megszívlelem laikus/Endre/Doroszló tanácsát, és sci-fi írót faragok belőle. Én nem írok (legalábbis egyelőre), csak blogot; ha írnék is valamit, arra legföljebb a Park Kiadó lenne vevő, bruhaha.

Azért Apuka sem maradt ki a jóból, isten őrizz! Átmentem a P®@k†!k€®be kilencfunkciós, víztakarékos zuhanyfejért és egy függőónért, és ott megvettem pénzért a Hogyan lett az ember? (Jacques Malaterre: L’Odyssée de l’Espèce) című ősenberes filmjét; a múltkor úgyis róluk volt szó. De élvezetes lesz nézni! És ha még egyszer…! szóba kerülnek az ősenberek, nyitok nekik egy külön kategóriát. Holnaptól pedig, ígérem, csak hetente írok, mint más, lelkileg makkegészséges blogolók.

Tűlevelű bokros vidéken - az emberréválás kezdetén - piros bogyót szedett az ágról kedvesének az őslegény

Szívesen hallgatom én a híreket, amennyiben politikamentesek, így aztán ma is örömmel értesültem róla, hogy miközben túrták fel a földet az M6-os továbbépítéséhez (amelynek elkészültét már szívrepesve várom), egyszer csak, mit ad isten, találtak holmi ősembercsontvázakat Bátaszéknél. Most aztán mindenféle DNS-vizsgálatnak fogják alávetni őket, úgyhogy a régészeknek nem árt majd nem rájuk tüsszenteni, ha nem akarják, hogy idióta és meglepő eredmények szülessenek. Eddig a hír.

Sajnos azonban képtelen vagyok úgy meghallgatni egy hírt, hogy rögtön tovább ne szőném róla a bugyuta álmaimat, úgyhogy a képzeletemben máris leklónozott ősemberhordák rongyolnak és randalíroznak az utcákon. Mindig is felcsigáztak az ősemberes sztorik, tulajdonképpen gyenge fizikumom dacára tökéletesen bele tudom élni magamat abba, milyen derekasan megálltam volna a helyemet akkoriban közöttük. Gyüszmékelnék egyre csak az őskori tájon, lengetném a kőbaltámat, és ha valaki éktelen haragra gerjesztene, csak odasuhintanék egyet bunkóval, de jó ősemberesen, és máris kiereszteném a stresszeket.

Imádtam nézni a Jean-Jacques Annaud-s A Tűz háborúját meg a Ringo Starros Cavemant (nemrég újra látható Zórád Ernő bortójavolt az MGM-en!), és kedvenc olvasmányélményeim közé tartozik Jack London Ádám előttje, H. G. Wells Kőkori története, és amit nincs gyerek, aki ne olvasott volna: Szentiványi Jenő A kőbaltás embere. Ezeket mind-mind nagyon tízezem. Ráadásul néhány hónapja sikerült egy online antikváriumban beszereznem kedves gyermekkori olvasmányomat, Veress Ferenc magánkiadásban megjelent Harc a barlangi medvével című kommunista ősemberverses-kötetét (minden egyes kommunista ősembervers mellett egy-egy egészoldalas Zórád Ernő illusztrációval!) De ha valakinek még eszébe jut ősemberfilm vagy ősemberkönyv, írja csak ide bátran!




 


Társalgó

De egy dolgot nem árt azért észben tartani: A chat elszáll, a komment megmarad.


Kincses Kalendárium

január 2009
H K S C P S V
« dec    
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031  

Az offolás magasiskolája

Bannertorony

Kitüntetéseim:

A bronz és az ezüst fokozatot a bejegyzéseim számáért, az aranyat az sfblogs toplista filmes fordulójának összesítéséért kaptam.

A Vogon Építész Flották elhelyezkedése

Locations of visitors to this page

És az üresen maradt helyek? Hic sunt leones, vagy mi? És azokat majd én fogom lebontani a saját kezemmel? Vagy hogy gondolja ezt Prostatikus Vogon Jeltz?

És végül: ami a rólamfülből kimaradt...

Interjú a scifi.hu-n


Kiemelt oldalak: SFportal Sci Fi & Fantasy Magazin, SFblogs.net - Sci Fi blog, SFport.net - a Sci Fi közösség, Sci Fi hírek